Miként vezet az ítélkezés szorongáshoz?

ítélkezésTöbbször írtam már arról, hogy a világ jelenségeinek nagy része semleges minőségű, csupán a mi nézőpontunkból tűnnek jónak vagy rossznak. A legtöbb problémánkat az okozza, hogy mi mégis az adott jelenséget szeretnénk megváltoztatni nézőpontunk helyett. Ezzel olyasmire vállalkozunk, ami eleve kudarcra van ítélve; ahhoz az emberhez hasonlítunk, aki, ha egy masszív oszlopba ütközik, akkor azt szeretné eltolni az útjából, ahelyett, hogy egyszerűen kikerülné. Lélekben bizony sokszor annyira merevek vagyunk, hogy képtelennek érezzük magunkat mindenféle változásra, elvonatkoztatásra, gúzsba kötnek bennünket szokásaink, beidegződéseink, kialakult nézeteink.

Minél több szorongó emberrel dolgozom, annál inkább bebizonyosodik számomra, hogy a közérzetjavítás alapját az képezi, ha az illető személy lazít lelki beállítódásán, rugalmasabbá és elfogadóbbá válik. Minél inkább képes ilyen irányba változni, annál kiegyensúlyozottabb lesz, közérzete javul, esetleges tünetei csökkennek, mérséklődnek. Ez a fokozatos személyiségbeli átalakulás képezi a szorongásoldás alapját, ha ez nincs meg, akkor a különböző stresszoldó gyakorlatok és technikák, de még a táplálék-kiegészítők és a gyógyszerek is terméketlen talajba hullnak.

A szorongó személynek nemcsak azért nehéz változtatnia merev beállítódásán, mert ehhez makacsul ellenálló szokásaival kellene leszámolnia, hanem azért is, mert sok esetben jogosnak, helyesnek érzi, mi több, bizonyítékokkal alátámasztottnak tekinti értékítéletekre építő megközelítésmódját. Igen általános meggyőződés például az, hogy „vannak jó és rossz emberek”, és előbbiek jutalmat, utóbbiak pedig büntetést érdemelnek. Bár az így vélekedők általában erre fel sem figyelnek, de ha belegondolunk, ez a kategorizáló szemléletmód gyermekkorunk tündérmeséire emlékeztet, ahol a szereplők jól elkülöníthetőek jellemvonásaik alapján. Tudjuk, hogy a valóság jóval árnyaltabb ennél, sok ember mégis mindennap következetesen alkalmazza a fekete-fehér, jó-rossz, helyes-helytelen besorolást, anélkül, hogy ennek és veszélyének tudatában lenne. Másik általánosnak tekinthető tévhit, amely gyakran a megfelelési kényszer hátterében áll, hogy a „keményen dolgozó ember elismerést, a munkához lazább hozzáállást tanúsító pedig megfeddést érdemel”. Az effajta vélekedés sokszor abból a nem teljesen tudatos elvből fakad, miszerint az ember értékét a teljesítménye határozza meg. Lehetséges, hogy ezeket a sorokat olvasva nem is értesz velem egyet, kedves Olvasó, nem hiába indítottam azzal a bekezdést, hogy az érintettek nagy része jogosnak és igaznak érzi/gondolja ezt a szemléletmódot. A helyzet azonban az, hogy amíg nem fogadjuk el, hogy a világ színes és mindenféle árnyalatnak helye van benne, amíg folyamatosan értékítéleteket fogalmazunk meg másokkal, önmagunkkal és a világ egészével kapcsolatban, addig benne tartjuk magunkat abban a merev és rugalmatlan lelkiállapotban, amely kiváló alapot nyújt a szorongásos és hangulati zavarokhoz. Nagyon egyszerű dologról van szó: ha bármit rossznak vagy helytelennek címkézünk, akkor azzal annak helyet adunk a szubjektív valóságunkban, megteremtjük a magunk számára az elfogadhatatlan minőséget, amellyel aztán kénytelenek leszünk együtt élni.

Ne feledjük el azonban azt se, hogy a dualitások világában élünk, nem valami minőségeket megtagadó elvarázsolt létállapotban. Ezért ügyeljünk arra, hogy ne essünk át a ló túlsó oldalára se: amíg az ember a földi létben él, szükségszerűen címkézi a dolgokat és jelenségeket ilyennek vagy olyannak. Nem az a helyes lépés, hogy mostantól semmiféle értékítéletet nem hozunk, mert azzal csak elveszítenénk tájékozódási pontjainkat és kaotikussá válna az életünk. Az ember igényli, hogy a világ dolgait kategóriákba rendezhesse, mert ez megkönnyíti a helyzetét a rá ható ingeráradatban. Bejegyzésemben nem a rossz vagy a helytelen minőség önkényes letagadását, hanem annak elfogadását javaslom. Amit elfogadunk, azt nem szükséges feltétlenül helyeselnünk és szeretnünk is! Amit helytelenítesz, ami belőled rossz érzést vált ki, attól tartsd magad távol, de ne ítélkezz, ne ellenkezz, ne is foglalkozz vele! Ezzel csak energiát adnál neki, meg azoknak az ellenérzéseidnek is, melyeket belőled kivált. Ehelyett egyszerűen fogadd el, hogy mindennek megvan a maga létjogosultsága a világban, különben nem is létezhetne, de te fordulj a számodra pozitív dolgok felé, melyek feltöltenek és építően hatnak rád!

Kategória: Gondolatok | A közvetlen link.

Van véleményed? Mondd el gyorsan!

Az Email címed nem tesszük közzé. A * karakterrel jelölt mezőket kötelező kitöltened!