Pozitív gondolkodás helyett pozitív irányultság

Rengeteget hallunk manapság a pozitív gondolkodás fontosságáról. Könyvek, filmek, előadások szólnak róla. Az önfejlesztés útján járó átlagember állandóan ezzel a fogalommal találkozik. De mit jelent ez pontosan? És valóban ez a kulcs a sikeres és boldog élethez? Meggyőződésem, hogy ez önmagában nem elegendő hozzá. A pozitív gondolkodás csupán része, egyik összetevője annak a mentális-emocionális-spirituális energiának, amivel egy szebb és teljesebb életet teremthetünk magunknak. Ha a többi komponens hiányzik, akkor a pozitív gondolkodásnak nincs mire ráépülnie; a gondolat felszínes, energiájában lefokozott mentális konstruktum marad. De mi a többi komponens?

A kliensekkel folytatott folyamatos pszichológusi munka és az önismeret vezetett el arra a felismerésre, hogy ahhoz, hogy az ember kellemes és boldog életet teremthessen magának, ún. pozitív irányultságra van szüksége. Ennek három összetevője van: a pozitív gondolat, a pozitív érzelem és a pozitív lelki viszonyulás. Nézzük meg ezeket egyenként, és egymáshoz való viszonyukban is!

A gondolat és az érzelem nem szorul magyarázatra. Jól ismerjük ezeket a fogalmakat, és azt is tudjuk, hogy összekapcsolódnak. Egyik előidézi a másikat – legtöbbször a gondolat a neki megfelelő érzelmet. Amikor elragadnak bennünket a sötét sejtések, amikor elménk negatív tartalommal van tele, akkor ezzel egyidejűleg rosszul is érezzük magunkat. Ha viszont egy pozitív gondolat kizökkent bennünket ebből az állapotból, érzelmi szinten is jó irányú változást tapasztalunk. Tehát a mentális aktivitásnak emocionális lecsapódása van, a kettő együtt jár. A gondolat már csak ezért sem lehet elég erős és meghatározó önmagában véve. Hiába erőltetjük ugyanis magunkra a pozitív gondolkodást olyankor, amikor pocsékul érezzük magunkat. Ilyen esetben az a legjobb, ha aktuálisan elfogadjuk a rossz közérzetet, majd lassan, fokozatosan változtatunk szemléletünkön és lelkiállapotunkon. Az emóció a lélek, a gondolat az elme konstruktuma, és bár összekapcsolódnak, kettejük közül az érzelem a mélyebb szintű, ezért teremtőereje is nagyobb.

A valódi teremtéshez, vagyis ahhoz, hogy igazán nekünk tetsző és üdvös életkörülményeket tudjunk magunknak kialakítani, szükség van azonban a fent említett harmadik komponensre is. Pozitív lelki viszonyulásnak nevezem, és mivel mind közül a legmélyebb és legrejtettebb (de egyben legmeghatározóbb) összetevőről van szó, kicsit talán szükséges értelmeznem. Ez a komponens nem a puszta tudatos egónk, hanem a teljes lényünk energiájaként írható le legegyszerűbben. Nagyon mély, sorsszerű és sorsteremtő lelki fókuszt jelent. Az erőteljes, szűnni nem akaró vágyaink, igényeink, törekvéseink részben tudatos, részben tudattalan hordozója. Mindaz, amire magad sem tudod pontosan, hogy miért, de nagyon és tartósan vágysz, amire igazán szükséged van. Az életünk hátterét képező lelki mozgató mező. Ám az, hogy ez a hatalmas teremtő erő milyen arányban pozitív és negatív, egyénfüggő. Vannak olyan emberek, akik semmire sem vágynak annyira, mint hogy mások kudarcát, bukását lássák. Akadnak szép számmal, akik a személyközi konfliktusokból töltekeznek, így ösztönösen vitákat, veszekedéseket robbantanak ki környezetükben. És léteznek olyanok is, akik negatív lelki programjaik következtében – tudattalanul – mindent elkövetnek, hogy bebizonyítsák, miszerint szerencsétlenek és balsorsra ítéltettek. A negatív példákat hosszasan sorolhatnám. Az ilyen lelki viszonyulás zűrzavart és boldogtalanságot teremt. Amennyiben viszont őszinte jó szándékkal és elfogadással viszonyulunk önmagunkhoz és a minket körülvevő világhoz, amikor nem irigyeljük a szomszéd sikerét, hanem örülünk neki, amikor nem irtjuk és szennyezzük a környezetünket, hanem szeretettel védjük és ápoljuk, vagyis amikor a benső hajtóerőnk általános irányultsága pozitív, abban az esetben tudattalanul és akaratlanul, ösztönösen és spontán kellemes életkörülményeket alakítunk ki önmagunk számára. A törvény rendkívül egyszerű: amilyen a termőföld, olyan lesz a termés.

A fentiekből nyilvánvalóan kiderül, hogy a pozitív gondolkodás önmagában véve kevés és erőtlen. Sorsunkat, életutunkat sokkal mélyebb lelki szintről formáljuk, alakítjuk, irányítjuk. Valóban mi teremtjük a saját életünket, de az átlagember nem a gondolataival, hanem az irányultságával teszi ezt. Létezik a szellemi fejlettségnek olyan magas szintje, amikor a puszta gondolat is teremt, de ide csak akkor jutunk el, amikor már megértünk ennek a felelősségteljes hatalomnak a gyakorlására. A ma élő emberek túlnyomó többsége még nem tart itt.

Joggal kérdezheted ezek után, hogy ha már a harmadik komponens, a lelki viszonyulás ennyire meghatározó, akkor miként lehet fejleszteni, pozitívabbá tenni azt. Erről írok majd legközelebb.