Így léphetünk túl a múlt fájdalmain

Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, traumatikus események, melyekre nem szívesen gondolunk vissza. Felmerülhet a kérdés, hogy mihez kezdjünk ezekkel: aktívan foglalkozzunk velük, vagy inkább próbáljuk meg elfelejteni őket. Pszichológusként úgy gondolom, e kettő közül egyik választás sem célravezető. Ha ugyanis a múlt negatív eseményeit analizáljuk, akkor figyelmünk energiájával töltjük fel, és ezáltal fenntartjuk őket. Ha viszont az elfeledésükre törekszünk, akkor elfojtásra kerülhetnek, ám a tudattalan részeként továbbra is hatással lesznek életünkre, lelkiállapotunkra. Az elfojtás módszerével mentesíthetjük magunkat egy traumatikus esemény emlékétől, de a feszültségétől nem. Éppen ezért úgy gondolom, a múlt rossz élményeinek eredményes feldolgozása teljesen másféle módon valósulhat meg.

A tényleges feldolgozás mindig megköveteli a történésekkel való szembenézést, még akkor is, ha az sebeket tép fel bennünk. Amíg nem látunk egy helyzetet tisztán, nem tudjuk megoldani. A múlt vagy a jelen meghamisítására való törekvés nem vezethet eredményre. A feldolgozandó tartalmakat el kell fogadnunk, szembe kell néznünk velük, le kell vonnunk belőlük a tanulságokat. Minden nehézség tanít bennünket valamire, igyekezzünk felismerni a benne rejlő leckét. Ha problémáinkhoz így közelítünk, feszültségük máris sokat csökken. Miután megértettük, hogy az adott múltbéli nehézség is a fejlődésünket szolgálta, igyekezzünk tudatosítani magunkban, hogy már nincs jelen, már nem aktuális az életünkben. A tapasztalat megszerzésével, a lecke elsajátításával létjogosultsága megszűnt, nincs vele dolgunk többé. Ennek felismerése roppant fontos, sok ember soha nem jut el idáig. Nagyon sokan azért szenvednek, mert beleragadva egykori problémáikba egyszerűen nem eszmélnek rá, hogy azok már régen nem lennének, ha ők a gondolataikkal, a félelmeikkel nem tartanák fenn őket. Az élet állandó áramlásban van, már az egy perccel ezelőtti esemény sem aktuális. A gondjainkat az okozza, hogy a múlt rossz élményeit, történéseit gondolatban fenntartjuk, hogy azokat a magunkkal cipelt rossz emlékek és félelmek révén újra meg újra megismételjük. A múlt fájdalmainak elengedését megkönnyíti, ha ráébredünk, hogy mindig csak az adott pillanat, az „itt és most” létezik, és éppen ezért bármikor dönthetünk úgy, hogy tiszta lappal indulunk, hogy új fejezetet nyitunk az életünkben.

A traumák sikeres feldolgozásának legbiztosabb jele, ha tényszerűen és érzelemmentesen tudunk visszatekinteni rájuk. Ilyenkor emlékezhetünk a legapróbb részletekre is, de rossz érzéseket már nem okoznak bennünk. A traumatikus események személytelenné válnak, mintha nem is velünk történtek volna meg, mintha csak egy filmen láttuk volna őket. Ebben a tárgyilagos, érzelemmentes megközelítésben vagyunk képesek igazán arra, hogy levonjuk a következtetéseket, és tarsolyunkban a begyűjtött tapasztalatokkal továbblépjünk az életben.

Végezetül ajánlok egy gyakorlatot, amelynek segítségével könnyebben feldolgozhatod és elengedheted a múlt fájdalmait, melyek eddig esetleg fogva tartottak és megakadályoztak a továbblépésben. Gondold végig, hogy mik azok az átélt hatások, ártó gondolatok és rossz érzések, melyeket szeretnél egyszer s mindenkorra elengedni. Ezeket írd le egy papírlapra! Elképzelhető, hogy napokig írni fogod a listát, mert nem jut eszedbe egyszerre minden. Nem baj, a lényeg az, hogy az összes olyan negatív tartalom kerüljön fel a lapra, aminek pontot szeretnél tenni a végére az életedben. Amikor már mindent leírtál, határozz meg egy olyan időpontot, amikor legalább egy órán át egyedül lehetsz. Ekkor kapcsold ki a telefonod, gyújts egy gyertyát, és végezd el a következő megszüntető rituálét. Ülj le kényelmes testhelyzetben, izmaidat lazítsd el, végezz nyugtató hasi légzést! Olvasd el a papírra vetett negatív tartalmakat, kicsit gondolkodj rajtuk, vond le belőlük a tanulságokat, a következtetéseket! Próbálj megbékélni a leírtakkal, hiszen a fejlődésedet szolgálták. Ezek után gyújtsd meg a lapo(ka)t a gyertya lángjánál, és nézd végig, ahogy elég(nek). A végén pedig mondd ki hangosan, ünnepélyesen a következő mondatot: „Szeretettel elengedem ezt a sok rosszat, már nem aktuálisak az életemben, nincs szükségem rájuk, és befogadom helyettük mindazt a jót, ami lehetővé teszi, hogy szerencsésen továbblépjek az életemben.” Emlékeztesd magad, hogy bármikor változhatsz és változtathatsz, és tekints úgy erre a kis szertartásra, mint fontos mérföldkőre az életutadon!