A változtatást megkönnyítő gondolkodásmód

“Ha az lenne a sorsunk, hogy egy helyben maradjunk, akkor nem lábaink, hanem gyökereink lennének.” (Rachel Wolchin)

Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor úgy érezzük, körülményeinken változtatnunk kell, tovább kell lépnünk. Komoly pszichés zavarokat vagy akár szervi megbetegedéseket okozhat, ha ilyenkor mégis ragaszkodunk a megszokott életünkhöz, ha benne maradunk azokban a helyzetekben, amelyek akadályozzák további fejlődésünket. A szorongásos és/vagy hangulatzavarok hátterében gyakran ilyen probléma húzódik meg. Az illető személy fél az ismeretlentől, bizonytalannak érzi azt, ezért inkább a már ismert rosszat választja. A görcsös állandóságra való törekvés azonban életellenes, hiszen a létet örökös áramlás jellemzi. Vagy belesimulunk, vagy megpróbálunk ellenállni neki. Utóbbi nem szerencsés választás, mert a test-lélek-szellem hármasság merevségéhez vezet. Amikor tehát úgy érezzük, eljött életünkben a váltás, a változtatás ideje, akkor tegyük meg a szükséges lépéseket!

Az ezzel járó félelmeket azonban valahogyan kezelnünk kell. A szorongásra hajlamos emberek különösen félnek a bizonytalantól. A komfortzóna, ha túl szűkös kereteket is biztosít, de megteremti a biztonság illúzióját. Az ember egyrészt érzi a túlhaladott élethelyzet egyre elviselhetetlenebb nyomását, változtatásra késztető erejét, ugyanakkor az ismeretlenbe való kilépés veszélyesnek tűnik. Ez a kettősség többnyire őrlődést, vívódást eredményez. Előbb meg kell szülnünk magunkban az újat, hogy majd később otthonosan érezhessük magunkat benne. Ezt a szülési-érlelődési folyamatot azonban megkönnyíthetjük azzal, ha a megszokottól kissé eltérő szemszögből közelítjük meg a helyzetet, ha változtatunk a hozzáállásunkon, a gondolkodásmódunkon. És hogy ezt miként tehetjük meg? Ehhez adok most néhány tanácsot.

Amikor elbizonytalanodsz abban, hogy valóban érdemes-e változtatnod, gondolj arra, hogy ha jól éreznéd magad a mostani helyzetedben, akkor ez a kérdés fel sem merült volna benned. A dilemmával éppen azért szembesülsz, mert elégedetlen vagy. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy amennyiben nem változtatsz, várható-e bármi javulás az életkörülményeidben. Ha igen, talán érdemes még várnod, ha viszont nem, akkor nincs értelme tovább őrlődni, lépni kell.

A lépést megkönnyítheti, ha lehetőséged van úgy alakítani a körülményeket, hogy szükség esetén legyen visszaút. Sok esetben ez megvalósítható, ritkán égetünk fel magunk mögött mindent. Például a lakóhely- vagy szakmaváltással kapcsolatos dilemmák az esetek többségében jól kezelhetőek, ha arra gondolunk, hogy amennyiben az új körülmények nem felelnek meg az elvárásainknak, ha minden kötél szakad, legfeljebb visszatérünk a megszokott közegünkbe. Ha nem lépünk, egész biztosan a régi marad, ha viszont lépünk, akkor adunk egy esélyt az újnak. És legrosszabb esetben még akkor is adott a visszatérés lehetősége.

A legnagyobb segítséget, a legstabilabb belső fogódzót azonban az jelenti, ha felismerjük az életünkben működő támogató energiákat. Az ember gyakran úgy érzi, egyedül van, csak önmagára számíthat. Legfeljebb a családtagok és a barátok állnak mellettünk, de az igazán személyes problémák esetében ők sem sokat tehetnek értünk. Ha beleugrunk az ismeretlenbe, és kiderül, hogy rosszul döntöttünk, ki fog tudni segíteni rajtunk? A válaszom az, hogy azok a láthatatlan energiák, amelyek lehetővé tették, hogy megszülettél és idáig eljutottál. Hiszen már a legelső történést az életedben, a megszületésedet sem te csináltad, igaz? Megtörtént veled. Valamilyen erő ide segített. Miért gondolod, hogy ez az erő most majd magadra hagy???

Minden döntéseddel potenciális lehetőségek milliói nyílnak meg előtted, valamennyi helyzetből tovább lehet lépni. Ha hibázol is, helyre lehet hozni. Ezért ahelyett, hogy félelemből benne maradnál a biztonságosnak tűnő megszokott rosszban, inkább válaszd az ismeretlen nyújtotta új lehetőségeket, hiszen az egész életedet egy ilyen bátor lépéssel indítottad.