Nagyon sok tévhit létezik a pszichológusokkal és munkájukkal kapcsolatban. Ezek pedig megnehezíthetik a szakember-kliens kapcsolatot, ronthatják annak eredményességét, így nagyon fontos tisztázni őket. Ebben és a következő bejegyzésben a leggyakoribb tévhiteket igyekszem eloszlatni, és bemutatom, hogy hogyan dolgozik egy pszichológus valójában.
1. A pszichológusnak röntgenszeme van és belelát az emberbe. Ez az egyik olyan tévhit, amellyel a legkorábban, már egyetemistaként is sokszor találkoztam. Bár a szakember sokkal jobban ismeri a psziché működését, dinamikáját, mint a laikusok, ön- és emberismerete átlagon felüli, ettől függetlenül ugyanolyan ember, és ugyanolyan életet él, mint mindenki más. Egy, a munkájához érett hozzáállást tanúsító pszichológus nem diagnosztizálja és nem kezelgeti ismerőseit, barátait, azaz a magánéletében nem a lélekgyógyász szerepét játssza.
2. A pszichológus tanácsokat ad, „megmondja a tutit”, és ha a kliens megfogadja szavait, akkor rendbe jön az élete. A pszichológus feladata nem az, hogy megmondja kliensének, hogy mit csináljon, hanem hogy rávezesse a megoldásra. Ha úgy tetszik, nem halat ad, hanem halászni tanít meg. A személynek magának kell felismernie, hogy egy-egy nehéz élethelyzetből mi lehet a kiút. Csak így érhető el, hogy a kliens a későbbiekben is megfelelő módon tudja irányítani saját életét.
3. A pszichológus bárkit „kigyógyíthat” a betegségéből, elég eljárni a foglalkozásokra és attól meggyógyul az ember. Nagyon fontos tudni arról, hogy mindig a segítséget kérő személy teheti a legtöbbet saját állapotának javítása érdekében, a szakember csak segíti, támogatja, utat mutat neki. Ebből következik, hogy a pszichológus csak azokon a páciensein tud segíteni, akik maguk is igazán akarják a változást, és hajlandóak felelősséget vállalni önmagukért, az életükért. Ezért van az, hogy „hozott beteg” esetén (vagyis amikor a család jobban akarja a gyógyulást, mint maga a beteg), komoly akadályok merülnek fel, és a kívánt eredmény rendszerint el is marad.
4. A pszichológus „kikezeli” pácienséből a rossz hajlamokat és így megváltoztatja a személyiségét és az életét. A különböző hajlamok, rossz beidegződések és lelki gubancok nem véletlenül vannak az emberben, azok valahogyan kialakultak. Kivenni ezeket nem lehet egy emberből, mint egy rosszul működő szervet. Feloldani őket magában csak a kliens tudja – a szakember segítségével. Sok esetben még csak nem is a hajlamok megváltoztatása, hanem azok elfogadása és konstruktív mederbe terelése az igazi megoldás. Az, hogy mi a jó és mi a rossz, mi a helyes és mi a helytelen, gyakran csak hozzáállásunk határozza meg, így az önelfogadással sok-sok korábban zavarónak tartott hajlamunkat és beidegződésünket harmonikusan élhetjük meg.
A következő bejegyzésben folytatom a téma tárgyalását.