Sziasztok!
A játék véget ért, a nyertesek nevét kisorsoltam, sok érdekes és jó hozzászólás érkezett. Mindenkinek köszönöm, aki megírta véleményét, és akinek most nem sikerült nyernie, az se bánkódjon, hiszen tervezek további nyereményjátékokat is. A mostani szerencsések nevét az Aktualitások menüpontban találjátok meg. Megy a könyv. 
Azt ígértem, közzéteszem a kísérlet tanulságait. Valójában Ti már a lényeget le is írtátok a hozzászólásokban, én csupán kiegészítem és megmutatom, hogy miért is hordoz ez a vizsgálat fontos tanulságokat a mi esetünkben.
A pozitív gondolkodásból indultunk ki, és a hanganyagban azt mondtam, hogy ezt most az énkép témájával kombináljuk. Nem véletlenül. A kettő ugyanis olyan nagymértékben összefügg egymással, hogy aligha lehet szétválasztani őket. És ezt ez a kísérlet nagyon szépen mutatja be. Nézzük tehát sorban, mit tanulhatunk ebből a vizsgálatból!
1. Első tanulságként levonhatjuk azt, hogy (akár elismerjük, akár nem), a másik ember megítélésében nagyon nagy jelentősége van a külsőnek, a megjelenésnek, a szépségnek. Ezt nem szívesen valljuk be magunknak, mert “a belső értékek a legfontosabbak” – valljuk, csakhogy ezt hiába tudja az ember a józan eszével, sokszor nem viselkedünk és ítélünk a realitás alapján. Az ember alapvetően érzelmi lény, akármennyire is racionálisnak valljuk magunkat. A legtöbb esetben érzelmileg döntünk, aztán keresünk a döntésünkre valami látszólag reális magyarázatot. Ezzel nincs is baj, de legalább tudjunk róla!
A külső megjelenés benyomást kialakító hatása ismeretlen emberekkel kapcsolatban működik, és jelentősége egyre jobban csökken, ahogy a másik személyt megismerjük. Egyetlenegy helyzet van (és ez megint tudományos kísérletek tanulsága), amikor a jó külsejű személy kifejezetten rossz megítélésben részesül, amikor úgy látjuk, hogy a szépségét arra igyekszik felhasználni, hogy jogtalan előnyökhöz jusson. Egyéb esetekben a szép embereket első látásra kedveljük, szimpatikusnak tartjuk, és azt feltételezzük, hogy belső tulajdonságaik alapján is kellemes emberek lehetnek.
2. A második tanulság a mi esetünkben sokkal lényegesebb. Nagyon jól leírtátok a hozzászólásaitokban, hogy a kapott eredményekre, miszerint a hangfelvétel meghallgatóira a szépnek vélt lányok jobb benyomást tettek, az a magyarázat, hogy már a beszélgetőtársaik is másként kommunikáltak velük, mint az előnytelen külsejűnek vélt lányokkal. A fiúk, akik úgy tudták, hogy szép lánnyal beszélgetnek, kedvesebbek voltak, barátságosabban viselkedtek, bizonyára még mosolyogtak is (ami áthallatszik a telefonvezetéken!), és ezáltal a lányok is kedvesebben beszéltek hozzájuk. Jól mutatja ez a kísérleti helyzet azt, hogy mennyire meghatározza viselkedésünket mások velünk szemben tanúsított magatartása, más emberek ránk adott reakciói. Az igazság az, hogy az ember a teljes énképét tudattalanul abból az alapanyagból gyúrja össze, amit kicsi gyerekkorától kezdve viszonyulás formájában kap a szüleitől, társaitól, nevelőitől, és amikor az énkép kialakul, azután az ember ösztönösen úgy igyekszik viselkedni, hogy az énképének megfeleljen. Mély pszichológiai vonatkozásai vannak ennek, amikre most nem térek ki, de az az igazság, hogy a negatív énképet éppen úgy védi az ember, és viselkedésével éppen úgy fenntartani igyekszik, mint a pozitívat. Erről bővebben is fogok írni hamarosan, mert a jelenségnek a pszichés problémák esetében is óriási jelentősége van.
És ide tartozik még egy fontos tanulság, ami latens módon, de benne rejlik a kísérletben. Nagyszerűen illusztrálja a vizsgálat azt, hogy a mások ránk adott reakciói miként határozzák meg a mi viselkedésünket is, ami viszont tovább fogja erősíteni az adott énképet. Egyfajta ördögi kör alakul ki, amely az énkép milyensége alapján lehet pozitív és negatív is. Röviden így foglalnám össze: ha kedvesek velünk mások, akkor belőlünk is a jobb személyiségvonásainkat hozzák ki, és a kedvesebb viselkedésünkkel előidézzük, hogy ismételten pozitívabban reagáljanak ránk vissza. Ugyanez játszódik le az ellenkező esetben is. Tehát egy önmagát erősítő, önmagát állandóan gerjesztő kör indul be, amelyből egyre nehezebb kiszállni.
3. És akkor megint az énkép témájához tértünk vissza. Ezzel kapcsolatos a vizsgálat harmadik nagy tanulsága is. Mégpedig azért, mert a lányok viselkedését azáltal tudta meghatározni a fiúk viselkedése, mert ettől jobbnak, többnek érezték magukat. Önmagában a más emberek hozzánk való viszonyulásának nem lenne nagy hatása, attól lesz, hogy hajlamosak vagyunk azon keresztül tekinteni önmagunkra is. Elhisszük, hogy olyanok vagyunk, amilyennek látnak bennünket. Ez ellen tudatosan szintén kevéssé tudunk védekezni, a psziché törvényei általában erősebbek, mint a racionalitás érvei.
És ezzel visszatértünk a pozitív gondolkodáshoz is. Ugyanis ez az Énnél kezdődik! Az énképnél, ha úgy tetszik. Te magad vagy az alap, amiből a gondolkodásod kiindul, aminek szűrőjén keresztül megítéled a világ dolgait. Reménytelen vállalkozás pozitívan gondolkodni az életről, a világról, más emberekről, amíg lesújtó képed van önmagadról. Az első lépés tehát az, hogy belül teremts rendet és harmóniát! Ezért nem kedvelem a pozitív gondolkodásról szóló irodalom java részét, mert a pozitív gondolkodást úgy tárgyalja, mint ami csak elhatározás kérdése. Igen, nagyon fontos hozzá az elhatározás, de az is, hogy dolgozzunk önmagunkon!
A következőkben erről a témáról fogok bővebben írni, hogy miként tudjuk úgy formálni az énképünket, hogy a pozitív gondolkodás valóban elérhető realitás legyen számunkra.