Néhány nap múlva már szeptembert írunk, és az iskolák lázasan készülődnek a tanévkezdésre. Az iskola mindannyiunk életében fontos szerepet játszik, még felnőttként (szülőként) is, de talán csak kevesen gondolnak arra, hogy a leckék sem maradnak el tanulmányaink befejezésével. Végleg kilépve az oktatási intézmény kapuján a tanulás jóval gyakorlatiasabb formában folytatódik tovább – az élet iskolájában.
Ha az emberi létet nem tanulási folyamatnak tekintjük, akkor rendkívül nehéz meghatározni az értelmét. Valamilyen formában az összes keleti vallás és filozófiai irányzat azt hirdeti, hogy az élet célja a tapasztalatszerzés, a fejlődés, a kiteljesedés. Ehhez viszont leckékre van szükség. Mivel az ember a nehézségekből tanul legtöbbet, ezért az élet azokból is bőven osztogat, – csak győzzük befogadni a sok új tapasztalatot.
Az emberi természetből fakad, hogy biztonságérzetünk növelése érdekében igyekszünk mindenre magyarázatot találni. Magyarázataink pedig meghatározzák közérzetünket és életünk minőségét. Például egy súlyosabb betegséget felfoghatunk sorscsapásként és leckeként is. Ha csapásként éljük meg, akkor a kontrollt kiadjuk a kezünkből, és ezzel elzárjuk a fejlődés útját. Ha viszont leckeként tekintünk rá és megpróbáljuk megfejteni az üzenetét, akkor ezáltal sokat javíthatunk további életünk minőségén. Bizony, tulajdonképpen minden attól függ, hogy miként értelmezzük a különböző helyzeteket és történéseket.
Az a felfogás, hogy az emberi élet célja és értelme a tanulás, nagyon sokat segíthet a problémákon való felülemelkedésben. Ha a nehézségekre olyan megoldandó feladatokként tekintünk, melyek a fejlődésünket szolgálják, akkor sokkal könnyebben boldogulunk velük és jobban érezzük magunkat. Ha jól figyelsz, észreveszed, hogy nincs olyan helyzet az életedben, amelyből ne tanulhatnál valamit, a megszerzett tapasztalatoknak köszönhetően pedig sikeresebb és kiegyensúlyozottabb lehetsz a jövőben.
Hogy ki mennyit fejlődik a problémái által, az egyrészt szemléletmód és tudatosság kérdése (felismeri-e, hogy a nehézségek érte vannak, nem ellene), másrészt pedig attól függ, hogy mennyire hajlandó tanulni és változni. Ehhez szükséges bizonyos fokú rugalmasság és jó értelemben vett alázat, vagyis, hogy az ember belássa hibáit és akarjon fejlődni. Nagyon sok ember újra meg újra ugyanazokba a nehéz élethelyzetekbe kerül bele, mert képtelen megtanulni a leckét. Mindaddig felmérők és számonkérések várnak ránk, amíg egyszer sikeresen le nem tesszük a vizsgát. Aki hajlandó tanulni a problémáiból, az továbbléphet, aki viszont nem, az további leckéket fog kapni. Bizony, az élet iskolájában is vannak jobb és rosszabb tanulók.
Minden nehézségben érték rejlik – a fejlődés lehetősége. Hogy problémáinkat szövetségeseinknek vagy ellenségeinknek tartjuk-e, kizárólag rajtunk múlik. Próbáld meg felismerni gondjaid üzenetét és profitálj belőlük! Az élet iskolájában nem könnyűek a leckék, de személyre szabottak és megoldhatóak, és a jó előmenetel jutalma a kiegyensúlyozott és harmonikus élet.