A pszichológia sok ember számára vonzó tudomány. Számos fiatal dönt úgy, hogy a középiskola elvégzése után ezt a szakot választja. Ezen nem is kell csodálkozni, hiszen a legtöbben igényét érezzük, hogy megismerjük önmagunkat, és megértsük, hogy általánosságban hogyan működik az ember. Nekem viszonylag gyakran felteszik a kérdést, hogy miért ezt a hivatást választottam. Azt gondolom, az a jó, ha ilyen helyzetekben nem tudunk egy vagy két konkrét okot megnevezni, hiszen szerencsés esetben a pályaválasztás iránya lelkünk legmélyén rajzolódik ki. Azt vallom, hogy az ember a hivatását és a társát ne hideg és logikus észérvek, hanem a belső hang alapján válassza meg.
És ezzel máris olyan területre érkeztünk, amelyet a ma hivatalosnak tekintett pszichológia leggyengébb pontjának érzek. Az önmagát lélektanként definiáló tudomány ugyanis véleményem szerint éppen a saját kutatási tárgyát kénytelen meglehetősen bizonytalanul kezelni. Ez a tudományos kritériumoknak való megfelelési igényből adódik: a pszichológia kizárólag olyan dolgokat fogadhat el tényként, amelyek bizonyíthatóak és kísérleti körülmények között bármikor megismételhetőek. Követendő példának olyan egzakt tudományokat tekintenek, mint a fizika és a kémia. Csakhogy amíg azok a minket körülvevő természetet kutatják, addig a pszichológiának az emberi lélek működésére kellene konkrét törvényszerűségeket felállítania, amiben nyilvánvalóan van némi ellentmondás. A lélek ugyanis önmagában nem mérhető, laboratóriumi kísérletekben nem megragadható, az anyagnál jóval bonyolultabb és képlékenyebb. Amit a pszichológiai kutatások megfigyelni és mérni tudnak, az az emberi viselkedés és a különböző idegrendszeri-zsigeri reakciók, ezek viszont nem azonosak a lélekkel, csupán annak valamiféle áttételes megnyilvánulási formái. Úgy gondolom, ideje lenne már áttérni a lélektan elnevezésről a viselkedéstanra…
A fent leírtakból nagyon sok dolog (és néhány probléma) következik. Személy szerint a legnagyobb problémát abban látom, hogy a pszichológia feláldozza a tudományos kritériumoknak való megfelelés oltárán azt az értékes ősi tudást, ami pedig rendelkezésünkre áll ahhoz, hogy az embert többféle szempontból megközelíthessük, és ezáltal alaposabban megismerhessük. A mai, nyugati értelemben vett tudomány ugyanis nem tud mit kezdeni az olyan személyiségfeltáró lehetőségekkel, mint az asztrológia, a numerológia, a Tarot vagy a kínai Ji-King, így ezekkel nem is foglalkozik. Egyes pszichológusok pedig kifejezetten el is utasítják, buta babonának tekintik ezen módszereket. Pedig ezek az ősi szimbólumrendszerek véleményem szerint közelebbi kapcsolatban állnak az emberi lélekkel, mint a ma hivatalosan elfogadott „viselkedéstan”.
Semmiképpen sem szeretném bírálni a pszichológiát, mint tudományt. Szépen fejlődik, csodálatos eredményei vannak, a rá épülő pszichoterápiában részt vevő páciensek nagy részének javul a lelkiállapota. Csupán fel szeretném hívni a figyelmet arra, hogy mennyivel nagyobb hatásfokkal működhet a pszichológia, ha az embert a maga teljességében ragadjuk meg, ha nem száműzzük a gyakorlatból azt az ősi tudást sem, amit sokan a tudománytalanság vádjával illetnek. Lehetséges, hogy az asztrológia nem felel meg a tudományosság mai kritériumainak, de kétségtelenül működik (nem a magazinokban olvasható heti horoszkóp szintjén, természetesen), így el kellene gondolkodnunk azon, hogy nem a kritériumokat határoztuk-e meg tévesen. Időnként paradigmaváltás következik be a tudományokban, amikor teljesen más megvilágításba kerül minden korábbi ismeret, azt hiszem, ilyen változás előtt áll korunk pszichológiája is.
Én a munkám során igyekszem a két említett irányzatot ötvözni és összhangba hozni egymással: úgy alkalmazni a régi korok ismeretanyagát, hogy mindeközben az általános pszichoterápiás elveknek is megfeleljen az általam nyújtott tanácsadás. Meggyőződésem, hogy az egyszeri földi élet egy sokkal nagyobb fejlődési folyamatnak a része, annak csupán egyetlen állomása, így pusztán arra fókuszálva sok problémánkat nem kezelhetjük hatékonyan. Spirituális beállítottságom helyességéről azonban senkit sem kívánok meggyőzni. Szerencsére nagyon sok másként gondolkodó pszichológus is van, így minden kliens számára adott a lehetőség, hogy a neki leginkább megfelelő szakembert válassza.