Pszichológushoz akkor fordul az ember, amikor olyan tüneteket tapasztal magán, melyek megkeserítik mindennapjait, ezért szeretné megszüntetni őket. „Nem akarok szorongani”, „nem akarok egy újabb pánikrohamot”, „nem akarom ezeket a kínzó gondolatokat” – mondja a kliens. Többször írtam már arról, hogy a változáshoz vezető úton az első lépés a problémával való szembenézés, valamint az aktuális helyzet elfogadása. A „nem akarom” típusú hozzáállás erős belső tiltakozást feltételez, márpedig amire tiltás kerül, az energiát kap. Ezt a törvényszerűséget nevezem tiltott gyümölcs-effektusnak. Gondolj csak bele: ha tudod, hogy bármikor elhagyhatod a házad, lehetséges, hogy otthon maradsz, ám ha valaki rád zárná az ajtót, azonnal el szeretnél menni. Ami tiltott, az vonzza az embert. És ez nemcsak a külső korlátozások, hanem a saját belső tilalmaink esetében is így működik. Ezért tapasztalja a negatív kényszergondolatoktól szenvedő ember, hogy minél inkább tiltakozik gondolatai ellen, azok annál jobban üldözik, kísértik őt.
Képzeld el a következő helyzetet! Az előadó a hallgatósága elé lép, és így szól: „Tisztelt közönség! A gondolkodás pszichológiájáról szóló előadásomat egy kis játékkal kezdeném. Ennek lényege, hogy egy percig lehunyt szemmel mindenki figyelje meg aktuális gondolatait. Ezek bármire irányulhatnak, egyetlen szabály van csupán – szigorúan tilos piros medvére gondolni! A játék indul, mérem az időt.” Ugye sejted, kedves olvasóm, hogy a jelenlévők tudatába egy percig folyton piros medvék tolakodnak be, holott a tiltás hiányában aligha jutott volna bárki eszébe éppen medve, pláne nem piros.
De nézzünk egy másik példát is! Bizonyára te is találkoztál már életed során veszélyesnek tűnő kutyával. Képzeld el, hogy a késő esti órákban egy kihalt utcán szembe találod magad egy vicsorgó ebbel! Mi az, amit semmiképpen sem szabad csinálnod ilyenkor? A lehető legrosszabb természetesen az, ha ijedtedben futni kezdesz, hiszen ebben az esetben szinte biztos, hogy az állat a nyomodba ered. A legjobb, ha higgadt maradsz, határozottan megállsz, nyugodt erőt mutatsz. Ez lelki szinten ugyanígy működik. Mindannyiunknak vannak félelmeink, belső mumusaink, ugrásra kész fenevadjaink, amelyekkel szembe kell néznünk, bármennyire ijesztőek is. Ha menekülni próbálunk előlük, üldözőbe vesznek bennünket; minél erőteljesebben tiltakozunk ellenük, annál jobban vonzzuk őket magunkhoz.
A fentiekből jól látható, hogy ha valamit nagyon nem akarunk, az az eredmény szempontjából éppen olyan, mint ha akarnánk. Ez azért van így, mert amire figyelmünk fókuszát helyezzük, azt energiával töltjük fel. Ez a nemkívánatos dolgok esetében is így működik, ugyanis a pszichénk számára ismeretlen a „nem” szócska. Ebből adódóan, azokat a tudattartalmainkat, melyeket igyekszünk letiltani a magunk számára, úgy vonzzuk magunkhoz, mint mágnes a vasreszeléket. Ezért olyan fontos előfeltétele problémáink megoldásának, hogy felhagyjunk a tiltakozással, és elfogadjuk gondolatainkat, érzelmeinket, félelmeinket. Ebből a lelki törvényszerűségből fakad az is, hogy érdemesebb valamiféle többletre törekednünk, mintsem valaminek a hiányára. A gyógyulás szempontjából sokkal célravezetőbb, ha az egészséges állapot elérését tűzzük ki célul, nem pedig a szorongásos tünetektől való megszabadulást. Úgy tűnhet, hogy alig van különbség a kétféle megközelítés között, pedig meghatározó a beállítódásbeli eltérés, hiszen figyelmünk fókuszát negatív gondolati tartalomról pozitívra irányítjuk át. Mindenkinek sok sikert kívánok ehhez a szemléletváltáshoz!