A munka, mint gyógyír

A munka világa az egyik legstresszesebb területe az életünknek. A munkahelyi terhelés, a szigorú elvárások, sok esetben a főnök önkényuralma problematikussá tehetik a megfelelő helytállást. Különösen a szorongásra egyébként is hajlamos emberek vannak nehéz helyzetben, akik fokozott megfelelési kényszertől szenvednek. A rendkívül gyakori előfordulású pánikbetegség például tipikusan a szorongásra való hajlam és a nagy érzelmi megterhelés együttesének bázisán alakul ki.

De vajon kizárólag negatív módon hathatnak lelkiállapotunkra a munkával kapcsolatos kötelezettségek? Semmiképpen sem. Az aktív tevékenység ugyanis keretet és célt is ad a napjainknak, levezethetjük általa fölös energiáinkat, és hasznosnak érezhetjük magunkat. Ráadásul, ha még szeretjük is az adott tevékenységet, akkor szívesen végezzük, szinte feloldódunk benne, és többnyire sikerélményekben is részesülünk általa.

A magyar származású amerikai pszichológus, Csíkszentmihályi Mihály nevéhez fűződik az ún. flow, vagyis áramlat elmélet. Eszerint az ember olyankor érzi magát igazán jól, amikor őt érdeklő, vonzó dologgal foglalkozik. Ekkor teljesen bevonódik a cselekvésbe, szinte megszűnik számára a külvilág, az „itt és most” létállapotába kerül. A szívesen végzett tevékenységre tehát gyógyírként tekinthetünk. Ha a munkahelyünkön nem foglalkozhatunk azzal, amit szeretünk, akkor legalább legyen hobbink, ami feltölt bennünket.

Sok kliensem esetében tapasztalom, hogy a passzív, tétlen élet a depresszió melegágya. Azok a személyek, akik hosszabb időn keresztül otthon vannak, akiket kevés inger ér, és céltalanul telnek a napjaik, jóval hajlamosabbak a nyomott lelkiállapotra, mint azok, akik aktívabb életet élnek, dolgozni járnak, kihívásokkal néznek szembe. A munka nemcsak azáltal járul hozzá a jobb közérzethez, hogy hasznosabbnak érezzük magunkat, hanem azáltal is, hogy keretet ad a napjainknak, időgazdálkodásra ösztönöz, aktivizál, energetizál. Amíg a tétlenség hosszabb távon kedvetlenséget és elégedetlenséget szül, addig az aktív tevékenység lendületben tart bennünket.

A munka azonban nemcsak depresszív lelkiállapot esetén hathat gyógyírként, hanem a szorongásos zavarokban is. Pánikbetegség, generalizált szorongás vagy poszttraumatikus stressz szindróma esetében is jellemző probléma, hogy a személy negatív gondolatainak a foglya. Az efféle pszichés zavarokat valójában éppen az tartja életben, hogy a páciens belekeveredik a szorongást okozó gondolatok ördögi körébe, és mintegy kényszeresen újra meg újra ezeket futtatja magában. Ilyen esetben a leghatékonyabb megoldás az, ha a figyelmét valami pozitív vagy semleges dologra tudja irányítani. Az ilyen típusú pszichés zavarokban szenvedő személyek gyakran számolnak be arról, hogy rosszulléteik, rohamaik, félelmeik főként vagy kizárólag a tétlen időszakokra korlátozódnak, amikor túl sok idejük van arra, hogy saját testi-lelki állapotukra fókuszálják figyelmüket. Amikor néha-néha sikerül elfoglalniuk magukat valamilyen tevékenységgel, akkor nincs semmi panaszuk, tulajdonképpen megfeledkeznek a problémájukról. Mindez addig tart, amíg ki nem zökkennek az adott aktivitásból, és újra eszükbe nem jut a „betegségük”. Ezért van az is, hogy a szorongásos zavarok általában jobban elhatalmasodnak azon személyek esetében, akik nincsenek munkaviszonyban, napjaik nagy részét vagy egészét az otthon négy fala között, tétlenül töltik. Egyrészt túl sok idejük van arra, hogy az állapotukkal foglalkozzanak, másrészt pedig hiányzik az energiák levezetésének lehetősége, melyek így megrekedhetnek, és önpusztító módon befelé, a pszichés egészség ellen fordulhatnak.

Bizonyára senki számára nem ismeretlen a munkaterápia fogalma. Gyakran alkalmazzák szenvedélybetegségek kezelési módjaként is. Fő célja az, hogy a páciens figyelmét és aktivitását konstruktív tevékenységre irányítsák, hogy mindennapjainak keretet és célt adjanak, és ezáltal elvonják energiáit a destruktív, önpusztító gondolatoktól és cselekedetektől. A munka valóban olyan gyógyírként hathat a különböző pszichés zavarok kezelésében, melynek hatásfoka a gyógyszerekénél jóval magasabb lehet. Ha problémáid vannak, kedves Olvasóm, keress magadnak olyan tevékenységet, amelyben kiteljesedhetsz, amelyben átélheted a „flow-élményt”. Ez az önkezelés egyik legjobb, leghatékonyabb módja.