Már régóta szeretnék a humorról írni, de mindig elmaradt valamiért. Pedig fontos téma, hiszen ez is egy lehetséges módja a nehézségekkel való megküzdésnek. A humor megnevettet, jókedvre derít, afféle „zsigeri kocogás”. Akinek a mindennapjaiban rendszeresen helyet kap, nemcsak vidámabb életet él, de a betegségekkel szemben is ellenállóbbá válik.
Miért működik a humor megküzdési mechanizmusként? Azért, mert afféle pimasz arcul csapása a mindennapjainkat megkeserítő körülményeknek. Megfigyelted-e már, hogy a legtöbb vicc tárgyát olyan dolgok, helyzetek és személyek képezik, amelyek a legtöbbünk számára nehézséget, bosszúságot okoznak vagy akár félelmet váltanak ki belőlünk. A viccek többségének szereplői rendőrök, anyósok, politikusok. A poén pedig ostorként rajtuk csattan, vagyis a vicc úgy értelmezhető, mint valamiféle édes bosszú az általuk okozott kellemetlenségekért. A nehéz gazdasági helyzet, a rossz életkörülmények szintén sok humoristát ihletnek meg, hiszen a kedvezőtlen állapotok nevetségessé torzítása bizonyos értelemben megteremti a revans illúzióját. A humor tehát pszichológiai megközelítésben nem más, mint a nehézségeken, a problémákon való felülemelkedés egy formája azáltal, hogy a vicc tárgyát kifigurázva megvonjuk tőle a felettünk gyakorolt hatalmat. Ennek megfelelően a humor kizárólag érzelemközpontú megküzdésnek tekinthető, hiszen magukon, a körülményeken nem változtatunk vele, viszont jobban érezzük magunkat általa.
Bizonyos emberek esetében a humor a lelki megküzdés leggyakrabban alkalmazott formája. Ezzel nincs is baj, ha más (lehetőleg megoldásközpontú) megküzdési mechanizmusok is jellemzik az egyént. A humornak, mint a nehézségeken való felülemelkedésnek az egyeduralma azonban zavaró lehet a környezet számára. Biztosan neked is van olyan ismerősöd, aki ontja magából a (nem mindig szerencsés) vicceket, és ezzel bizonyos mértékben teherré válik a társaság számára. Az ilyen személlyel ritkán vagy sohasem lehet komolyan beszélgetni, mindent kifacsar és fonákjáról ragad meg, mindenből viccet csinál. A környezetében élők előbb-utóbb megérzik, hogy ez nem természetes, valami nincs rendben, a kezdetben szórakoztatónak tartott személy lassan idegesítővé válik. Ennek oka, hogy ha az emberek nem is ismerik a humor önvédelmi funkcióját, ösztönösen megérzik, hogy az állandósult jókedv-máz mögött a valóság komolyságának folyamatos és erőltetett hárítása, és így önvédelem áll.
A humor másik csapdája a bántó jellegű viccek preferálása. Ez a jelenség szemléletesen mutatja, hogy a humor a megküzdésre alkalmas funkciója révén könnyen válhat a bosszú eszközévé. Az ilyen humor csípős és sértő; a rejtett agresszió kifejeződésének kulturált köntösbe bújtatott formája. Általa az is legálisan kiélheti az agresszióját, aki elmondja a viccet, és azok is, akik nevetnek rajta. Az indulatok így olyan mértékben áttételes formában fejezhetőek ki és vezethetőek le, hogy nem is vagyunk az alapját képező érzéseink tudatában. Figyeld csak meg, hogy a nagy népszerűségnek örvendő, humorra épülő TV műsorok mennyi rejtett agresszív elemet tartalmaznak; a poénok gyakran bizonyos ismert emberek kifigurázásából, sőt megszégyenítéséből táplálkoznak. Erre általában nem gondolunk, pedig nyilvánvaló, hogy mások kinevetése, a mások számlájára történő viccelődés egyfajta támadás az adott személy ellen. Hogy efölött mégis szemet hunyunk és vidáman nevetünk tovább, az pontosan annak tudható be, hogy talán ez az indulatok levezetésének egyetlen olyan módja, amely nemcsak legális, de kellőképpen tudattalan is ahhoz, hogy önmagunkat továbbra is jóravaló, senkinek ártani nem tudó személyként élhessük meg.
Nos, ez a humor pszichológiája röviden. Lényege az érzelemközpontú megküzdés; azzal hogy kifigurázunk bizonyos helyzeteket és embereket, megfosztjuk őket komolyságuktól és veszélyt hordozó jellegüktől. Ezért a jó ízlés határain belül maradó viccek nagyon pozitív hatást gyakorolnak közérzetünkre és testi-lelki egészségünkre. A bántó vicceken való szórakozás pedig azáltal fejti ki feszültségmentesítő hatását, hogy elfojtott, rejtett agressziónkat büntetlenül, és morális énünk számára is elfogadható módon élhetjük ki. Nevessünk sokat és élvezzük ennek pozitív hatásait!