A címben szereplő pszichés zavarokról sokat hallunk és beszélünk a mindennapi életben. Pszichológusként azonban azt tapasztalom, hogy az átlagember mégsem ismeri igazán ezek jellemzőit. A kliensnek gyakran nehézséget okoz annak eldöntése, hogy a problémája szorongásos zavar-e vagy depresszió. A diagnosztizálás természetesen nem is a páciens dolga, de sok emberben erős igény él, hogy megismerje az állapotát, hogy tudatában legyen, mi történik vele. Éppen ezért ebben a cikkemben röviden bemutatom ezt a két leggyakoribbnak tekinthető pszichés problémát, és kiemelem a köztük levő különbségeket is.
A szorongászavarok táborába több kórkép tartozik. Ilyenek például a generalizált szorongás, a pánikbetegség vagy a különböző fóbiák. Mindegyikre jellemző a szervezet stresszreakciója: a normálisnál általában hevesebb szívverés, légzési problémák, megfeszült izomzat, stb. A depresszió egy másik pszichiátriai kategóriába, a hangulatzavarok csoportjába sorolható. Fő jellemzője a tartósan nyomott kedélyállapot, a lelassult reakcióidő, a motiválatlanság, az állandó rosszkedv. Vagyis, amíg a szorongásos zavarok esetében többnyire felfokozott idegi-szervi működést látunk, addig a depresszióra inkább a lelassultság jellemző.
A kórképek jellegéből adódóan tapasztalható bizonyos különbség a páciensek betegségükhöz és a terápiához való hozzáállásában is. Míg a szorongástól szenvedő személy többnyire aktívan keresi a magyarázatokat és a megoldást, a depressziós ember a motiválatlansága folytán általában nehezebben teszi meg azokat a lépéseket, melyek a kezelés sikerességét szavatolják.
Bár a pszichiátria két külön kórkép kategóriába sorolja ezeket a betegségeket, a való életben nagyobb átjárhatóság van köztük. Sokszor előfordul, hogy egy-egy páciensnél mind szorongásos, mind hangulatzavar diagnosztizálható. A pánikbetegséghez például igen gyakran társul depresszió is.
A következőkben összefoglalom a depresszió és a generalizált szorongás diagnózisának kritériumait, így még inkább láthatóvá válnak a különbségek és a hasonlóságok. A forrás a DSM-5, amely a pszichiátriai betegségek besorolásának és leírásának nemzetközi rendszere.
Depresszió diagnosztizálható, ha a következő tünetek közül legalább öt fennáll minimálisan két hétig:
- szomorú, levert hangulat,
- az érdeklődés és az örömkészség jelentős csökkenése,
- az étvágynak és/vagy a testtömegnek a jelentős csökkenése vagy növekedése,
- alvászavar (csökkent vagy fokozott alvásigény),
- motoros nyugtalanság vagy gátoltság,
- fáradtság, erőtlenség,
- értéktelenség érzése, inadekvát önvádlás, bűntudat,
- csökkent gondolkodási, összpontosítási vagy döntési képesség,
- a halál gondolatával való gyakori foglalkozás (akár öngyilkossági gondolatok).
A depresszió akkor diagnosztizálható, ha: 1. a fenti felsorolás első két tünete közül legalább az egyik jelen van, 2. a tünetek jelentős szenvedést és/vagy funkciózavart okoznak, 3. a tünetek nem magyarázhatóak mással, pl. kémiai szer hatásával vagy testi betegséggel, 4. soha nem volt mániás epizód, vagyis kizárható a bipoláris zavar.
Generalizált szorongás a következő kritériumok alapján diagnosztizálható:
- Túlzott szorongás vagy aggodalom (félelemteli várakozás) számos eseménnyel, körülménnyel vagy aktivitással kapcsolatban legalább hat hónapon keresztül.
- A személy nehezen tudja szorongását kontrollálni.
- A szorongás vagy aggodalom az alábbi hat tünetből legalább hárommal társul.
- nyugtalanság vagy idegesség, „felhúzottság” érzése,
- fáradékonyság,
- összpontosítás zavara, „gondolkodás-képtelenség”,
- ingerlékenység,
- izomfeszültség,
- alvászavar.
- A szorongás vagy aggodalom nem korlátozódik más zavar tüneteire, vagyis nem olyan pszichés zavar következménye, mint például a pánikbetegség, a fóbiák, a szeparációs félelem, stb.
- A szorongás, az aggodalom vagy a testi tünetek jelentős szenvedést és/vagy funkciózavart okoznak.
- A zavar nem tulajdonítható pszichoaktív szer vagy általános egészségi állapot közvetlen élettani hatásának, és nem kizárólag hangulatzavar, pszichotikus zavar vagy átfogó fejlődési zavar folyamán fordul elő.