Néhány napja a szokás hatalmáról írtam, mégpedig igen tág értelmezésben használva a szokás fogalmát. Furcsának tűnhet, de az, hogy mit gondolsz a világról, milyen képed van önmagadról, hogyan viselkedsz, csak megszokás kérdése. Olyan beidegződések összességéről beszélünk, melyek idővel világszemléletté, személyiséggé szilárdulnak.
A bejegyzés végén azt ígértem, ma a beteg saját gyógyulásában játszott szerepéről írok. Nagyon fontos téma. Az ugyanis, hogy egy személy kigyógyul-e pszichés zavaraiból vagy sem, elsősorban őrajta múlik. Az akaratán, az elhatározásán, a kitartásán. Senkit sem lehet meggyógyítani akarata ellenére, vagy úgy, hogy nem hajlandó lépéseket tenni önmagáért. A pszichológus munkája csak akkor lehet sikeres, ha a páciens maga is mindent megtesz azért, hogy állapota javuljon.
Most azt gondolhatod, hogy az természetes, hogy a beteg hajlandó lépéseket tenni önmagáért. Ez azonban nem ilyen egyértelmű. Ennek több oka is van. Az egyik az, hogy változni, változtatni nagyon nehéz. Ahhoz, hogy komolyabb eredményeket érjünk el, bizony le kell számolnunk rossz szokásainkkal és beidegződéseinkkel. Gondolj csak arra, hány ember „képtelen” felhagyni a dohányzással, akkor is, amikor a káros szenvedély okozta betegség tünetei már megnyilvánulnak. Akkor hogy ne lenne nehéz az, ha a gondolkodásmódunk és életstílusunk egészét kell(ene) megkérdőjeleznünk és átformálnunk. Pedig egy-egy makacs, elhúzódó betegségből való kigyógyuláshoz a legtöbb esetben pontosan erre van szükség.
A nagy változáshoz viszont idő kell. Ez a másik tényező, amiért olyan sokan évekig vagy évtizedekig nem találják a kiutat a betegségükből. Nagyon sok páciens hamar elveszíti a türelmét és a hitét. Ez különösen azokban az időszakokban gyakori, amikor visszaesést tapasztalnak. Habár ilyeneket mindenki átél olykor, nemcsak a betegségétől megszabadulni kívánó személy, ez mégis teljesen visszavetheti őt a fejlődésben. Az időleges megtorpanások az élet szerves részét képezik, folyamatos, egyenes vonalú fejlődés nem létezik. Az egyetemista visszaeshet a tanulmányaiban, a sportoló a teljesítményében, az üzletember a bevétele tekintetében. Ez az élet rendje. Problémát akkor okoz, ha ez teljesen elbátortalanítja a személyt, és letér az útról, amelyen korábban elindult. Sajnos sok pszichés zavarban szenvedő ember hajlamos arra, hogy az ideiglenes visszaesést örökké tartó állapotnak tekintve úgy érezze, az egész addigi munkája és elért eredménye kárba veszett. Ha így gondolkodik, az hatalmas csapda, mert ezen a ponton a gyógyulási folyamat teljesen elakadhat. Ilyenkor az a legjobb, ha tudomásul vesszük, hogy hullámvölgybe kerültünk, amely kellemetlen ugyan, de semmiképpen sem végleges állapot. Ilyen esetben pihenjünk meg, tartsunk egy kis szünetet, majd újult erővel folytassuk a megkezdett munkát. Ez a hosszú távú siker titka a pszichiátriai betegségekből való kigyógyulás esetében is.
És ha már a csapdáknál tartunk, meg kell említenem még egyet. Ez pedig a betegséghez fűződő érdekek csapdája. Talán furcsának tűnhet, amit írok, de sok ember tudattalan vagy féltudatos módon benne tartja magát kóros állapotában, mert ezzel olyan előnyökhöz jut, amelyekre egészségesként nem lenne esélye. Ilyen tudattalan érdek lehet a betegnek kijáró megkülönböztetett figyelem és gondoskodás, az önállóság és függetlenség hiányának palástolása, a megfelelő képességek és akarat hiányából adódó sikertelenségek betegséggel összefüggő tehetetlenséggel való magyarázata, stb. Az eredményes gyógyuláshoz fontos tehát az önismeret is, annak képessége, hogy a beteg tisztázhassa magában, hogy milyen esetleges tudattalan érdekei fűződnek betegsége fenntartásához, melyek komoly akadályai lehetnek a változásnak.
Összefoglalva, a következő készségek szükségesek egy-egy makacs, elhúzódó pszichiátriai betegségből való kigyógyuláshoz:
-
Önismeret, azaz annak tisztázása, hogy valóban ki akarunk-e kerülni a kóros állapotból, vagy bizonyos tudattalan érdekek végett szükségünk van rá.
-
Erős akarat és hajlandóság, hogy lépéseket tegyünk önmagunk érdekében, még ha ezek kényelmetlenek vagy fájdalmasak is.
-
Annak belátása, hogy a kisebb visszaesések a folyamat természetes velejárói, és a cél követése kitartással, hittel és türelemmel.
Ha ezek a feltételek teljesülnek, egy megfelelő szakember segítségével minden esély megvan a gyógyulásra.