Gyakran halljuk és használjuk is a címben felsorolt kifejezéseket, viszont az a tapasztalatom, hogy sok ember nem tudja, hogy pontosan mi különbözteti meg egymástól az általuk jelölt fogalmakat. Ezért ebben a bejegyzésemben igyekszem röviden megvilágítani ezt, hogy tisztábban láthassunk.
A stressz, mint már többször leírtam, lehet pozitív és negatív is, és sokkal inkább lelkiállapot, mintsem valós jelenség. A kiváltó helyzet és a rá adott saját reakciónk együttese határozza meg. A stressz mindannyiunk életének természetes velejárója, tulajdonképpen adaptív értékkel bír, és sokkal jobb, ha céljaink elérésére igyekszünk felhasználni, mint ha megpróbáljuk mentesíteni magunkat tőle.
A szorongás lényegében a negatív stressz (distressz) megélése, szervezetünk és pszichénk arra adott reakciója. A stresszel ellentétben egyértelműen pusztító lelkiállapot, amelyet igyekeznünk kell csökkenteni, kezelni, megszüntetni. A szorongás alapja sokszor a tehetetlenség érzése, az, hogy úgy érezzük, nem gyakorolunk kontrollt a helyzet felett, kiszolgáltatottjai vagyunk.
A félelem abban különbözik a szorongástól, hogy tárgyhoz kötött. Általában egy konkrét dologtól, személytől, helyzettől félünk, a szorongás ezzel szemben sok esetben általános és generalizált. Mivel a félelem tárgyhoz kötött, jobban tudjuk kezelni, hiszen az esetek többségében kontrollt gyakorolunk felette azáltal, hogy tárgyát elkerülhetjük. A szorongás alattomosabb, hiszen sokszor nem is tudjuk, mi okozza, így megküzdenünk is nehezebb vele.
Míg az eddig tárgyalt fogalmak, lelkiállapotok mindannyiunk életének részei, addig a fóbia pszichiátriai kórkép, amely a félelem és a szorongás furcsa elegye. Egy konkrét dologtól, helyzettől vagy valamely élőlényfajtól való irreális félelmet jelent, amely jóval intenzívebb, mint amennyire azt annak tárgya indokolttá tenné.
A pánikzavar szintén betegség, lényege a rohamszerűen visszatérő rendkívül erős rettegés – gyakran halálfélelem. A szorongásos reakciók olyan mértékű összetorlódása okozza a rohamokat, amely hatására a személy heves fiziológiai és pszichés tüneteket produkál, elveszíti a viselkedése feletti kontrollt és teljesen eluralkodik rajta a kétségbeesés.
A fentiekből látható, hogy a stressz normális jelenség, és esetében az a megfelelő eljárás, ha igyekszünk hajtóerővé tenni, és ezáltal céljaink szolgálatába állítani.
A félelem legjobb ellenszere, ha szembenézünk és megküzdünk a tárgyával. Kevésbé jelent megoldást, de járható út az is, hogy amennyiben tehetjük, egyszerűen elkerüljük azt.
A fóbia és a pánikzavar súlyos pszichiátriai kórképek, melyek mindenképpen kezelésre szorulnak és szakember segítségét igénylik. A legtöbb esetben az ezekben a betegségekben szenvedő személyek egyedül képtelenek megbirkózni intenzív félelmeikkel.
A szorongás a rosszul megélt stressz, melyet mindannyian megtapasztaltunk már. Kinek több, kinek kevesebb jut belőle, de nincs olyan ember, aki ne ismerné. Rossz hír, hogy a hosszú ideig tartó és halmozódó szorongás táptalaja lehet a fóbiának és a pánikzavarnak. Jó hír azonban, hogy amennyiben nem ölt kóros méreteket, a személy maga is jó eséllyel tudja csökkenteni, oldani, akár szakember segítsége nélkül is. Erre vannak nagyon jó technikák és módszerek, melyekről többször írtam már. A következő bejegyzésemben azonban adok néhány olyan, a szorongás oldásában nagyszerűen alkalmazható tippet, melyeket mindenki felhasználhat, és itt, a blogomban még nem írtam róluk.