Az év legsötétebb időszakát éljük éppen. December 21.-22. a téli napforduló ideje, amikor a legrövidebb nappalt a leghosszabb éjszaka követi. Ez kedélyállapotunkat is erősen befolyásolja; sokan fáradtnak, kedvetlennek érezzük magunkat, egyesek pedig a téli depresszió tüneteitől szenvednek. Hangulatunkra óhatatlanul rátelepszik az éltető, a melengető napfény hiányából adódó letargia.
A napforduló azonban egy időszak végét is jelöli. Fél éven át tapasztalhattuk, hogy a nappalok rövidebbekké, az éjszakák hosszabbakká válnak. A Nap „leszálló ágban” volt. Most ez megváltozik. A téli napforduló tehát egy új szakasznak, ha úgy tetszik, a Nap megerősödésének a kezdete. Ezt jelenleg nem tapasztaljuk, sőt közérzetünk talán legnagyobb mélypontjait éljük meg éppen. Nyoma sincs bennünk semmiféle változás-érzésnek – különösen pozitív irányban. A Nap azonban ettől függetlenül is felszálló ágba kerül, így a sötét órák száma lassan csökkenni, a világosaké pedig növekedni fog. Bizony, a legsötétebb ponton bekövetkezik a fordulat, amely majd egyszer a tavaszban, a természet újjászületésében fog igazán kiteljesedni.
Miért írtam le mindezt? Azért, mert ez a törvényszerűség működik az egyes ember életében is. Belső Napunk néha leszálló, majd újra felszálló ágba kerül. Éppoly természetes ez, mint az évszakok vagy a ki- és belégzések szüntelen váltakozása. Az életben vannak könnyebb és nehezebb, boldogabb és szomorúbb időszakok. A sötétséget azonban mindig a világosság követi – feltéve, hogy nyitottak vagyunk a változás befogadására.
És a Nap „útját” megfigyelve azt is láthatjuk, hogy mikor következik be a fordulat. A sötétség tetőzése idején, éppen akkor, amikor úgy érezzük, mélyebbre már nem juthatunk. Ilyenkor az aktuális állapotunk véglegesnek tűnik. Semmi esélyt nem látunk a változásra. Éppen úgy, ahogyan december huszonkettedikében sem érezzük a tavasz ígéretét. Pedig tudjuk, hogy benne rejlik, de egyelőre teljesen elérhetetlennek tűnik számunkra.
Így van ez az életünk dolgaival is. Minden mélypont egy újabb felfelé ívelő szakasznak a kezdete. Akkor is, ha olyan rejtetten szunnyad mélyén a változás csírája, hogy hinni sem tudsz még benne. Ha nem adjuk fel, ha nyitottan várjuk a fényesebb időt, és akaratunkkal, tetteinkkel megtámogatjuk bekövetkezését, akkor előbb-utóbb el is érkezik.
Az ember a természet része. Ugyanazon egyetemes élettörvények szerint működik, mint a világmindenség. Ahogy a bolygók a Nap körül, úgy keringenek körülöttünk is emberek, események, életszakaszok. És mint az örökös változás közepén a Nap, úgy áll rezzenéstelen nyugalomban belső valódi énünk életünk forgatagának centrumában. Találd meg magadban ezt a középpontot és vond ki magad a világ zűrzavarából! Minél közelebb kerülsz belső Napodhoz, annál jobban fogod érezni fényét és melegét.
(Megjegyzés: A Nap felszálló és leszálló ágba kerülése, illetve megtett útja természetesen képletesen értendő, hiszen a Nap helyzete statikus. Ezeket a kifejezéseket a Hold esetében szokásos használni. A Földről szemlélve azonban a Nap éppúgy mozogni látszik – ennek alapján tarthatja úgy az asztrológia, hogy a Nap egyik vagy másik állatövi jegybe „belép”.)