„Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod”

a barát, mint tükörÉnképünk kialakulásában óriási jelentősége van mások visszajelzéseinek. Az a mód, ahogyan a környezetünk reagál ránk, támpontokat ad személyiségünk alaposabb megismeréséhez. Ha jól használjuk a visszajelzéseket, önismeretünk gyorsan fejlődik, ha azonban hárítjuk a nekünk nem tetsző reakciókat, akkor nagyon sok élethelyzetet igazságtalannak élhetünk meg, és áldozatnak érezhetjük magunkat. A világ mindig tükröt tart elénk, de hogy a benne látott képekkel mit kezdünk, az kizárólag rajtunk múlik.

Ha megfigyeled a szűkebb környezeted, a hozzád közel álló emberekkel való viszonyodat, nagyon sok mindent megtudhatsz magadról. Kapcsolataink minősége minket tükröz vissza. Ezt persze nem könnyű elfogadnunk, amennyiben ez a minőség komoly kívánnivalót hagy maga után. Nem csoda, hogy ilyen esetben a legtöbb ember a másik személyt teszi felelőssé. Ez a hárítás azonban a félreértések és a konfliktusok elmélyülését eredményezi, ahelyett, hogy az ember a kapott jelzéseket a maga hasznára fordítaná, személyiségfejlődésének szolgálatába állítaná.

Negatív kritikát kapni nagyon rossz érzés, különösen, ha számunkra fontos személytől kapjuk azt. Barátainkat is a hasonlóság alapján igyekszünk megválasztani: olyanok társaságát keressük, akik velünk közel azonos állásponton vannak a világ dolgait illetően. Ezáltal ugyanis megerősítéseket kaphatunk, hogy helyesen gondolkodunk és érzünk, hogy megfelelőek vagyunk, hogy minden rendben van velünk. Ha azonban csak az ilyen megerősítő, nekünk tetsző visszajelzésekre figyelünk, és a negatívakat hárítjuk, hosszú távon nagyon sok érthetetlen, csalódást és szenvedést okozó helyzetben lesz részünk.

Úgy gondolom, az igazi barát őszinte marad akkor is, ha a másik ember hibáira kell felhívni a figyelmet. Az igazi barát tudja, érzi, hogy ezzel segít legtöbbet. Nem támadóan és bántóan, hanem elfogadó, türelmes szeretettel, de el kell mondanunk a másiknak azt is, ami nem jó benne. Ezáltal tud ugyanis fejlődni. Így válik képessé arra, hogy folyamatosan dolgozzon önmagán, a személyiségén, jellemhibáinak kiigazításán, annak érdekében, hogy a jövőben minél kevesebb kemény oktatóleckét kapjon az élettől és kiegyensúlyozottabb lehessen. Az igazi barát tiszta tükörként működik a kapcsolatban, nem torzítja el a képet azért, hogy minél szebbnek mutassa azt. Az pedig, hogy a másik személy képes-e elfogadni ezt az őszinte visszajelzést, az ő barátságának a tisztaságáról, bizalmának a fokáról ad képet.

A jó pszichológus szintén tükörként működik. Az általános tévhittel ellentétben nem az a feladata, hogy tanácsokat adjon, hanem hogy felismertesse kliensével saját lelkének tudattalan, ám sorsteremtő rezdüléseit. A pszichológus visszatükrözi páciense gondolatait, érzelmeit, a tudatosság szintje alatt futó lelki programjait, és ezáltal segít neki felismerni azokat. Viszont a visszatükrözött tartalmak esetenként kellemetlenek, kínosak vagy bosszantóak is lehetnek a kliens számára, hiszen megtörténhet, hogy érzékeny pontjára tapintanak rá. Ilyen esetben sok ember a pszichológus személyének kritizálásával vagy szakértelmének kétségbe vonásával védekezik a tudatosulás ellen. A szakembernek azonban nem az a feladata, hogy az elvárásoknak megfeleljen, hogy a páciens egójának igényeit kielégítse, hanem az, hogy olyan hű képet tükrözzön vissza kliense számára, amelyből az építkezni tud.

Bizony, ritkán szeretjük azokat az embereket, akik valamilyen negatív, sokszor önmagunk számára sem beismert tulajdonságunkra, hajlamunkra mutatnak rá. A projekció nagyon gyakori elhárító mechanizmus ilyenkor – az ember úgy érzi, saját negatív jellemvonásaival éppen a neki tükröt tartó személy rendelkezik. Tulajdonképpen kivetíti ezeket magából a másik személyre. Az, hogy milyennek látunk másokat, általában sokkal többet elárul rólunk, mint róluk. Az észlelt minőség többnyire nem a szemlélt tartalomban, hanem a mi szemünkben van. Ez az alapigazság az emberi kapcsolatok területén is érvényesül.

Vannak olyan írók és költők, akik remek pszichológiai érzékkel és emberismerettel rendelkeznek. Ilyen volt Weöres Sándor is, akinek az alábbi megzenésített, Koncz Zsuzsa tolmácsolásában megszólaló verse az általam tárgyalt témát dolgozza fel művészi igényességgel.

Kategória: Gondolatok | A közvetlen link.

„Mint tükröd, vagyok leghűbb barátod” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Albert Erzsébet szerint:

    Kedves Stresszdoki!!!

    Ez igazán nagyon találó, de azért vannak negatív indulatú emberek is! Ezekkel is számolnunk kell – azt gondolom. A vélemény nyílvánítás nem kért formája önbecsülést romboló is lehet. Igazi képet – azt gondolom – teljes alakot mutató tükör képes adni vagyis a közvetlen környezetünk, akik ismernek és meg akarnak ismerni nem pedig csak sztereotipizálni… A munkahely, az iskola nem ez a környezet… a pozicíó hajhászás, karrierépítés, a munka nehézsége mind lenyomatot hagy a tükrön és az nem képes valódi képet adni…
    Kiépíteni egy olyan személyiséget, ami rugalmasan fogadja a külvilágból érkező mindenféle ingert – hát nem éppen gyerekjáték.
    Én külföldön élek…szorongó tipus vagyok, ráadásul egyedül…rettentően meg kell válogatnom a környezetem reakcióit…

    • Stresszdoki szerint:

      Kedves Erzsébet!
      Igazad van, de nem is arról szól a cikk, hogy mérlegelés nélkül fogadjunk el mindent, amit a környezetünk jelez nekünk.
      Inkább arról, hogy ez a külső jelzésrendszer olyan nyersanyag, amelyből, – önmagunkban megmunkálva azt – értéket kovácsolhatunk.

  2. Krisztina szerint:

    Kedves Adolf!

    30 éves korom körül kezdtem el önismerettel foglalkozni alaposabban, megvettem minden ehhez segítő szakkönyvet, olvastam írásokat, blogokat, stb.
    Kb 2 éve (most vagyok 36 éves) megrekedtem az úton.
    Csak vagyok, a langyos pocsolyában toporgok és nem sikerül lépnem előre.
    Párkapcsolataimban sorra kapom, hogy irányítani akarok (ami részben igaz is), s természetesen rendre el is üldözöm a férfiakat magam mellől.
    Életem során rengeteg mindent tapasztaltam, egyedül neveltem fel a fiamat, albérletben, semmiféle segítség nélkül. Ez tett ennyire erős jelleművé, sőt férfiassá.
    Nőként élni férfias jellemmel igen nehéz. Környezetem távolságtartóbb velem, mint másokkal. Tudom, hogy a probléma bennem van de nem tudok rájönni, melyik az a személyiség jegy, amelyen dolgoznom kell. A sok kudarc miatt bizony nem tartom magam sokra, holott igen sok mindent megoldok az életünkben. De ezeket ha én nem teszem, senki nem fogja megtenni helyettem, szóval nem tartom ezt erényemnek.
    Valahol azt olvastam, ha az irányítás vágya él bennem, nem bízom önmagamban.
    Pedig azt érzem, hogy ez pont fordítva igaz, magamban bízom csak igazán. Hiszen én vagyok az aki mindent megoldott s fog a jövőben is.
    De ez számomra már teher… Szeretnék Nő lenni, de hiába viselek szoknyát (előtte csak nadrágot hordtam), ha bent nem érzem a nőies finomságot…
    Nem tudom hol ronthattam el ennyire magam. S útmutatást igényelek.
    Szeretném megérteni magam és változtatni.
    Tud esetleg olvasni valót ajánlani a “mások, mint tükröm” témában?

    Köszönettel:
    Tina

    • Stresszdoki szerint:

      Kedves Tina!
      Nagyon sok önismerettel foglalkozó könyv van, de nem vagyok biztos abban, hogy olvasmányok segítségével meg tudja oldani a problémáit.
      Inkább azt javasolnám, hogy keressen fel egy szakembert, aki utat mutathat az önismeretben, az önfejlesztésben.
      Bakos Adolf Stresszdoki

Hozzászólás a(z) Stresszdoki bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az Email címed nem tesszük közzé. A * karakterrel jelölt mezőket kötelező kitöltened!