Köztudott, hogy a fizikai és a verbális bántalmazás súlyos lelki sérüléseket okoz, vannak azonban a bántásnak kevésbé nyílt és direkt formái is, amelyek azonban éppoly kártékonyak. Sőt, bizonyos szempontból talán még ártóbbak is, hiszen a rejtett és manipulatív módon megnyilvánuló támadások ellen nehezebb védekezni. E kétrészes írásomban az érzelmi bántalmazás négy gyakori formáját mutatom be, tipikusnak tekinthető fiktív történetekkel és kitalált szereplőkkel illusztrálva, hogy ezáltal is megkönnyítsem az áldozat helyzetének és a szituáció által kiváltott lelki dinamikának a mélyebb megértését.
- Érzelmi zsarolás
Mártát nagyon megviseli, hogy a tágabb családban mindenki igényének eleget kell tennie, miközben úgy érzi, az ő szükségleteivel senki sem törődik. Szeretne több időt tölteni a férjével és a gyerekeivel, de bűntudat mardossa, hogy így elhanyagolja idős szüleit, akik elvárják, hogy velük foglalkozzon. Sok konfliktus származik a családban abból, hogy alkalmazkodása ellenére is csak félig tud jelen lenni mindkét helyen. Férje nyomására elhatározza, hogy végre a sarkára áll és közli a szüleivel, hogy az idei karácsonyt külön ünneplik. Anyja a hír hallatára elszomorodik, és csak annyit mond: „Persze, véletlenül sem akarunk zavarni, majdcsak kibírjuk már ezt a kis hátralevő időt egyedül…”
Az érzelmi zsarolás különösen alattomos módja lehet a bántalmazásnak, mert a kötődést felhasználva, a szeretetre hivatkozva manipulálja az egyént. Alapvetően játszmaképző, és akkor is lelki szenvedést okoz, ha a zsarolót nem a rosszindulat vezérli. Többnyire bűntudatkeltéssel köti meg a másik embert és fosztja meg szabadságától, autonómiájától. Alkalmazója zsarnokként működik, még ha nem is tud róla. A megoldást a helyzetre való tudatos rálátás és a játszmából való kilépés jelentheti.
- Áldozathibáztatás
A tízéves Dani sokat szenved az iskolában. Társai folyamatosan piszkálják, csúfolják, terrorizálják. Egyedül kevés és gyenge ahhoz, hogy az egész osztállyal szembeszálljon. Ezért segítséget kér a tanítótól, aki azzal hárítja el magától az ügyet, hogy bizonyára nem ok nélkül közösítik ki a többiek. Ezután a szüleihez fordul támogatásért, de náluk sem talál megértésre. Apja elmeséli neki, hogy ő milyen bátor gyerek volt, és elvárja tőle, hogy ne legyen ilyen anyámasszony katonája. Danika egyedül marad a problémájával, és lassan ő maga is elhiszi, hogy vele van baj.
Ha az áldozat arra kényszerül, hogy hosszabb ideig a kiszolgáltatott élethelyzetben maradjon, ha semmiféle segítséget nem kap, az a tanult tehetetlenség állapotát teremtheti meg nála, aminek következtében az élet további nehézségeinek kezelésére is képtelenné válhat. Amennyiben még hibáztatják is az előállt szituáció miatt, az még súlyosabb rombolást végez az önértékelésében. A rosszaság és selejtesség tudata oda vezethet, hogy felmentve az agresszort, önmaga ellen fordul. A gyermekkor különösen érzékeny időszak ilyen szempontból. A felnőtt ember bizonyos mértékben és tekintetben mindig felelős az élethelyzetéért, de ez nem jelenti azt, hogy mások ártó cselekedetei és inkorrekt viselkedése felett szemet kellene hunyni. A reális szemléletmód és önértékelés bázisán álló tisztázó konfrontáció lehet a megoldás kulcsa.
Az érzelmi bántalmazás további két gyakori formájáról a folytatásban írok majd.