Rendszeresen kapok tanácskérő leveleket olyan emberektől, akik valamilyen problémájukra keresik a megoldást. Egyes levélírók gondjai a magánélettel vagy a munkahelyi nehézségekkel kapcsolatosak, mások úgy érzik, elakadtak az életben, nem látják tisztán, hogy milyen irányba kellene haladniuk, és olyanok is vannak, akik a pszichés zavaraik kezeléséhez kérnek tanácsot. Írásban mindig könnyebb segíteni akkor, ha a személynek valamilyen konkrét kérdése van. Amikor egy levélíró súlyos, hosszabb ideje fennálló pszichés zavarral keres meg, annak azt tudom javasolni, hogy olvassa a blogomat és az Örömcsomagot, alkalmazza a közérzetjavításban bevált gyógynövényeket és keressen fel egy pszichológust. Meggyőződésem, hogy súlyosabb esetekben nem kerülhető meg a beszélgetésekre és a különböző szorongásoldó technikákra épülő kezelés, annál is inkább, mert a gyógyulás tulajdonképpen egy fejlődési folyamat, amit nyilvánvalóan nem lehet egy-két tanácsadó e-maillel lerendezni.
A pszichológushoz járás tőlünk nyugatabbra általános jelenségnek számít, nálunk azonban még mindig igen furcsa a megítélése. Sokan nemcsak a környezetük előtt igyekeznek titkolni, hogy szaksegítségre van szükségük, de még önmaguknak sem szívesen ismerik ezt el. Többször hallom a hozzám fordulóktól, hogy sokáig próbált erős maradni, úgy gondolta, egyedül kell megbirkóznia a problémáival, de végül be kellett látnia, hogy ez nem sikerül neki. Az egyik ma is gyakori tévhit tehát az, hogy csak a „gyenge” emberek fordulnak pszichológushoz, ami azért is érdekes, mert tapasztalatom szerint a legnagyobb bajban éppen azok vannak, a legsúlyosabb tüneteket éppen azok produkálják, akik túlságosan is sokáig próbáltak erősek maradni, illetve annak látszani. Részben ehhez kapcsolódik az a megfigyelésem is, hogy a kliensek többsége megvárja az utolsó pillanatot; nem akkor kér segítséget, amikor a probléma kialakul és még könnyebben kezelhető lenne, hanem akkor, amikor már elmélyült és súlyossá vált. Ilyenkor azonban már nehezebb és lassúbb folyamat a gyógyulás, több időre és türelemre van szükség hozzá.
Én mindenkit arra biztatok, hogy időben kérjen segítséget, ne várja meg, hogy az élete romokban heverjen. Pontosan tudjuk, hogy a szervi szinten megjelenő betegségek kezelése is sokkal könnyebb, ha a páciens időben elmegy az orvoshoz. Miért lenne ez a lelki zavarok esetében másképpen? Ráadásul, mivel a betegségek túlnyomó többsége (majdnem az összes) pszichoszomatikus jellegű, ezért ha a lelkünkben harmóniát és rendet teremtünk, akkor jóval kisebb a szervi bajok kialakulásának a kockázata is. Fontos lenne tehát, hogy szükség esetén minél előbb forduljunk szakemberhez, ne várjuk meg, hogy a probléma elmélyüljön.
Felmerülhet még az a kérdés is, hogy mi alapján válasszunk szakembert. Sokan nem tudják eldönteni például, hogy pszichológus vagy pszichiáter lenne-e számukra a megfelelő választás. Tudni kell, hogy a pszichiáterek többsége főleg vagy kizárólag gyógyszeres kezelést nyújt, viszonylag kevesen alkalmaznak beszélgetős terápiát. Ezzel szemben a pszichológus nem orvos a szó hagyományos értelmében, nem ír fel gyógyszereket, módszere a lelki problémák átbeszélésén és esetleg különböző szorongásoldó gyakorlatok végzésén keresztül történő kezelés. A szakember választásnál a másik lényeges szempont a segítő személye. Nem vagyunk egyformák, kicsit minden embernek másra, másfajta viszonyulásra van szüksége, így egy adott szakember egyes klienseknek jobban megfelel, másoknak kevésbé. Szerencsére igen sok lelki segítő van, így mindenki megtalálhatja a számára legszimpatikusabbat. Fontos tehát, hogy ne csupán az alkalmazott módszer alapján válasszunk, hanem vegyük figyelembe a szakember személyiségét is, hiszen minden hivatásos segítőnek az a legfontosabb „munkaeszköze”.