Mi van szorongásaink mélyén? – 1. rész

Amikor a szorongásaink mibenlétét, hátterét kívánjuk feltárni, legalább három különböző szintre kell fókuszálnunk. A felszínen találjuk a tüneteket és a rájuk adott reakcióinkat, alatta a kognitív réteget, melyet főként a hitrendszerünk, a gondolkodásmódunk, valamint a helyzetek kiértékelésének mentális folyamata határoz meg, legmélyebben pedig azt az érzelmi-energetikai tartományt, amely lelki beíródásaink, lenyomataink, programjaink, sémáink gyűjtőhelye. Mindegyik szint másfajta megközelítést igényel, másféle módszerekkel korrigálható.

A legfelső rétegben változást gyógyszerek szedésével, az életmód megváltoztatásával, illetve különböző relaxációs és légzéstechnikák alkalmazásával érhetünk el. Ezek fentről lefelé hatnak, és habár önmagukban általában nem elégségesek, nagy segítséget nyújthatnak a tünetek kezelésében. A középső szintre a megértést, rálátást, tudatosítást lehetővé tevő módszerekkel tudunk hatni leginkább, ezek segítségével elérhetjük, hogy szemléletmódunk megváltoztatása révén belső világunk harmonikusabbá váljék. Nagyon szerencsés, ha mindez pszichológus útmutatása mellett történik, de számos önsegítő könyv és internetes forrás is rendelkezésre áll, tehát akár egyedül is eredményes lehet a szorongásoldás. A legalsó réteg kezeléséhez azonban véleményem szerint mindenképpen szükség van a másik emberre, a vele való bizalmi kapcsolatra, a belőle áradó megértésre és elfogadásra. Az érzelmi réteg sérüléseit ugyanis alapvetően emberi kapcsolatainkban szereztük, ezért csak kapcsolatokban gyógyíthatók. Tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy az energetikai szint semmiféle pusztán tudományos módszerrel nem kezelhető, kizárólag szeretettel, feltétel nélküli elfogadással, olyan biztonságos légkör kialakításával, melyben a kliens őszintén és szabadon megélheti és kifejezheti valódi énjét. A benne élő gyermek szükségleteinek kell kielégülnie ahhoz, hogy az érzelmi szinten tartós változás állhasson be. Egyes pszichológiai irányzatok ezt felismerve, kiemelt hangsúlyt helyeznek a szakember-kliens kapcsolatra, példaként említhető a sématerápiában alkalmazott limitált szülői újragondoskodás.

A szorongás, a depresszió vagy bármely más pszichés zavar kialakulása a fentiek értelmében a következőképpen vázolható fel: a valamely lelki szükséglet ki nem elégülése folytán létrejött pszichés sérülés olyan irányban torzítja a helyzetek szubjektív megélését és kiértékelését, hogy az tünetek potenciális bázisává válik. Habár mindegyik szint meghatározó, és mint láttuk, bármelyiken kedvező hatást lehet gyakorolni a belső folyamatokra, de ahogy a házat is az alapoktól indulva felfelé építjük, úgy a személyiségkorrekció is akkor eredményes igazán, ha ugyanezt az irányt követi.

Jómagam elsősorban szorongásos panaszok kezelésével foglalkozom, nem klinikai szinten, hanem önismeret- és személyiségfejlesztésen keresztül, az egészséges lelki erőforrások mozgósítása révén. A szorongás a legtöbb ember életének szerves részét képezi, az egyéni különbségek csupán annak mértékében vannak. Olyan témáról van szó tehát, ami többé-kevésbé szinte valamennyiünket érint. Kialakulásának több oka lehet, és számos tényező játszik benne szerepet. Éppen ezért lehetetlenség a témában olyan cikket vagy tanulmányt írni, amely mindenki problémáira magyarázatot ad. A személyes háttér feltárására az egyéni önismereti és terápiás munkában van lehetőség. Mindazonáltal azonosíthatók olyan általános hajlamosító tényezők és belső folyamatok, melyek szorongásos zavarok esetében rendszerint fellelhetőek. A cikk folytatásában arról a lelki jelenségről írok majd bővebben, mellyel a saját praxisomban a leggyakrabban találkozom. Többször említettem már a blogban, de mivel oly sok ember problémáinak okozója, talán érdemes vele részletesebben is foglalkozni.