A minap egyik kliensemmel beszélgettem, aki elmondta, mennyire aggódik, mert a férje fel akar mondani a munkahelyén. Külföldön élnek és dolgoznak már évek óta, és biztosnak tekinthető állásuk van. Tart attól, hogy a felmondás után folyósított munkanélküli segély ellenére is megrendülne az egzisztenciájuk. Ahogy tovább beszélgettünk, kiderült, hogy kliensem (aki ugyanabban az intézményben dolgozik, ahol a férje) sem elégedett a munkakörülményekkel. Bár szereti hivatását, hosszabb ideje motiválatlannak érzi magát, gépiesen végzi el a feladatát, kihívást, fejlődési lehetőséget nem talál a munkában, perspektívát nem nyújt számára. Ráadásul, egy kis faluban élnek, ahol alig van mód kikapcsolódásra, szórakozásra, az ottani emberekkel minimális a kapcsolatuk. A leírt életforma nyomán kialakult motiválatlanság határozza meg lelkiállapotát – azért fordult hozzám, mert egy ideje már nincs jól, szorongásos tünetek is megjelentek nála. Régóta gondolkodik azon, hogy változtatnia kellene, de végül mindig marad a komfortzóna keretei között, a „biztosban”. Ahogy mind több és több részletet elmondott, úgy vált számomra egyre inkább nyilvánvalóvá, hogy a mostani helyzet, férje felmondási szándéka egyáltalán nem rossz irányba terelné az életüket, inkább a már régóta vágyott változás lehetőségét teremtené meg. Ezzel ugyanis végre lehetővé válna mindkettőjük számára, hogy egy másik helyen, tiszta lappal indulva új életet kezdhessenek. Ez bizonyára kliensem lelkiállapotára is jótékony hatással lenne. Amikor felhívtam rá a figyelmét, hogy ez a látszólag problematikus helyzet valójában lehetőség, szemmel láthatóan megnyugodott és felvidult kissé. Ő is gondolt már erre, mondta, de a félelmei mindig újra meg újra elbizonytalanították. Szavaim most megerősítették abban, hogy az érzései nem csaltak.
Azért írtam le ezt a történetet ilyen részletesen, mert jól szemléltet néhány lelki-univerzális törvényszerűséget. Egyrészt rámutat arra, hogy a nehéznek megélt helyzetek is a mi érdekünket szolgálják, még ha ezt aktuálisan képtelenek vagyunk is felismerni. Másrészt mutatja, hogy mennyire erősen tudunk ragaszkodni a számunkra kellemetlen körülményekhez is, ha a megszokás és a kényelem azokhoz köt bennünket. Harmadrészt pedig jól szemlélteti azt is, hogy az ember a lelke mélyén mindig tudja, hogy mi a számára üdvös út, de sokszor szükségünk van külső megerősítésre, hogy hinni tudjunk a belső hangnak.
Mindezek alapján a következő három dolgot tanácsolom Neked, ha nehéz élethelyzetbe kerülsz:
- Találd meg benne a lehetőséget! Minden probléma értünk van, nem ellenünk, és végső soron minden úgy alakul az életünkben, ahogy nekünk a legjobb. Ismerd fel, hogy az aktuális nehézségben milyen rejtett lehetőségek vannak! Mit tudsz belőle profitálni? Lehetséges, hogy „csak” tudást, tapasztalatot szerzel általa, amit a későbbiekben felhasználhatsz. De az is lehet, hogy kézzelfogható hasznod származik majd belőle a jövőben. Ha ezzel a pozitív beállítódással kezeled a problémáidat, akkor máris óriásit veszítenek feszültségükből.
- Merj (és ne légy rest!) változtatni! A megszokásnak, a beidegződésnek hatalmas kényszerítő ereje van; az ember nagyon nehezen lép ki a kényelmes komfortzónából. Ennek tudható be, hogy sokan évekig, évtizedekig benne maradnak olyan élethelyzetekben, melyekről pontosan tudják, hogy ártalmasak számukra. A változtatáshoz szükséges erőfeszítés nem spórolható meg! Ahhoz, hogy életünk változzon, bizony, lépéseket kell tennünk, hiszen ahogy Einstein kissé ironikusan megfogalmazza: „Az elmebaj jele az, ha valaki ugyanazt a dolgot ismételgeti, és közben mindig más eredményt vár”.
- Higgy a belső hangodnak! A lelki iránytű tévedhetetlen, bármilyen helyzetben megmutatja a helyes irányt. Minden kérdésre megvan a válasz bennünk, csak a világ zajos forgatagában az átlagember nem képes a válaszok felismeréséhez szükséges megfelelő szintű lelki lecsendesülésre és elmélyülésre. Fejleszd magadban ezt a képességet! A meditáció, a koncentrációs és imaginációs gyakorlatok nagy része alkalmas erre. Támpontként használhatod a közérzetedet is, akkor vagyunk a helyünkön ugyanis, ha jól érezzük magunkat. Ha dilemmát kell megoldanod, és nehéz döntést hoznod, mentálisan-emocionálisan helyezkedj bele külön-külön mindegyik választható lehetőségbe, és figyeld meg, melyikben tapasztalsz valódi lelki megnyugvást és örömöt. Ilyenkor kapcsold ki teljesen az elmédet, és csak az őszinte, mélyről fakadó érzésre figyelj! Ha így teszel, a legnehezebbnek ítélt kérdésedre is megkapod a választ – önmagadtól.