A takarítás, mint terápia

A jó közérzet egyik alapfeltétele körülményeink rendezettsége. Lehetséges, hogy Te is ismersz olyan személyt, aki ha zaklatottnak érzi magát, nagytakarításba kezd. A külső rendrakás ilyenkor szimbolikus megfelelője lelki dolgaink rendezésének, vagyis a takarításnak bizonyos értelemben terápiás jelleget tulajdoníthatunk. Íme, egy újabb, mindenki által alkalmazható módszer a nyugodtabb lelkiállapot eléréséhez. Nézzük meg egy kicsit közelebbről, miről is van szó!

A rend megteremtésére való törekvés egyfajta lelki beállítódás, és nem egy bizonyos dologra vagy területre korlátozódik. A harmóniát kereső ember a rend minden megnyilvánulását értékeli és igényli. Arról is írtam már az előző bejegyzésekben, hogy életünk területei egymással szoros kapcsolatban állnak, így ha valamelyik szegmensben összhangot teremtünk, az kihat a többi területre is. A harmónia nem specifikus, nem felbontható és nem irányítható; vagy megteremtjük magunkban és életünk teljességére hatással lesz, vagy nem, és akkor dolgaink általánosságban problematikussá válnak. Ennek megfelelően az ember alapvető beállítódása határozza meg, hogy miként alakulnak ügyei, nem pedig egy-egy konkrét cselekedete vagy gondolata.

A rend a harmónia megnyilvánulási formája, a külső és a belső egyaránt. Gondolj csak arra, hogy mennyivel kiegyensúlyozottabb a lelkiállapotod, amikor a napjaidat egy meghatározott napirend szerint éled. Az olyan egyszerű szükségleteink esetében is fontos a rendszeresség, mint az alvás és az étkezés. Ha nagyjából azonos időben fekszünk le este, kelünk fel reggel és táplálkozásunknak szabályos rendje van, sokkal jobb a közérzetünk, mint amikor a napi beosztásunk kaotikussá válik. Az ember igényli az állandóságot, fontos, hogy az életünkben mindennek legyen egy nem túl szűk határok között mozgó rendje.

Amikor az otthonunkban rend van, jobban érezzük magunkat, ha a szobában semmi sincs a helyén, növekszik bennünk a feszültség. Vannak olyan emberek, akikben ez az összefüggés sohasem tudatosodik, és nem értik, hogy miért zaklatottak folyton. Természetesen nemcsak a külső rendetlenség felelős ezért, de az is nagyban hozzájárul. A nyugtalan lelkiállapotú embernek elsősorban önmagában kellene rendet tennie, de mivel a lelki tartalmak nehezebben hozzáférhetőek, érdemes lenne a folyamatot kívül, otthona kitakarításával kezdenie.

A harmónia megteremtése persze nem korlátozódik a háztartásra és mindennapi szokásainkra. Életkörülményeink rendje ugyanilyen fontos. Jó közérzetünk szempontjából lényeges, hogy ne halmozzuk az elkezdett és be nem fejezett cselekvéseket, ne foglalkozzunk egyszerre tucatnyi dologgal, igyekezzünk biztonságot és viszonylagos állandóságot teremteni. Ez a gyermekek számára is elsődleges fontosságú, ha egy család zilált életmódot folytat, a gyermek az iskolában könnyen megkaphatja a divatos hiperaktív jelzőt. Aki igyekszik úgy élni, hogy életében a rend uralkodjon, annak jobb a közérzete, nyugodtabb a lelkiállapota, fejlettebb a stressztűrő képessége, sőt még a betegségek ellen is nagyobb védettséget élvez.

Fontos kiemelnem, hogy nem véletlenül tárgyaltam egyenlő súllyal a belső és a külső rendrakást, mindkettő fontos, és nagy problémák származhatnak abból, ha az egyensúly megbomlik, és a súlypont szélsőségesen egyik vagy másik irányba mozdul el. Aki ugyanis nem képes a lelki rendeződéshez szükséges befelé fordulásra, az a benne élő ösztönös harmónia igényt kívülre helyezi és rendmániássá válhat. A kényszeres tisztaság- és rendmánia hátterében sok esetben a lelki zavarok feloldásának tudattalan igénye áll; a személy ösztönösen érzi, hogy rendet kellene raknia életében, de ez megreked környezetének állandó takarításának szintjén. Nem véletlen, hogy a különböző szorongásos kórképek éppen azoknál alakulnak ki leggyakrabban, akik igyekeznek túlszabályozni életüket. A másik problematikus eset ennek ellentéte, vagyis amikor valaki olyan szintű belső, önismereti tevékenységet folytat, hogy érdeklődése teljesen lelki élete felé fordul, és környezetével nem foglalkozik eléggé, otthonát, munkáját, családját elhanyagolja. Míg a túlszabályozottság szorongást szül, addig ez a csoport hajlamosabb a pszichotikus állapotokra és zavarokra.

Mint látható, egyik szélsőséges út sem a harmóniához vezet, hiszen éppen az egyensúly hiányzik mindkét esetben. A valódi jó közérzet feltétele az, hogy az ember mind önmagában, mind a környezetében rendet teremtsen és megmaradjon az arany középúton.