Sok cikkemben foglalkoztam már a szorongásos zavarok személyiségi hátterével. Hangsúlyoztam, hogy ezek gyakran olyan merev, görcsös lelki működést okozó hajlamokra, vonásokra vezethetők vissza, mint amilyen a megfelelési kényszer, a maximalizmus vagy a túlzott kontrolligény. Ráadásul az efféle beállítódás sokszor azzal a gondolkodásmóddal párosul, amit a szakirodalom „muszáj”- vagy „kell”-gondolkodásnak nevez. A szorongásra hajlamos ember mindennapi szóhasználatában jellemzően túl gyakori szó a kell és a muszáj, esetleg negatív párjuk, a tilos és a nem szabad is. Mintha egy interiorizált apafigura, egy belsővé tett tekintélyszemély folyamatosan értékelné gondolataikat, érzelmeiket, cselekedeteiket. Ezt a szigorú parancsnokot, még rosszabb esetben önkényes zsarnokot sokszor valóban valamelyik szülő vagy nevelő személyesítette meg a múltban, időközben azonban az azonosulás következtében belsővé vált, és felnőttként a személy már önmaga elé állít olyan követelményeket, amelyekhez gyermekként hozzászokott, vagyis egyfajta önkényszerítés zajlik. Nem minden esetben a túlzott szülői szigor áll a háttérben, de a nevelésben valamilyen formában azért többnyire fellelhetők az olyan tudatos vagy tudattalan üzenetek, melyek abban erősítik meg a gyermeket, hogy csak akkor jó, elfogadható és szerethető, ha megfelel a család, a rokonság, az óvoda, az iskola stb. elvárásainak, követelményeinek. Az arra eleve hajlamos gyermekben ilyen nevelői attitűd hatására kialakulhat a megfelelési kényszer, amit aztán felnőttkorában is cipelhet magával.
A muszáj-gondolkodás több okból is problematikus. Egyrészt azért hajlamosít szorongásra, mert figyelmünket jellemzően a helyzet nemkívánatos aspektusaira, az esetleges kudarcra irányítjuk (pl. muszáj időben odaérnem, nem késhetek el), másrészt pedig azért, mert a saját magunkkal szemben támasztott követelményeink abszolutizálása következtében könnyen elveszíthetjük a kapcsolatot a valósággal, és a negatív gondolatok ördögi köreinek kialakulásával túlzásokba eshetünk, túlreagálhatjuk a dolgot (pl. be kell fejeznem a munkát még ma, nem halaszthatom holnapra, mert a főnök dühös lesz, és létszámleépítés esetén, engem fog elbocsátani.)
Hogy a muszáj-gondolkodásból fakadó szorongásokat könnyebben elkerülhesd, a következő tanácsokat érdemes megfogadnod:
- Kérdezd meg magadtól: „Ki mondta, hogy nekem ezt meg kell tennem, hol van ez megírva?” Az ilyen kérdések segíthetnek abban, hogy ráébredj muszáj-gondolataid önkényes jellegére, vagyis arra, hogy sokszor csak te várod el magadtól a szóban forgó dolgot, nem a környezeted.
- Ezt kiegészítheted azzal, hogy átfogalmazod, megszelídíted a kényszerítő gondolatot, például így: „Jó lenne/szeretnék időben odaérni, de nem kötelező pontosnak lennem.”
- Tedd fel magadnak a kérdést, hogy honnan ered ez a nagyfokú megfelelési kényszered! Talán gyerekkorodból? Akkor találkoztál ezekkel az elvárásokkal először? Lehetséges, hogy a mostani ösztönös reakcióid annak a régi helyzetnek szólnak? Ébresztő! Az az idő már rég elmúlt, ez már egy más szituáció, és te felnőtt ember vagy, a magad ura. Már nem kell úgy reagálnod, ahogy egykor elvárták tőled.
- Sokat segíthet az is, ha a problémacentrikus szemléletmódról megoldásorientált nézőpontra váltasz. Ha szorongató helyzetbe kerülsz, ahelyett, hogy figyelmedet a lehető legrosszabb kimenetelre szűkítenéd be, inkább tágítsd ki a tudatod a lehetséges megoldások körére. Például: „Megeshet, hogy ma késni fogok. Lássuk csak, mit tehetek! Odaszólhatok telefonon vagy küldhetek egy sms-t. De talán az is elég lesz, ha utólag kimagyarázom magam. Biztosan megértik majd, elvégre szinte sohasem kések, ellentétben másokkal. És mi szokott történni másokkal? Nagyjából semmi. És különben is, majd legközelebb korábban elindulok.” Az efféle belső monológ racionális érvelésével segít tisztábban látni a helyzetet.
- Végül, de nem utolsósorban, ismerd fel és tudatosítsd magadban, hogy a társadalmi együttélés szabályai fontosak és hasznosak, és becsülendő dolog, ha valaki ezekhez igyekszik tartani magát. Hajlamaidnak ne csak a negatív, hanem a pozitív vonatkozásaira is láss rá! Ez önbizalmat ad. Légy büszke magadra, hogy megbízható vagy és pontos, és hogy szeretsz jó munkát végezni! Több ilyen ember kellene ebbe a világba. Csupáncsak arra ügyelj, hogy ilyen irányú hajlamaid ne váljanak kényszeressé, azaz ne okozzanak szorongást. Ebben a tekintetben is az arany középút az üdvös tehát.