A szorongásos zavarok előszobája: a megfelelési kényszer

Munkámból kifolyólag nagyon sok szorongó emberrel kerülök kapcsolatba. A stressz és a szorongás valamennyiünk életének szerves része ugyan, de az emberek eltérően reagálnak a stresszhelyzetekre. Egyesek jobban meg tudnak birkózni a negatív hatásokkal, mint mások. Vajon miért veszélyeztetettebbek bizonyos személyek, mint hasonló körülmények között élő társaik? Minek tudható be a különbség, amely a megküzdő-képesség mögött áll?

Nagyon fontos tisztázni ezeket a kérdéseket, hiszen az ember fejleszthető, változni képes lény. Ha tehát azonosítani tudjuk azokat a belső okokat, amelyek a szorongást előidézik vagy felerősítik, akkor tudatosan dolgozhatunk a veszélyek kivédésén. Ha tudjuk, hogy mivel állunk szemben, akkor könnyebben védekezhetünk. Ezért roppant fontos az önismeret, annak felismerése, hogy milyen rejtett lelki mozgatórugóink vannak, ezek hogyan működnek, milyenek a spontán gondolataink és érzelmeink, és nem utolsó sorban, hogy hogyan cselekszünk – meglepőnek tűnhet, de sok ember számára még saját viselkedése is a homályos és ismeretlen jelenségek tartományába esik, és ugyancsak elcsodálkozna, ha videón visszanézhetné önmagát.

Sok-sok szorongó emberrel való beszélgetés után egy olyan mögöttes attitűdöt ismertem fel, amely szinte mindannyiukban közös. Ez pedig a tökéletességre való törekvés és a hangsúlyos megfelelési igény. Minél erősebb hajlama van a személynek a perfekcionizmusra, annál nagyobb valószínűséggel alakulnak ki nála szorongásos tünetek, amelyek olykor pánikszerű rohamokban csúcsosodhatnak ki. A szorongó ember erős belső késztetést érez, hogy megfeleljen a környezetének és önmagának, és lelki egyensúlya forog veszélyben, ha erre valamiért mégsem képes. Az önmagától elvárt teljesítmény (ez lehet egy feladat tökéletes megoldása, de akár saját személyének abszolút kompetens és sikeres emberként való folyamatos álcázása és a külvilág felé közvetítése is) eléréséhez szükséges, hogy alaposan átlássa a problémát és úgy érezze, kontrollt gyakorol az események felett. Éppen ezért idegenkedik minden hirtelen változástól, homályos és bejósolhatatlan helyzettől, hiszen úgy érzi, ilyenkor nincs a kezében az irányítás. Ennek megfelelően a szorongó ember a legtöbb esetben képtelen a spontán viselkedésre, erősen behatárolt rendszerben működik, amely azonban a pozitív érzések, mint pl. az öröm átélését és kifejezését is megnehezíti vagy lehetetlenné teszi.

A szorongás hátterében tehát szinte minden esetben azonosítható a maximalizmus, a megfelelési kényszer. Bár az ilyen ember rendkívül jó munkaerő lehet, a nagy munkahelyi nyomás hatására jelentkezhetnek bizonyos testi tünetek, később betegségek is. Amikor ezek kialakulnak, a legtöbb ilyen személy ugyanazzal a görcsös igyekezettel próbál megszabadulni egészségi problémáitól, amely belehajtotta őt ebbe az állapotba. Ez olyan önmagát erősítő ördögi kört eredményez, amelyből egyre nehezebb lesz kijutnia. Fontos tehát tudatosítani, hogy a szorongó ember, a pánikbeteg első körben azzal tesz önmagáért legtöbbet, ha lassít, elfogadja a jelen helyzetet és benne önmagát, és felismeri azt, hogy a perfekcionizmus és a megfelelési kényszer miként juttatta őt ebbe az állapotba. Ha sikerül felismernie a mögöttes okokat, akkor sokkal hatékonyabban tudja megoldani a problémát, mint ha görcsös ellenállással reagál és kétségbeesetten igyekszik kiszabadulni aktuális helyzetéből.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi okozza egyes személyeknél az erős megfelelési kényszert. Miért és hogyan alakul ki? Valamint mit tehetünk ellene, hogy ne befolyásolja károsan életünket és egészségünket? Hogyan védekezhetünk ellene? Erről lesz szó a következő bejegyzésben.