Az élet minden területén, így a pszichológusi munkában is gyakran tapasztalom, hogy az emberek türelmetlenek, nincs idejük és kedvük kivárni, hogy egy-egy változás beérjen az életükben, mindent azonnal akarnak. Sok kliens a gyógyuláshoz is így viszonyul. Kész receptet szeretne kapni, amivel rövid időn belül meg tudja oldani a problémáját. Ez egyrészt érthető és természetes igény, hiszen senki sem szeretne hosszú ideig szenvedni, másrészt azonban azt is tudni kell, hogy a gyors megoldások legfeljebb csak tünetkezelésre, „tűzoltásra” alkalmasak. A valós változáshoz elengedhetetlen a mélyebb átalakulás, ami viszont hosszabb időt igényel. Ahogy az elültetett magnak is időre van szüksége, hogy kihajtson és növényt hozzon, úgy a pszichológiai tanácsadás vagy terápia során fokozatosan bekövetkező lelki változásnak is be kell érnie, el kell mélyülnie.
A legtöbben nem is sejtik, hogy türelmetlenségükkel mennyire hátráltatják céljaik megvalósulását. Siettetik a dolgokat, így az eredmény vagy tökéletlenül, vagy sehogyan sem jelenik meg az életükben. Olyan ez, mint ha a földbe ültetett mag csíráját húzogatnánk, hogy gyorsabban nőjön lombos fává. Fel kellene ismernünk, hogy sokszor az adott problémánk is éppen a nyughatatlanságunk, a türelmetlenségünk, a zilált lelkiállapotunk miatt alakult ki. Akkor hát hogyan oldhatnánk meg ugyanilyen hozzáállással?! Ez a törvényszerűség a szorongásos zavarok esetére is vonatkozik. Éppen ezért mindenféle probléma kezelését a nyugodt, higgadt helyzetértékeléssel kellene kezdenünk, a „van” elfogadásával, az előállt szituáció tárgyilagos megközelítésével.
Aki a munkásságomat ismeri, jól tudja, hogy nagy hangsúlyt helyezek az elfogadásra. Egyik-másik videómban részletesen beszélek fontosságáról. Azért olyan lényeges, mert ami van, az akkor is VAN, ha nem szeretjük, ha megpróbálunk ellenállni neki. Sőt, minél inkább tiltakozunk ellene, annál több negatív energiával töltjük fel, amivel tovább erősítjük. Ugyanakkor azt is tapasztalom, hogy sok ember félreérti a szavaimat. Sokan úgy értelmezik, hogy az elfogadás valamiféle feladás, rossz szájízzel tett belenyugvás. Pedig nem erről van szó. Az általam javasolt elfogadás lényege a helyzet higgadt tudatosítása és a lelki egyensúlyt kizökkentő heves érzelmi tiltakozás kikapcsolása. Aktuálisan fogadom el, ami van, nem örökre. Mantrája ez lehetne: „Most ez van, de majd szépen lassan megoldom. Adok időt magamnak, türelemmel vagyok önmagam iránt.”
Tisztázzuk azt is, hogy a türelem nem tétlenséget jelent. Nem arról van szó, hogy ki kell várnunk, amíg magától rendeződik az életünk. Egy keleti anekdota szerint a tanítvány ezzel a kérdéssel fordul tanítójához: „Mester, sokat kell még várni arra, hogy a dolgok jobbra forduljanak?” A bölcs pedig így felel neki: „Ha várunk rá, akkor még sokat…” Az életünkben bekövetkező változásokban aktív szerepet kell vállalnunk, tennünk kell magunkért. A legtöbbet pedig azzal tehetjük, ha lassan, következetesen lépdelünk a céljaink felé, és nem hagyjuk teremtő energiáinkat elégni türelmetlenségünk pusztító tüzében.