„Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod”

Énképünk kialakulásában óriási jelentősége van mások visszajelzéseinek. Az a mód, ahogyan a környezetünk reagál ránk, támpontokat ad személyiségünk alaposabb megismeréséhez. Ha jól használjuk a visszajelzéseket, önismeretünk gyorsan fejlődik, ha azonban hárítjuk a nekünk nem tetsző reakciókat, akkor nagyon sok élethelyzetet igazságtalannak élhetünk meg, és áldozatnak érezhetjük magunkat. A világ mindig tükröt tart elénk, de hogy a benne látott képekkel mit kezdünk, az kizárólag rajtunk múlik.

Ha megfigyeled a szűkebb környezeted, a hozzád közel álló emberekkel való viszonyodat, nagyon sok mindent megtudhatsz magadról. Kapcsolataink minősége minket tükröz vissza. Ezt persze nem könnyű elfogadnunk, amennyiben ez a minőség komoly kívánnivalót hagy maga után. Nem csoda, hogy ilyen esetben a legtöbb ember a másik személyt teszi felelőssé. Ez a hárítás azonban a félreértések és a konfliktusok elmélyülését eredményezi, ahelyett, hogy az ember a kapott jelzéseket a maga hasznára fordítaná, személyiségfejlődésének szolgálatába állítaná.

Negatív kritikát kapni nagyon rossz érzés, különösen, ha számunkra fontos személytől kapjuk azt. Barátainkat is a hasonlóság alapján igyekszünk megválasztani: olyanok társaságát keressük, akik velünk közel azonos állásponton vannak a világ dolgait illetően. Ezáltal ugyanis megerősítéseket kaphatunk, hogy helyesen gondolkodunk és érzünk, hogy megfelelőek vagyunk, hogy minden rendben van velünk. Ha azonban csak az ilyen megerősítő, nekünk tetsző visszajelzésekre figyelünk, és a negatívakat hárítjuk, hosszú távon nagyon sok érthetetlen, csalódást és szenvedést okozó helyzetben lesz részünk.

Úgy gondolom, az igazi barát őszinte marad akkor is, ha a másik ember hibáira kell felhívni a figyelmet. Az igazi barát tudja, érzi, hogy ezzel segít legtöbbet. Nem támadóan és bántóan, hanem elfogadó, türelmes szeretettel, de el kell mondanunk a másiknak azt is, ami nem jó benne. Ezáltal tud ugyanis fejlődni. Így válik képessé arra, hogy folyamatosan dolgozzon önmagán, a személyiségén, jellemhibáinak kiigazításán, annak érdekében, hogy a jövőben minél kevesebb kemény oktatóleckét kapjon az élettől és kiegyensúlyozottabb lehessen. Az igazi barát tiszta tükörként működik a kapcsolatban, nem torzítja el a képet azért, hogy minél szebbnek mutassa azt. Az pedig, hogy a másik személy képes-e elfogadni ezt az őszinte visszajelzést, az ő barátságának a tisztaságáról, bizalmának a fokáról ad képet.

A jó pszichológus szintén tükörként működik. Az általános tévhittel ellentétben nem az a feladata, hogy tanácsokat adjon, hanem hogy felismertesse kliensével saját lelkének tudattalan, ám sorsteremtő rezdüléseit. A pszichológus visszatükrözi páciense gondolatait, érzelmeit, a tudatosság szintje alatt futó lelki programjait, és ezáltal segít neki felismerni azokat. Viszont a visszatükrözött tartalmak esetenként kellemetlenek, kínosak vagy bosszantóak is lehetnek a kliens számára, hiszen megtörténhet, hogy érzékeny pontjára tapintanak rá. Ilyen esetben sok ember a pszichológus személyének kritizálásával vagy szakértelmének kétségbe vonásával védekezik a tudatosulás ellen. A szakembernek azonban nem az a feladata, hogy az elvárásoknak megfeleljen, hogy a páciens egójának igényeit kielégítse, hanem az, hogy olyan hű képet tükrözzön vissza kliense számára, amelyből az építkezni tud.

Bizony, ritkán szeretjük azokat az embereket, akik valamilyen negatív, sokszor önmagunk számára sem beismert tulajdonságunkra, hajlamunkra mutatnak rá. A projekció nagyon gyakori elhárító mechanizmus ilyenkor – az ember úgy érzi, saját negatív jellemvonásaival éppen a neki tükröt tartó személy rendelkezik. Tulajdonképpen kivetíti ezeket magából a másik személyre. Az, hogy milyennek látunk másokat, általában sokkal többet elárul rólunk, mint róluk. Az észlelt minőség többnyire nem a szemlélt tartalomban, hanem a mi szemünkben van. Ez az alapigazság az emberi kapcsolatok területén is érvényesül.

Vannak olyan írók és költők, akik remek pszichológiai érzékkel és emberismerettel rendelkeznek. Ilyen volt Weöres Sándor is, akinek az alábbi megzenésített, Koncz Zsuzsa tolmácsolásában megszólaló verse az általam tárgyalt témát dolgozza fel művészi igényességgel.