Robi 2015 májusában keresett meg szorongásos panaszokkal. Rövidebb szünetek beiktatásával egy-másfél évig vette igénybe az online tanácsadás szolgáltatásomat, így hosszabb időn át nyomon követhettem a fejlődését. Az utóbbi két évben már nem volt szüksége a segítségemre. Örömömre szolgál, hogy vállalta ezt az interjút.
Kérlek, röviden mutasd be a problémát/problémákat az olvasóknak, amely(ek)től szenvedtél! Vázold fel a helyzetet: milyenek voltak a körülmények, hogyan érezted magad, milyen tüneteid voltak!
A problémáim húszéves koromban kezdődtek pánikbetegséggel. Később negatív kényszergondolatok tették tönkre a mindennapjaimat, tarkítva pánikrohamokkal. Előfordult, hogy fél évig tünetmentes voltam, de amint nehezebb időszak következett az életemben, kiújultak a rohamok és a kényszergondolatok, melyek néha annyira szörnyűek voltak, hogy az élettől is elment a kedvem. Majd eljutottam odáig, hogy a saját légzésem is teherré vált. Féltem az élettől. Ekkor találtam rád az interneten.
Emlékszem, amikor megkerestél, a légzésed kényszeres figyelése jelentette a legnagyobb problémát számodra, ami erős szorongást, pánikszerű reakciót váltott ki belőled. Beszélnél erről kicsit részletesebben az olvasóknak? Mit éreztél, mit gondoltál, hogyan élted meg ezt a légzésre irányuló szorongást?
Amikor megkerestelek, borzasztóan rossz állapotban voltam testileg-lelkileg egyaránt. Olyan gondolataim, érzéseim voltak, hogy valahogyan bevonzom magamnak, hogy leáll a légzésem. Ez aztán átment kényszeres figyelésbe, majd félelembe. Mint mondtam, magától az élettől is féltem már, menekülni akartam mindattól, ami az életet jelenti. Nagyon rossz állapotba kerültem, úgy éreztem, nincs számomra kiút. Kerestem a válaszokat, de csak még jobban belekavarodtam a problémába. Sokszor azt kívántam, legyen vége az egésznek, az életemnek… Mert ha már attól is félek, akkor nincs semmi értelme.
Mikor és mitől kezdtek változni a dolgok? Mi indított el a változás útján? Mi volt az első lépés?
Amikor rád találtam az interneten, elkezdődött valami más az életemben. Addig is kerestem a megoldást, elmentem szakrendelésre is, de nem volt eredmény. Az első igazán nagy segítséget a kényszergondolatok elengedéséről szóló videód jelentette számomra. Az nyitotta meg a kiutat. Később nagyon sokat jelentettek a veled folytatott beszélgetések is, lassan elkezdtem fejlődni, úgy, hogy nem is igazán vettem észre magamon, el kellett múlnia egy kis időnek ahhoz, hogy észrevegyem a változást. Közben is voltak nagyon rossz időszakok is, de egyre több lett a jó! Sokszor ütköztem falakba, de éreztem, hogy van kiút. Eckhart Tolle A most hatalma című könyve is nagy hatással volt rám, sok átfedés volt köztetek.
Vázold fel a változás folyamatát: hogyan ment végbe, mi segített a legtöbbet, konkrétan minek köszönheted, hogy sikerült megküzdened a problémával?
Nagy segítség volt a spiritualitás felé hajlás és a befelé fordulás. A blogodból is rengeteget tanultam, megtapadtak bennem a gondolataid. Aztán ami a valódi felszabadulást meghozta, az az elfogadás volt. Amint elfogadtam, hogy az van, ami van, leperegtek rólam a félelmeim, és mintha elvágták volna bennem az összes negatív érzést. Emellett az életmódváltás is nagy szerepet játszott a fejlődésemben: leszoktam a dohányzásról, többet sportoltam, egészségesebben kezdtem táplálkozni, alkalmaztam az általad ajánlott természetes készítményeket, étrend-kiegészítőket. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy megtanultam „felülről” nézni a gondolataimat. Egy idő után megértettem, felismertem, hogy nem vagyok azonos a gondolataimmal, és egyáltalán nincs akkora erejük, mint amekkorát korábban tulajdonítottam nekik. Rájöttem, hogy én irányítom őket, és nem ők engem.
Azt mondtad, az elfogadás hozta meg számodra a valódi felszabadulást. Fel tudod idézni, hogy ez mikor és hogyan történt? Tudod valami konkrétumhoz kötni, vagy inkább egy lassú belső átalakulás volt? Tettél érte valamit, amit az olvasók esetleg utánad csinálhatnak? Segíts nekik megérteni, hogy mi ez az elfogadás és hogyan tudtad elérni!
Az elfogadás nálam lassú folyamat volt, tulajdonképpen akkor következett be, amikor rájöttem, hogy nincs mitől félnem, hogy amitől szenvedek, az csak az elmém gonosz játéka. Nem megy egyik napról a másikra, ennek be kell érnie az emberben. Idő és türelem kell hozzá, hiszen nem elég csak azt mondani valamire, hogy „elfogadom”, ez egy lelki-érzelmi megélés. Amint sikerül mélyen megélned, a félelem elmúlik, a tárgya szinte szövetségeseddé válik, és minden megváltozik körülötted.
Két év elmúlt azóta, hogy a személyiségfejlődéseden dolgoztunk. Mesélj kicsit az olvasóknak arról, hogy mi van veled, hogyan élsz most? Milyen változásokat tapasztalsz magadon?
Azóta kiegyensúlyozott életet élek. Minden téren sikeresebbnek érzem magam, és élvezem az életet. Észreveszem a csodáit, amikről korábban fogalmam sem volt, legyen az egy szép zöld fa, vagy a naplemente látványa futás közben. Sőt, mintha még a múltat is szebb színben látnám most. Visszatekintve a két-három évvel ezelőtti időszakra, úgy érzem, életem egyik legszebb szakasza volt, dacára annak, hogy nagyon szenvedtem. Érdekes, nem?
Valószínűleg azért érzed így, mert tartalmas és hasznos időszak volt, sokat fejlődtél általa. Mindenesetre örömmel hallom, hogy a pozitív változás tartósnak bizonyult. Azt mondtad, hogy korábban rövidebb szüneteket követően mindig kiújultak a szorongásos tünetek, most viszont már két éve jól érzed magad és tünetmentes vagy. Mit gondolsz, minek köszönhető ez a tartós változás? Mi változott benned és hogyan? Minek tudod be, hogy most nem csak átmeneti javulásról van szó?
Igen, tünetmentes vagyok immár két éve. Véleményem szerint ez azért lehetséges, mert szemléletmódomban és életstílusomban is maradandó változások mentek végbe. Az egészséges életmód mellett talán az a legfontosabb tényező ebben, hogy sikerült felülkerekednem elmém ördögi játszmáin, és ezáltal a félelmeimen is. Eddigi életemben ezek a félelmek képezték minden problémám alapját.
Mit javasolnál a szorongásos problémákkal küzdő olvasóknak?
Azt javaslom nekik, hogy mindenképpen görgessenek a blogod elejére, és kezdjék el az első cikkektől olvasni azt. Rengeteg hasznos információt találnak ott. Még mindig sokat tanulok belőle én is. Azt üzenem nekik, hogy ne féljenek saját gondolataiktól, mert ők sokkal erősebbek azoknál, ismerjék fel ezt! És arra is csak biztatni tudok mindenkit, hogy vegye észre az élet szépségeit, melyeket például a természet vagy a családi élet oly bőkezűen oszt számunkra.
Köszönöm a válaszadást!