Este van. A munkával töltött nap után jóleső érzéssel bújsz be az ágyadba. Megnyomod a TV elindító gombját, végre szórakozhatsz egy kicsit. Éppen egy hírműsor megy a kedvenc adódon, ahol beszámolnak egy tragikus halálesetről. Nem éppen ilyen szórakozásra számítottál, csatornát váltasz. A következő adón arról beszél a riporter, hogy valahol a Közel-Keleten újabb zavargások törtek ki, sok ember megsebesült és meghalt. Fásultan meredsz a képernyőre, nem teljesen ismeretlenek ezek a hírek számodra, már az elmúlt napokban is ettől volt hangos a média. Lassan elalszol, a készüléket bekapcsolva felejted, és az éjszaka közepén ébredsz fel rá újra, ekkor kapcsolod ki. Reggel nehezen és fáradtan kelsz fel. Rosszul aludtál, valami megmagyarázhatatlan szorongást érzel. Nem is emlékszel pontosan, mit álmodtál, de úgy rémlik, hogy valami ijesztő dolog volt. Munkába menet elhaladsz egy újságosbódé előtt, és megakad a pillantásod az egyik főcímen. Arról tudósít, hogy kisiklott egy vonat és több tucat ember életét vesztette. A villamoson feszült arcok fogadnak, úgy tűnik másoknak is hasonlóan rossz éjszakájuk volt, ők is eléggé elcsigázottnak tűnnek. Végre beérsz a munkahelyedre, és meghallod, hogy két kollégád éppen a legújabb gyilkos vírusról társalog, amely áldozatainak száma tegnap újabb rekordot döntött…
Ismerős történet? Mindannyiunknak vannak hasonló élményeink. Sőt, sokan nap mint nap ebben élünk. A reális gondolkodású emberben joggal merül fel a kérdés, hogy a világban csak halálesetek, zavargások, kisiklott vonatok és gyilkos vírusok vannak? Mert mintha csak ilyenekről hallanánk. Miért? Hogy lehet ez? Tényleg ilyen világban élünk vagy a valóságnak ennyire torz képét tartják elénk? Normális dolog ez??
Bizony, azt tapasztaljuk, hogy olyan dolgokról is egyre nehezebben tudjuk eldönteni, hogy beleférnek-e a normalitás kategóriájába, melyekről néhány évtizeddel ezelőtt még gondolkodás nélkül megállapítottuk volna, hogy nem. De azóta olyan sokszor elmondták nekünk olyan sok helyen, hogy már nem vagyunk biztosak benne, hogy el kellene vetnünk őket. Lassan elkezdünk így gondolkodni: azok a zavargások biztosan nagyon komolyak, ha már ennyit beszélnek róluk… Lehetséges, hogy a mi politikánkra is kihatnak majd valamilyen módon… Valószínűleg nagyon sok vonat siklik ki, repülőgép zuhan le, mert rendszeresen cikkeznek erről a lapok… A gazdasági válság igen súlyos lehet, mert a csapból is az folyik, tehát esélyünk sincs anyagilag talpra állni belátható időn belül… Na és a vírus! Ennek már fele sem tréfa! Emberek ezreit gyilkolta le, minél előbb meg kell vennünk az ellenszert a gyógyszergyártól…
Ha visszatekintünk az időben, a történelemben is azt látjuk, hogy mindig ijesztgették valamivel az embereket. A középkorban a vallás volt erre a legalkalmasabb eszköz. Kiválóan meg lehetett félemlíteni a polgárokat ördöggel és pokollal való fenyegetéssel. A megfélemlített ember kezelhetőbb, irányíthatóbb, könnyebb uralkodni felette. Vagyis a recept már évszázadok óta ismert, csak mindig az adott kor szellemiségének megfelelő arculatot vesz fel. A módszer egyszerű: minél inkább el tudjuk hitetni az emberekkel, hogy a világ veszélyes hely, hogy csupa rossz dolog történik benne, annál bizonytalanabbá és befolyásolhatóbbá válnak. Ez pedig remekül kiszolgálja egyes körök érdekeit.
A negatív világképpel való megfertőzés rendkívül alattomos dolog, mert a tudattalanunkat programozza be. Amit sokszor hallunk, azt előbb-utóbb igaznak fogadjuk el. Azonosulunk vele, és attól kezdve a dróton rángatott bábokhoz leszünk hasonlóak. Már nem váltunk csatornát, amikor a zavargások legújabb epizódjait mutatja a TV, hanem kifejezetten keressük ezeket a jeleneteket. Úgy magyarázzuk meg magunknak, hogy “igyekszünk tájékozottak lenni a világ dolgaiban”. Ez így már egészen jól hangzik, igaz? A rettegett gyilkos vírus is észrevétlenül társunkká szegődik: már mi újságoljuk el barátainknak a vele kapcsolatos legfrissebb információkat.
Ha elgondolkodsz a fentieken, beláthatod, hogy manipuláció áldozata vagy. Szorongást olt beléd a média, a politika, és a legrosszabb, hogy ezt szándékosan csinálják. Megbeszéltük az ehhez fűződő érdekeket: a szorongó, bizonytalan, kishitű embert könnyebb befolyásolni és terelgetni. A “hasonló a hasonlót vonzza” törvény értelmében az ember arra válik fogékonnyá, ami tudattalanjának a tartalma. Ha sok negatív információval bombáznak bennünket, akkor előbb-utóbb az ennek megfelelő tartalmakat fogjuk észrevenni és keresni a világban. Ez lehet a magyarázata annak is, hogy a rossz hírek hírértéke az emberek többsége számára jóval nagyobb. A negatív programozásnak ezt sikerült elérnie, a továbbiakban pedig már csak építenie kell rá további szorongáskeltéssel.
Csak egy példa: mit gondolsz jelen blogbejegyzésem címéről? Nem provokatív dolog kissé, hogy egy önmagát Stresszdokinak nevező, a segítés szándékával fellépő személy ilyen címet ad írásának? Azzal fenyegeti a blog látogatóit, hogy ha elolvassák, akkor is szorongani fognak, ha eddig nem tették. A józan ész értelmében a bejegyzésnek nem lenne olvasója, hiszen szorongani senki sem szeret. Én mégis úgy gondolom, hogy így többen át fogják futni, mint ha olyan semleges megfogalmazású, érzelmekre nem ható címet adtam volna neki, mint pl. “A média szorongásnövelő hatása”. Vagyis bejegyzésem most éppen úgy működik, mint a rémtörténetekről tájékoztató újságcikkek. Szándékosan választottam ilyen provokatív címet, hogy ezt szemléltetni tudjam.
És ha már a témánál tartunk, ide teszek még egy videót is. Összevágott anyag, de ugyanezt látod minden egyes nap, ha felkapcsolod a TV készüléked. Legközelebb figyeld meg, hogy így van, ha eddig még nem tűnt fel. És gondolkodj el azon, hogy ez mennyire normális jelenség! Mit üzen ez számunkra? Tényleg ilyen a világ? Valóban csak ilyen hírekről lehet beszámolni? Nem inkább arról van szó, hogy egy önkényesen eltorzított világképet tárnak elénk nap mint nap, mellyel egyre szorongóbbá tesznek bennünket??
Nézd meg a videót és válaszold meg a kérdéseket a magad számára!
a videó már nem elérhető, de elképzelhető, hogy kb mi lehetett benne a fentiek alapján
mindenesetre én már jó ideje nem nézek híreket épp ezért, meg reklámokat sem, mert az meg zömében hülyeség…