Ebben a cikkemben a leggyakoribb negatív érzelmeinkről írok, és bemutatom, hogy milyen problémákat okozhatnak. Úgy gondolom, az mindenki számára ismert, hogy az ilyen jellegű érzelmek károsan befolyásolják testi-lelki folyamatainkat. Látni fogjuk azonban, hogy ennek az ártó hatásnak a mértéke eltérő a különböző emóciók esetében.
Többször írtam már arról, hogy az érzelem „előszobája” a gondolat. A legtöbb esetben a helyzet mentális kiértékelése történik meg előbb, ez után jelenik meg a szituációról való vélekedésnek, a gondolatainknak megfelelő érzelem. Hogy egy helyzetet miként értékelünk, elsősorban rajtunk múlik, attól függ, hogy milyen az életszemléletünk, hogy képletes értelemben, milyen szemüveget viselünk. Ebből pedig az következik, hogy az érzelmeinkért végső soron mi felelünk, bizonyos lelki fejlettségi fokon már nem a külső körülmények határozzák meg azokat. Az ember képes tudatosan formálni, alakítani az érzelmeit, ennek útja azonban leginkább a gondolatokon át vezet. Az emóciók a pszichének mélyebb, a gondolatok felszínesebb tartományába tartoznak, ezért utóbbiak könnyebben hozzáférhetőek, alakíthatóak. Ebből adódóan, érzelmi életünk minőségét legegyszerűbben a gondolkodásmódunk pozitívabbá hangolása révén javíthatjuk.
Az általam legártóbbnak tartott érzelem a félelem. A „jobb félni, mint megijedni” álbölcsesség csupán, valójában félni semminél sem jobb. Ez az érzelem megbéníthat bennünket, önmagunkba és a világba vetett hitünket megrendíti, energiáinkat felemészti. Nem véletlen, hogy az ember leigázásának legegyszerűbb módja a félelemkeltés. Jól tudják ezt azok, akik a médián keresztül hatalmat gyakorolnak. Gondoljunk csak arra, hogy miről számolnak be a híradások. Ha az emberen eluralkodik a félelem, hajlíthatóvá és befolyásolhatóvá válik, lehetőségei beszűkülnek, keveset tud tenni magáért. Szerencsére vannak olyan módszerek, melyekkel ez az érzelem csökkenthető és feloldható, a helyzetértékelésnek ebben is nagy szerepe van. A félelem kezeléséről írt korábbi cikkemet itt olvashatod el.
A félelemnél kicsit pozitívabb érzelemnek tartom a dühöt. Természetesen ez is romboló hatást gyakorol testre és lélekre egyaránt, viszont az előbbihez képest magasabb energiaszinttel jár együtt. A dühös ember általában aktívabb, mint a megfélemlített, több energiája van, így önmagáért és az aktuális helyzetért is többet tehet. Gyermekpszichológusok körében ismert jelenség, hogy a csendes, szorongó kis páciens állapotának javulása általában a lázadáson át vezet. Az addig szélsőségesen visszahúzódó, bátortalan gyerek a terápia egy bizonyos szakaszában „rosszá” válik, akaratát jobban kifejezi, visszavág a környezetének. Ilyenkor a szülők rendszerint megijednek, mert azt gondolják, a kezelés többet árt, mint használ. Pedig ez a fejlődés természetes útja, azáltal, hogy a gyermek energiaszintje növekszik, másféle érzelmeket él meg és fejez ki. Talán furcsán hangzik, de a düh valóban pozitívabb érzelem, mint a félelem. Hasonlóan magasabb energiaszinttel jár együtt a gyűlölet is, ám a lelket mardosó jellege miatt mégis súlyosan ártalmas. A gyűlölködő vagy bosszút forraló ember ahhoz hasonlatos, mint ha valaki tüzes golyót tartana a kezében azzal a céllal, hogy megdobjon vele másokat, miközben nem veszi észre, hogy saját magát égeti meg vele.
Még egy érzelemről kívánok szólni, amellyel igen gyakran találkozhatunk. Ez pedig az irigység. Az irigy ember általában nincs tudatában annak, hogy érzésével mennyit árt magának. Nemcsak azért, mert az irigység átélése belső konfliktust okoz, hanem azért is, mert ha egy vágyott dologhoz bármilyen módon negatív érzelmeket társítunk, azt távolítjuk magunktól. A vonzás törvényének értelmében a kívánt tartalmak csak pozitív mentális-emocionális irányultsággal, azaz magasabb rezgésszinten vonzhatóak be az életünkbe. Ha irigyek vagyunk a szomszédra, mert olyan házban lakik, amiről mi csak álmodunk, tulajdonképpen elítéljük, kritikával illetjük vágyaink tárgyát, negatív érzelmeket kapcsolunk hozzá. Nem lehet aszerint szeretni vagy utálni valamit, hogy a miénk-e vagy sem, az Univerzum szellemi törvényei nem ismerik a tulajdonviszony fogalmát. A képlet rendkívül egyszerű: ha egy számunkra vonzó dologgal kapcsolatban pozitív érzelmeink vannak, akkor vonzzuk, ha negatívak, akkor taszítjuk azt, függetlenül attól, hogy a birtokunkban van vagy sem. Más szóval: az irigy ember az érzelmével távolítja magától vágyai tárgyát.
Mindenkinek vannak olykor negatív érzelmei, ez természetes dolog, nem kell emiatt aggódnunk. Sokkal jobb, ha szembenézünk velük és megéljük ezeket, mint ha megpróbáljuk letagadni, meghamisítani és elfojtani őket. Amikor egy rossz érzés kialakult bennünk, azzal már muszáj kezdenünk valamit. Törekedni inkább arra kell, hogy minél ritkábban jelenjen meg, amit lelkiállapotunk, életszemléletünk pozitívabbá formálásával érhetünk el. Ehhez az általános áthangoláshoz kíván segítséget nyújtani a blogom és az Örömcsomag is.