Gondolkodtál-e már azon, hogy mi az élet? Miért vagyunk itt? Mi a földi lét célja és értelme?
Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor válaszokat keres. Válaszokat arra, hogy mi miért történik, mi az oka, hogy egy adott helyzet előállt, vagy éppen, hogy miként tudna kijutni az aktuális anyagi/érzelmi válságból. Az ilyen időszakok próbára teszik erőnket, hitünket, megkérdőjelezik korábban sziklaszilárdnak tartott elveinket, meggyőződéseinket. Miért történik velem ilyesmi? Mivel érdemeltem én ezt ki? Mi a kiút ebből a helyzetből? – merülnek fel a kérdések.
A legtöbb pszichológiai és filozófiai elmélet az életet állandó fejlődési folyamatnak tekinti. A krízishelyzetek ennek a különböző állomásait jelölik ki. Az elméletek értelmében a nehézségek, egy-egy magánéleti vagy szakmai válság, bár nyilvánvalóan nagyon kellemetlenek, valójában a fejlődésünk szolgálatában állnak. Minden krízis változásra, változtatásra sarkall, ami viszont szükséges ahhoz, hogy kitakarítsuk életünkből mindazt, ami már elavult, idejétmúlt és ezzel további fejlődésünk első számú akadálya.
Az emberek többsége viszolyog a változásoktól. Biztonságérzetüket, komfort zónájukat érzik veszélyben, ha fel kell adniuk szokásaikat, elveiket, netán teljes addigi életüket. Minél rugalmatlanabbak vagyunk, annál jobban megszenvedjük krízishelyzeteinket. Aki nem tudja elfogadni, hogy a lét örökös változás, az bizony sokszor érezheti azt, hogy az élet tele van próbatétellel és igazságtalansággal. Az ilyen ember maga akadályozza saját fejlődését, előrehaladását, melynek eredménye hosszabb távon depresszió és az élet értelmetlenségének érzése lehet.
A személyiségfejlődés egyik fontos feltétele, hogy megértsük: a krízisek nem ellenünk, hanem értünk vannak. Egy-egy érzelmi válságot nem akadályként, hanem lehetőségként kellene értelmeznünk. Ez teszi lehetővé, hogy felülbíráljuk addigi életünket, hogy új utakon induljunk el, hogy új életlehetőségeket hódítsunk meg magunknak. Az ilyen időszakok, bár nehezek és fájdalmasak, rendkívül hasznosak is. Nekik köszönhetően szakíthatunk káros beidegződéseinkkel, vethetünk véget boldogtalan kapcsolatainknak, cserélhetjük le tevékenységünket egy olyanra, amelyben jobban kiteljesedhetünk. Bár a krízis idején jellemzően nem látjuk a megoldást, teljesen eluralkodhatnak rajtunk a sötét gondolatok, fontos, hogy tudjuk: mindez értünk történik.
Habár mindannyiunk életében más-más időszakok a problematikusak, vannak olyan állomásai az életnek, amelyek úgy tűnik, mindenkinél nagyjából ugyanabban az életkorban következnek be. A pszichológiával nem, kizárólag az asztrológia tanaival magyarázható meg az, hogy miért éppen 37 és 56 éves korban (+/- 1 év) következik be a legtöbb ember életében a legnagyobb fordulópont. Ugyanígy csak az asztrológia tud választ adni arra is, hogy miért olyan feszült és nyugtalan a legtöbb ember 40-43 éves korában.
Bár nem köti konkrét életkorhoz, a pszichológia is ismeri és tanulmányozza az ún. életközépi válság fogalmát. Ezt, mint komoly krízishelyzetet tárgyalja a lélektan. Az élete feléhez érkező ember megtorpan és elbizonytalanodik abban, hogy az az út, amelyen eddig járt valóban a céljához vezet-e. Ha eddig így is volt, most már ideje váltani. A korábbi célokat, elveket és szokásokat felül kell vizsgálnia, sok esetben meg kell kérdőjeleznie teljes addigi életformáját. Az életközépi válság jó esetben belső átalakulással jár együtt, amely esetleg külső változtatásokban csapódik le. Ez az átértékelés szükséges ahhoz, hogy a személy értelmet találjon az életének és kiegyensúlyozottan lépjen be a következő életszakaszba.
Mint látható, a krízishelyzetek lehetőségeket tartogatnak, és bekövetkezésük szinte valamennyiünk életében törvényszerű. Az egyes emberek közötti különbség abban van, hogy miként kezeljük őket, azaz, hogy hajlandóak vagyunk-e változni, vagy ragaszkodunk már régen aktualitásukat vesztett gondolkodási, érzelmi és viselkedéses sémáinkhoz.