„Gondoljatok
az emberi erőre:
nem születtetek tengeni,
mint az állat,
hanem tudni
és haladni előre.”
(Dante)
Az ember egyedülálló lény a Földön, az élővilágban csak ő kapta meg az analitikus, racionális gondolkodás képességét, ami a tervezést és a következtetések levonását is lehetővé teszi. De ennél jóval többet is kapott. Tudatossága lehetőséget ad neki arra is, hogy felelősséget vállaljon az életéért és olyanná formálja azt, amilyenné szeretné. Ez a felelősség teher és adomány is egyben. Ha jól alkalmazzuk, kiaknázhatjuk teremtő erőinket és a földi világtól kissé elrugaszkodva, az isteni szférák felé mozdulhatunk el.
Az állatok ösztöneik kielégítésére törekednek, esznek, isznak, párosodnak, ivadékot gondoznak, azaz a természet által beléjük kódolt program szerint élik az életüket. Ösztönei az embernek is vannak, de tudatosságával és az állandó fejlődésre való törekvésével felül tud emelkedni azokon. Ez a fejlődési igény szintén kizárólag emberi sajátosság. A bennünk élő isteni szikra a tudatossággal párosulva a növekedés, az expanzió irányába terel minket. Egyetlen állat sem érdekelt abban, hogy megvalósítsa és meghaladja önmagát, az ember igen. Nem csoda, hogy a mítoszok és a mondák szerint már korai őseink is felsőbbrendű szellemi lényekkel, isteni entitásokkal népesítették be képzeletben az Eget és a Földet. Az ember mindig is érezte, mi több, Atlantisz idején tudta, hogy a földi lét csak egyetlen megjelenési formája a valóságnak, és a magasabb szellemi dimenziók felé törekedett. A hagyományos evolúciós tan nehezen tud magyarázatot adni erre az áthidalhatatlannak tűnő szakadékra ember és állat között; amíg utóbbi egy belékódolt program szerint működik, az embernek lehetősége van spirituálisan fejlődni, döntéseket hozni, változtatni, teremteni. A kérdés csupán az, hogy ennek a képességének mennyire van tudatában. Sajnos azt láthatjuk, hogy a legtöbb ember még mindig inkább biológiai, mintsem szellemi lényként éli az életét, ami teremtő erőinek nagyfokú lefokozódásával jár.
Amikor arról beszélünk, hogy az embernek választási lehetősége van, akkor tulajdonképpen a szabad akarat témájához érkezünk. Életvezetésünk szempontjából a legfontosabb kérdés az, hogy valóban rendelkezünk-e szabad akarattal. Véleményem szerint igen, és felhívnám a figyelmet a fent említett felelősségvállalással való kapcsolatra is; ha ugyanis az ember nem maga dönt arról, hogy mit tesz, hogyan cselekszik, ha egy előre megírt forgatókönyv szerint kell élnie az életét, akkor hibáiért, bűneiért senkit se lehetne felelősségre vonni.
Valóban van választási lehetőségünk, a hétköznapi apró-cseprő dolgokban és a nagy, egész életünket meghatározó kérdésekben egyaránt. Ennek elvitatása a felelősség hárításával egyenlő. De vajon az ember tényleg bármit megtehet, ha úgy dönt, vagy létezik ennek a szabadságnak valamilyen korlátja? Nos, most beszélgessünk egy kicsit erről is!
Megszületésével az ember hoz magával egy életprogramot, ami meghatározza, hogy az inkarnálódó lélek (az önvaló) milyen tapasztalatokat akar begyűjteni, milyen helyzeteket, élményeket akar megélni az aktuális megtestesülésben. Amennyiben ennek a programnak megfelelően vezetjük az életünket, akkor az utunkon járunk és jól érezzük magunkat. Amikor viszont az ego buta igényeinek engedelmeskedve eltávolodunk ettől a programtól és letérünk az útról, akkor az élet valamilyen formában odakoppint, jelezve, hogy elvétettük az irányt. Azt lehet mondani tehát, hogy az emberi életnek mindig van valamilyen előre kitűzött célja, és akkor teljesedünk be, ha ezt elérjük, megvalósítjuk.
De vajon ez akkor azt jelentené, hogy életutunk determinált, sorsunk eleve elrendelt? Ha így volna, akkor az embernek nem lenne szabad akarata, az életnek pedig értelme. Valójában a születéssel hozott életprogram nem zárja ki a szabad akarat lehetőségét, a kettő összeegyeztethető. Az inkarnációnak meghatározott célja van ugyan, de hogy azt hogyan, milyen módon érjük el, az a mi választásunk. Nagyon sok út vezet a célhoz, és mi dönthetjük el, hogy melyiken haladunk. Lehetőségeink tárháza szinte végtelen, mint ahogy egy nyertes sakkjátszmát is számtalan lépéskombinációban lejátszhatunk. Egyetlen dologra kell csak ügyelnünk, hogy olyan utat válasszunk, ami az életprogramunk szerinti cél felé vezet, és nem az ellenkező irányba.
Amikor az ember az útján halad, jól érzi magát és elégedett. A rossz lelkiállapot, az emberhez nem méltó körülmények, a pszichés zavar, a szervi betegség mind-mind jelzés, hogy eltévesztettük az irányt. Nem megijedni és szenvedni kell tőlük, hanem megérteni az üzenetüket, és visszatérni az üdvös útra. Tanulj meg hallgatni a belső hangodra, az megsúgja neked, hogy ezt az utat merre találod!