Cikkeimben és leveleimben több életmódbeli tanácsot adtam már, hiszen úgy gondolom, a pozitív szokások kialakítása a közérzetjavítás legegyszerűbb módja. A megfelelő napirend keretet ad a napjainknak, így hasznosabbnak érezzük az eltöltött időt. De mit értek megfelelő napirend és időbeosztás alatt? Erről írok most le néhány gondolatot.
Munkámból kifolyólag sok emberrel beszélgetek, és azt látom, hogy az időtényező két esetben okozhat komolyabb lelki problémát. Az egyik eset, amikor a személy úgy érzi, nincs elég ideje, tennivalói minden percét lefoglalják, a másik pedig, amikor túl sok szabadideje van, és nem tudja értelmesen felhasználni azt. A túlfeszített munkatempó, a folyamatos versenyfutás az idővel leginkább szorongásos, míg a tartós semmittevés, a céltalan és tartalmatlan időtöltés hangulatzavarokat okozhat. Úgy tűnik tehát, hogy ebben az esetben is az optimális arány, az arany középút megtalálása lenne a cél.
Pszichológusként azt is tapasztalom, hogy sok ember hajlamos lebecsülni a kikapcsolódás vagy a csendes szemlélődés óráinak értékét. Elpazarolt időnek tartja, hiszen így „semmi hasznosat nem tesz”. Ezzel a hozzáállással azonban mindent, köztük a lelki egyensúlyát is az ego céljainak, illetve a materiális értékeknek rendeli alá. Talán fel sem ismeri, hogy robotfunkcióra kapcsolva éli az életét: a pénz és az egyéb eredmények fontossága teljesen elnyomja, háttérbe szorítja a létezés örömének jelentőségét. Szakemberként gyakran az a feladatom, hogy ezzel szembesítsem klienseimet. Ha ugyanis hosszabb időn keresztül semmibe vesszük lelki szükségleteinket, akkor pszichés zavarok alakulhatnak ki. Az ember ilyenkor döbben rá, hogy habár minden célját elérte, minden álma teljesült, mégsem érzi jól magát. Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy szánjunk időt a pihenésre, a kikapcsolódásra, – önmagunkra. Napirendünknek legyen szerves része a szórakozás és az öröm megélése is. Természetesen egyénfüggő, hogy ezt milyen tevékenységen keresztül érhetjük el; egyes embereket a társas helyzetek töltenek fel energiával, mások inkább egy magányos erdei sétára vágynak. Bármi legyen is az, fontos, hogy helyet adjunk a mindennapjainkban ezeknek a lelki szükségleteinknek.
Mivel azonban az egyensúlyra kell törekednünk, közérzetünk szempontjából ugyanilyen lényeges az is, hogy célokat tűzzünk ki, és következetesen dolgozzunk azok megvalósításán. Tegyünk egy picinyke lépést minden egyes nap céljaink felé! Ez fog kézzelfogható értelmet adni a napjainknak, amire a racionális elmének éppúgy szüksége van, mint a léleknek a lét örömének megélésére. A kitartó, következetes munkavégzést megkönnyíti a szabályos napirend, vagyis az, ha egy előre kidolgozott terv szerint osztjuk be az időnket. Ebben az esetben a fáradozásunkért bőségesen kárpótol bennünket az eredményesség jóleső érzése, annak elégedett nyugtázása, hogy ismét tettünk valamit a céljainkért. A szabályos napirend szerint élő, tevékeny emberek általában sokkal kiegyensúlyozottabbak, mint azok, akik semmittevéssel töltik idejük nagyobb részét.
Azt vallom tehát, hogy a céljaink elérése érdekében végzett következetes munka és a pihentető kikapcsolódás megfelelő aránya határozza meg a közérzetet javító-támogató időbeosztást. Egyénenként eltérő lehet, hogy e kettő közül melyikből igénylünk többet: egy aktívabb embernek több cselekvésre, míg egy más típusúnak több szemlélődésre, belső önismereti tevékenységre van szüksége. Az arányok tehát különbözhetnek, de a megfelelő időbeosztás fő alappillérei minden esetben ugyanazok.