Két szintén tipikusnak tekinthető eset bemutatásával folytatom a téma tárgyalását. Írásom célja a pszichológiai szemléletmód fejlesztése, hogy az érintettek könnyebben felismerhessék helyzetüket. Ez a változáshoz vezető első lépés, a többi viszont egyéni munkát igényel. Mivel nincs két teljesen egyforma eset, ráadásul az érzelmi bántalmazásból való kilábalás mindig mély lelki átalakulással járó hosszabb folyamat, ezért a megoldás részletes taglalása nyilvánvalóan meghaladja a cikk kereteit, lehetőségeit. Röviden azonban minden példaként felvázolt szituációnál jelzem, hogy mi jelentheti a kivezető utat belőle.
- Érzelmi elbizonytalanítás
A kis Nóra nagyon sokat szenved anyja folyton változó viselkedése miatt, akinek szeretetteljes és bántó megnyilvánulásai gyorsan, szinte követhetetlenül váltják egymást. Olykor lágy hangon szól hozzá és megöleli, máskor különösebb kiváltó ok nélkül felcsattan és ellöki magától. Ennek következtében Nóra nem érti, anyja mit vár el tőle, az ellentmondásos kommunikációjával teljesen összezavarja és elbizonytalanítja. Sosem tudhatja, mi történik a következő percben, ami szorongást és kiszolgáltatottság érzést szül benne. Néha úgy érzi, ennél már az is jobb lenne, ha anyja mindig haragudna rá.
A bejósolhatatlan viszonyulás okozta érzelmi rángatás különösen a szoros emberi kapcsolatokban romboló hatású, mert a kiszámíthatatlanság szorongást és félelmet kelt az áldozatban. Mivel nem képes eligazodni a másik ember viselkedésén, ellehetetlenül a biztonság és a bizalom megélése, ami más kapcsolataira is károsan hathat. A történések befolyásolására való képtelenség a tehetetlenség élményéhez vezet, ami hosszabb távon tüneteket is okozhat. A súlyos pszichés zavarok kialakulása szempontjából a tisztázatlan helyzetek akár ártalmasabbak is lehetnek, mint az egyértelmű bántás, mert az alkalmazkodás lehetőségének hiányában a személyiségstruktúra stabilitásának megingásához vezethetnek. Többnyire maga a bántalmazó is mély érzelmi sérülésekkel élő instabil személyiség. A megoldást a határok következetes kijelölése és a tudatos érzelmi távolságtartás jelentheti, ami azonban sokszor csak külső útmutatás és támogatás mellett tud megvalósulni.
- Viccnek álcázott sértegetés
Tibor munkatársai élcelődésének céltáblája. Egyre kellemetlenebbnek érzi a gyakori ugratást, de annak humoros formája miatt bizonytalan sértettsége jogosságában. Lehetséges, hogy csak túl érzékeny, nem kellene a szívére vennie, gondolja sokszor. Nem akar a társaságban ünneprontó lenni, túl komolynak tűnni, ezért kelletlenül, de inkább ő is nevet az ízléstelen poénokon. Amikor pedig végül mégis kifakad, kollégái a „csak vicceltünk” hárítással elbagatellizálják a dolgot és hisztisnek kiáltják ki, akinek nincs humorérzéke. Tibor úgy érzi, ilyenkor még nevetségesebbé válik, ezért inkább visszafogja magát és igyekszik partnerként működni, ami által lényegében részt vesz a többiek gonosz játékában.
A humor köntösébe bújtatott sértegetés különösen manipulatív és nehezen kezelhető formája az érzelmi bántalmazásnak, mert nem egyenes, megtévesztő jellege miatt fokozottan játszmaképző. Alattomos módon az ember természetes társas szükségleteivel él vissza, és az önértékelést kikezdve az elbizonytalanítás által fejti ki ártó hatását. Megnehezíti a védekezést, hogy olyan helyzetbe hozza az áldozatot, hogy bármit tesz, az ellene fordítható, kifigurázható, komolytalanná alakítható. A manipuláció leleplezése és nyílt konfrontációval történő kioltása a játszmából való kilépés által érhető el. Ez határozott önfelvállalást igényel, ami a személyiségfejlődés folyamán kibontakoztatandó és elmélyítendő képesség.