Már gyermekként is fogékony voltam a filozofikus gondolkodásra. Emlékszem, egyszer a nővéremmel sétáltam, aki felvetette, hogy talán a színeket az emberek eltérőnek látják és ez okozhatja azt, hogy mindenkinek más a kedvenc színe. Amit ő pirosnak lát (és nevez), azt esetleg én kéknek észlelem, egy harmadik személy pedig sárgának, viszont mindannyian a „piros” szóval illetjük, mert megtanultuk, hogy annak a színészleletnek az a neve. Azt hiszem, akkor döbbentem rá legelőször arra, hogy az ember mennyire szubjektív lény (ezt persze akkor még nem tudtam megfogalmazni), és hogy mindenki a maga nézőpontjából látja, és csakis abból láthatja a világ dolgait, jelenségeit.
Minden ember egy külön univerzum sajátságos gondolatokkal, érzelmekkel, látásmóddal. Ezért van az, hogy olyan gyakran nem értjük meg egymást. Meghatároznak bennünket a szülői gének és a nevelési stílus, emlékeink és élményeink szövevényes rendszere. Egy szó vagy egy kép belőlem pozitív érzést válthat ki, míg másban szorongást kelthet, vagy fordítva. A világ legtöbb jelensége önmagában véve semleges, és a mi értelmezésünk ad neki ilyen vagy olyan jelentést.
De mi köze van ennek a stresszoldáshoz, a közérzetjavításhoz? Meglehetősen sok. A szorongó és/vagy depressziós ember ugyanis éppen attól szenved, hogy a rá ható erőket, a körülményeit negatívnak érzi, tudja, hiszi, vagyis meggyőződése, hogy nehéz az élete. A legtöbben nincsenek tudatában annak, hogy ők érzik nehéznek az életüket, és azt gondolják, hogy az valóban nehéz is. Ez pedig olyan beállítódást von maga után, miszerint az ember nem maga határozza meg élete alakulását, valójában körülményei áldozata, aki kénytelen szenvedni sorsa miatt. Az ilyen hozzáállás és gondolkodásmód óhatatlanul szorongáshoz és depresszióhoz vezet, hiszen azt az érzést kelti, hogy a kontroll nem a mi kezünkben van.
Ha legközelebb szorongani kezdesz vagy rossz hangulat telepszik rád, ülj le egy csendes helyen! Tudatosítsd magadban, hogy a rossz érzések, melyek szenvedésedet okozzák, nem az objektív valóság részei, azok a te szubjektív világodhoz tartoznak. Az élet csordogál a maga medrében, a történések önmagukban véve nem pozitívak vagy negatívak, egyszerűen csak vannak. Hogy te hogyan értékeled őket, az tőled függ. Lehet, hogy bizonyos eseményeket nem, vagy csak kevéssé tudsz irányítani, de az, hogy hogyan érzed magad, elsősorban rajtad múlik.
Elemezd a helyzetet! Sokszor van úgy, hogy nem is tudjuk pontosan, hogy mi bajunk van, csak valahogy rosszul érezzük magunkat. Ha így van, egód játszik veled, amely elhiteti, hogy amit érzel, az a valóság. Ha ilyenkor megvizsgálod a helyzetet, rájössz, hogy az események tulajdonképpen nem indokolják a rosszkedved. Előfordult-e már veled, hogy valakinek beszéltél a problémáidról, vagy csak önmagadban elemezted őket, és a végére az a megkönnyebbült érzés töltött el, hogy valójában nem is olyan rossz neked, mint ahogy gondoltad, érezted. Az ember ilyenkor ráébred, hogy alapvetően nyugodt az élete, hogy van szerető családja, van munkahelye, vannak barátai, rendelkezik sok-sok olyan dologgal, amelynek akár örülhetne is, amelyekért hálás lehetne. Mindannyian más-más értékeket találhatunk az életünkben, de mindenki találhat valamit. Vedd észre őket! Legyen szemed és füled rájuk! Amikor szomorú vagy, vedd számba értékeidet! Rájuk összpontosíts, ne a hiányosságokra. Ne a félig üres pohárra, hanem a félig telire! A pohár ugyanaz, a víz mennyisége ugyanaz, a lelkiállapot más csupán, amivel ránézel és értékeled. Ez pedig csakis tőled függ. Elolvashatsz könyvtárnyi irodalmat, befizethetsz tucatnyi tréningre és előadásra, elsajátíthatod közérzetjavító technikák százait, akkor is az fogja meghatározni hangulatodat, hogy miként tekintesz a világra. Ennek a kulcsa pedig nem a könyvekben, a tréningekben vagy a technikákban, hanem egyedül Benned rejlik. Találd meg bensődben ezt a kulcsot, vagy ha szükséges, fordulj szakemberhez, aki segíthet neked megtalálni azt magadban.