A Stresszdoki Programnak az elindulástól kezdve részét képezi az online tanácsadás, melynek egyik formája a Villám levelezés elnevezésű ingyenes e-mail váltás. A sok-sok információt, tanácsot, pozitív megerősítést tartalmazó blog, Örömcsomag, YouTube csatorna és Facebook oldal mellett ez a lehetőség is rendelkezésére áll azoknak, akik bármilyen okból kifolyólag nem tudnak, vagy nem akarnak beszélgetős tanácsadást vagy pszichoterápiát igénybe venni. Sokan élnek is a lehetőséggel, szinte naponta kapok leveleket, melyekre igyekszem rövid időn belül válaszolni. Ugyanakkor, mint azt mindig is hangsúlyoztam, a levélváltás nem pótolhatja a valódi szakszerű segítségnyújtást. Súlyosabb és/vagy elhúzódó problémák esetén konzultációra van szükség.
A Villám levelezés keretében egy tömören felvázolt konkrét nehézségre tudok reagálni, rövid megoldási javaslatot adva rá. Arra nincs mód, hogy e-mailben kezeljünk komolyabb elakadásokat. A megoldáshoz a legtöbb esetben személyiségfejlődésre, valamint szemlélet- és életmódváltásra van szükség. Ebben a rendszeres konzultáció segíthet. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a blogban korábban közzétett sikertörténetek, a Neki sikerült cikksorozat szereplői hosszú hónapokig, vagy akár egy-két évig is a klienseim voltak. A „pánikbeteg vagyok, mit tegyek”, „nagyon szorongok, mit javasol” típusú segélykiáltásokra nem tudok érdemben reagálni, mert e-mailben, Facebookon nem lehet. A súlyosabb vagy összetettebb problémák kezelése nem levéltéma, aki ilyenekkel küzd, annak egyéni tanácsadást vagy pszichoterápiát tudok javasolni.
Ezen a ponton felmerülhet a kérdés, hogy minden esetben szükséges-e szakemberhez fordulni, vagy akár egyedül is megküzdhet az érintett személy a problémáival. Azt tudom mondani, hogy az utóbbi esetre is vannak példák. Ahogy említettem, a Neki sikerült interjúsorozat alanyai hosszabb ideig a klienseim voltak – egyetlen kivétellel. Zoltánnal soha sem beszéltem, csupán levélben jelezte felém, hogy az általam elérhetővé tett anyagok segítségével meg tudott birkózni a problémáival. Több levélíró számolt be hasonló eredményről. Mindig nagy öröm számomra, amikor a munkásságom hasznosnak bizonyul, hiszen akkor elérte a célját. Ennek ellenére továbbra is fenntartom, hogy vannak olyan esetek, amikor már szükségessé válhat az egyéni tanácsadás, már csak amiatt is, mert lényegesen megkönnyítheti és felgyorsíthatja a fejlődési-gyógyulási folyamatot.
Gyakori kérdés, hogy hány konzultációs alkalomra van szükség az eredményhez, és hogy egyáltalán leküzdhető-e egy-egy makacsabbnak bizonyuló szorongásos állapot. Én derűlátó vagyok, meggyőződésem, hogy egyetlen ember sem azért él ezen a világon, hogy szorongjon. „A szenvedés addig szükséges, amíg rá nem jössz, hogy szükségtelen” – vallja Eckhart Tolle. Jómagam is őszintén hiszek abban, hogy valamennyi lelki probléma megoldható, amennyiben vállaljuk az ehhez szükséges változásokat és változtatásokat. Ahogy már jeleztem, az önismeret és a személyiségfejlődés a legtöbb esetben semmi mással nem váltható ki: sem tablettákkal, sem egészséges életmóddal, sem meditációra tett kísérletekkel. Arra a kérdésre, hogy hány konzultációra van szükség, természetesen nem adható általános válasz, hiszen ez erőteljesen személy- és állapotfüggő. Úgy gondolom, három-négy beszélgetés alapján már megállapítható, hogy van-e értelme a további közös munkának. Ha komolyabb eredményt még nem is tapasztal a kliens, azt érezni fogja, hogy elindult-e benne valamiféle változás. Analógiás képpel élve, ha úgy érzi, a magvetés megkezdődött, akkor érdemes tovább munkálkodni azon, hogy idővel kinőjön a magból a fa és meghozza a gyümölcsét.
Végezetül, fel szokott merülni az a kérdés is, hogy a Skype-on vagy Messengeren történő konzultáció pótolhatja-e a személyes találkozást, illetve hogy én milyen módszert alkalmazok munkám során. Tapasztalataim szerint a szorongásos zavarok kezelésére alkalmas az online tanácsadás is, hiszen ugyanúgy beszélgetés folyik, mint személyes találkozás esetén. Vannak olyan állapotok (pszichózis, súlyosabb személyiségzavarok stb.), amikor szükséges a fizikai jelenlét, vagy akár pszichiáter bevonása is. Ha valaki efféle problémával keres meg, vagy a konzultáció során nyilvánvalóvá válik, hogy ilyen eset áll fenn, ezt mindig tudatom a klienssel. Ami pedig a munkamódszeremet illeti, alapvetően a nyugati pszichológiát és a keleti spirituális tanokat harmonikusan ötvöző transzperszonális irányzatot képviselem, esetenként kiegészítve azt kognitív és analitikus elemekkel. Habár elismerem a gyermekkori élmények életünkre gyakorolt jelentős hatását, a pszichoanalízis múltat elemző irányzatával szemben inkább jövőorientált megközelítést alkalmazok. Ezzel kapcsolatban álljon itt a cikk végén egy Böjte Csabának tulajdonított idézet: „Ha az ember úgy biciklizik, hogy mindig hátranéz, jó nagyot fog esni. Előre kell nézni, mert ez az egyetlen lehetőséged, hogy olyan életet élj, amit megérdemelsz”.