Ahogy ígértem, a cikk második részében bemutatom azokat a lépéseket, amelyek hozzásegíthetnek bennünket életfeladatunk felismeréséhez.
1. Legelőször tudatosítanunk kell magunkban, hogy mi a leghőbb vágyunk, mi az, ami igazán fontos számunkra, aminek már a gondolatától is felvidul a lelkünk. Ezen a szinten nem kell konkrét tartalomhoz kötni ezt a vágyat, csupán szellemi síkon, afféle „szabadon lebegő” formában határozzuk meg: pl. függetlenség elérése, anyagi és/vagy érzelmi biztonság megteremtése, gondoskodási ösztön kiélése stb. Amikor egy fiatal pályát választ, jó esetben ugyanígy kezd hozzá. Gondoljunk csak bele, milyen bölcs az anyanyelvünk: hivatásról beszélünk, azaz az ember „meg van híva” valamire. Nos, első körben azt kell tudatosítanunk, hogy mi az a hívás, amiért idejöttünk. Ebben segítségünkre van, ha visszaemlékezünk gyermekkori álmainkra, és megpróbáljuk újra komolyan venni őket. Ez az idea szintje.
2. A második lépésben tartalommal töltjük meg az ideát. Ezen a szinten konkrét arculatot kell adnunk neki. Meg kell határoznunk, hogy a vágyunk megvalósításának mely módja a legmegfelelőbb, a legvonzóbb számunkra. Ha a gondoskodás vágya vezérel bennünket, akkor kézenfekvő, hogy a családi életben, a gyereknevelésben keressük a kiteljesedést. Előfordulhat azonban, hogy egy adott személy valamiért nem szeretne, vagy nem tud családot alapítani. Ekkor más, de a lényegét tekintve hasonló utakat kell keresnie küldetése beteljesítéséhez: lehetséges, hogy elhivatott pedagógus lesz, de az is lehet, hogy árvaházat vagy állatmenhelyet alapít. Ez tehát már a választás szintje, amikor meghatározzuk, hogy pontosan mit akarunk, és kitűzzük magunk elé a konkrét célt.
3. A következő lépésben megnyilvánulási formához kötjük a tartalmat. Ez a tervezés és a tervek végrehajtásának a szintje. Ezen a ponton megállapítjuk, hogy milyen lehetséges utak vezetnek a célhoz, hogy miként tudunk eljutni oda. Rendszerint többféle irányból is megközelíthetjük, ám az ember jó esetben is csak egyet-kettőt lát, ami nagyon beszűkítheti a lehetőségeit. Szélesítsük ki egy kicsit a látóterünket, engedjük meg magunknak, hogy olyan lehetőségeket is észrevegyünk, amelyek korábban elkerülték a figyelmünket! Amikor már megszületett a konkrét terv, amikor kirajzolódott előttünk az útvonal, akkor bontsuk le a nagy célt részcélokra, és ily módon, lépésről lépésre haladva közeledjünk felé.
4. Így jutunk el végül a megnyilvánulás, illetve a(z ön)megvalósítás fokára.
Ezek a szintek a teremtés folyamatát is leírják. Minden, ami a földi síkon megjelenik, szellemi eredetű. Egy egyszerű példán keresztül mutatom be, hogy miként működik mindez a gyakorlatban. Vegyük a főzés példáját! Ahhoz, hogy paprikás kerüljön az asztalra, először meg kell jelennie az ételkészítés gondolatának. Ez az idea. A második szinten ezt konkrét tartalommal töltjük meg: eldöntjük, hogy paprikást (és nem lecsót, húslevest stb.) főzünk. Ezt követi a harmadik szint, amikor megtesszük azokat a lépéseket, amelyek a megvalósuláshoz vezetnek: hagymát párolunk, belerakjuk a húst, pirospaprikát adunk hozzá, felöntjük vízzel stb. A negyedik szinten pedig feltálaljuk az elkészült ételt.
Ahogy a fenti példából látható, folyamatosan teremtünk, még akkor is, ha ennek nem vagyunk tudatában. Ha azonban tudatosan használjuk ezt a képességünket, akkor sikeresebb és kiegyensúlyozottabb életet élhetünk. Bízom benne, hogy ez a kétrészes cikk segítséget nyújt Neked ehhez, kedves olvasóm.