A karácsonyt a szeretet ünnepeként tartjuk számon, viszont Krisztus tanításaiban gyakran visszatérő motívum a megbocsátás is, amely tulajdonképpen elválaszthatatlan a szeretettől. A megbocsátásra való képesség azonban nemcsak a vallásban bír nagy jelentőséggel, hanem a mindennapjainkban is. Úgy is mondhatnám, hogy lelki egyensúlyunk nagymértékben attól függ, hogy felül tudunk-e emelkedni a múltban minket ért sérelmeken, hogy őszintén ki tudjuk-e tárni szívünket azok felé, akik korábban megbántottak bennünket. A megbocsátás tehát valóban nemcsak a vallásban fontos lelki tényező, hanem a pszichológiában is.
Mindannyiunk életében adódnak néha olyan helyzetek, melyeket méltánytalannak, igazságtalannak tartunk, amelyek feldúlnak bennünket, és úgy érezzük, a másik személy szándékosan okozott nekünk fájdalmat. Ilyenkor az ember teljes bensőjéből lázad és (legalább is érzelmi szinten) jóvátételt követel. Heves indulatot érezhet az őt megbántó személy iránt. Ezt a haragot az a belső késztetés élteti, hogy így megbüntessük a másik embert. A megbocsátásra való képtelenség hátterében a büntetés szűnni nem akaró igénye áll, egy olyan, mindenféle reális alapot nélkülöző elképzelés, miszerint a haragunkkal árthatunk a másik félnek. Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, amikor azért nem tudtunk megbocsátani valakinek, mert akkor úgy éreztük volna, hogy nem bosszuljuk meg azt, ahogyan ő viszonyult hozzánk. Ezért inkább fenntartottuk magunkban az iránta táplált megvetést, haragot, gyűlöletet. A probléma azonban ezzel az, hogy a düh érzését ilyenkor mi éljük meg, mi cipeljük magunkkal, a mi testi-lelki egészségünket károsítja, míg a másik személyre sok esetben semmiféle hatással nincs. Azaz, ha megbocsátunk valakinek a múlt sérelmeiért, akkor ezzel nem neki teszünk jót, hanem önmagunknak.
Vannak olyan esetek, amikor a neheztelés vagy netán a gyűlölet olyan mélyen fészkel az emberben, hogy egy életen át képtelen a megbocsátásra. Gyakran így éreznek szüleik iránt a gyermekkorukban sokat bántalmazott személyek, vagy az a feleség, akinek nagyon sok durvaságban és megaláztatásban volt része a férjétől. Ezek az érzések tulajdonképpen természetesnek, emberinek tekinthetőek, és semmiképpen sem szabad letagadni őket. Amivel nem nézünk szembe, azt nem tudjuk megváltoztatni. Fontos, hogy az ember hiteles és önmagával szemben őszinte legyen az érzelmei tekintetében. Inkább engedjük meg magunknak a harag átélését és kifejezését, mint hogy annak elfojtásával megpróbáljuk becsapni önmagunkat! Viszont tudnunk kell azt is, hogy a lelkünkben hordozott negatív érzelmek egészen addig hatnak ránk és befolyásolják sorsunkat, amíg végérvényesen ki nem oltjuk őket. A kioltás pedig csak könnyed, elnéző elfogadással és megbocsátással történhet.
Ezt a folyamatot megkönnyítheti, ha felismerjük, hogy semmi sem véletlenül történik az életünkben, mindennek célja van és a fejlődésünket szolgálja. Mi több, általában éppen a legrosszabbnak megélt helyzetekből tanulhatjuk a legtöbbet. Borzasztóan nehéz megbékélni egy nehéz gyermekkorral, de az olyan leckeként is felfogható, amely révén az ember felnőttkorára jobbá, többé válhat. Fontos felismerni azt is, hogy a minket bántó emberek a legtöbb esetben maguk is szenvednek, saját negatív érzelmeik áldozatai. Egy harmonikus lelki életet élő ember nem érzi szükségét annak, hogy másokat bántson. Ahogy a mi benső békénket lehetetlenné teheti esetleges megbocsátásra való képtelenségünk, éppen úgy mérgezik az ilyen személyt a saját rossz érzései. Nincs szükség bosszúállásra, aki másokat bánt, bántja önmagát is.
Ha képesek vagyunk felismerni ezeket a lelki törvényszerűségeket, akkor sokkal könnyebbé válik a megbocsátás. Ne cipeljünk magunkkal múltbéli sérelmeket és ezekhez kapcsolódó neheztelést, negatív érzelmeket. Amíg így teszünk, magunknak ártunk, és olyan helyzeteket vonzhatunk be az életünkbe újra meg újra, amelyek a bántó múltbéli szituációt idézik. A megbocsátás ezzel szemben terápiás hatású. Aki megtapasztalta már, hogy milyen érzés valakinek tiszta szívből megbocsátani, az átélhette, hogy ez mekkora megkönnyebbülést és boldogságot okozhat az embernek. Néha ez hatékonyabb tud lenni, mint a legmélyebb pszichoterápiás traumafeldolgozás, hosszú ideje fennálló lelki problémák oldódhatnak meg általa.
A karácsony szeretetteli hangulata adjon erőt a megbocsátáshoz mindannyiótoknak!