Ahhoz, hogy megérthessük a fájdalomtest működési elvét, meg kell különböztetnünk az önvalót és az egót. Az ember, mint entitás, az önvalóval azonos, ezt szokták spirituális körökben isteni énnek is nevezni, ami az inkarnációs folyamatban újabbnál újabb jelmezeket ölt magára és szerepeket játszik el. Ezek teljesen másfélék lehetnek a különböző életeinkben. Az ego pedig nem más, mint a jelenlegi szerepünk, illetve kissé másféle értelmezésben, az azzal való azonosulás. El tudod mondani, hogy mi a neved, a foglalkozásod, milyen a családi állapotod, a világnézeted, milyen gyerekkori hatások értek, hogyan képzeled a jövődet, és így tovább. Ezek mind-mind az aktuális földi szereped részei, kellékei. De igazából te nem ez vagy! Nem a szerep vagy, hanem a szereplő, ha úgy tetszik, a színész, aki most éppen azt a karaktert formálja meg, amit önmagadnak hiszel.
Az ember igazi tragédiája az, hogy beleazonosul a szerepébe. Azt gondolja, úgy érzi, hogy ő azzal azonos. Így teljesen elveszítheti tisztánlátását és az önvalóval való kapcsolatát. Elhiszi, hogy ő egy anyagból gyúrt lény, és legfeljebb sejti és reméli, hogy nem a semmiből jött és oda tér vissza, de biztosan nem tudja ezt. Mint egyszer élő földi lény, tele van félelmekkel és bizonytalansággal. Úgy érzi, hogy egész léte a külső körülményektől függ. Éppen ezért mások vagy a média által könnyen manipulálható, becsapható, megfélemlíthető. Furcsán hangozhat, de bármelyik földi zsarnoki uralom azáltal tudja az embert teljesen leigázni és kiszolgáltatottá tenni, hogy erősíti benne az egót, és ilyen módon önmagára ébredésében akadályozza.
A spirituális irányultságú emberek némelyike hajlamos azt hirdetni, hogy meg kell szabadulnunk az egónktól. Ez tévedés. Az egód alapvetően a szerep, amit eljátszol a világban, szükséged van rá a földi létedhez. Tehát szó sincs arról, hogy ellene kellene fordulnod. Azért jöttél, hogy megéld. A lényeg csupán az, hogy ne azonosulj vele. Kezeld a maga helyén! Ismerd fel, hogy akit eddig önmagadnak hittél, csak egy karakter, amit megformálsz, de te a színész vagy, nem a jelmez. Ha erre a pontra eljutsz, akkor nyugodtan játszhatod a szereped tovább, nem tud már ártani neked. Nem kell az egóval hadakozni vagy megszabadulni tőle, csupán fel kell ismerni, hogy te irányíthasd őt, és ne ő irányítson téged. A felismerés természetesen megélés alapú, tehát azzal, hogy olvasol a témáról és racionális elméddel megérted azt, még nem értél célba, de legalább a spirituális felébredés magvait elültetve magadban, elindultál a lelki fejlődés útján.
A fájdalomtest az ego része, annak alacsony rezgésű energiájából épül fel. Mint ahogy az ego is, önmagát részben a korábban megélt tapasztalatok, a múlt élményei alapján határozza meg. A sok szenvedést és harcot átélt embereknek általában sűrűbb a fájdalomtestük. A rossz élmények ugyanis beépülnek és erősítik azt. Fontos ugyanakkor felismernünk, hogy a fájdalomtest olyan tapasztalásokból táplálkozik, amik már nincsenek. Voltak, de elmúltak. Ő viszont az életben maradása érdekében azon dolgozik, hogy ezeket a rossz élményeket rajtad keresztül újra meg újra megismételje és átélje.
A fájdalomtest egyaránt akar szenvedni és másokat bántani. Mindkét energiából táplálkozni tud. Ugyanakkor egyes embereknél az egyik, másoknál a másik módon nyilvánul meg gyakrabban. Vannak olyanok, akiknek szinte állandóan balhéra, a világgal való ütközésre van szükségük, a fájdalomtestük mindig éhes. És vannak olyanok is, akiknél csak ritkán aktiválódik. Megnyilvánulási gyakoriságától függetlenül különösen kedvére való a közeli emberi kapcsolatok megrontása. Szoktuk mondani, hogy azokat bántjuk legjobban, akik a legközelebb állnak hozzánk – ez a jelenség mögött is a fájdalomtest áll. Párunkkal és családtagjainkkal szemben gyakran aktiválódik. Eckhart Tolle így ír erről:
“Bensőséges kapcsolatokban a fájdalomtestek gyakran elég okosak ahhoz, hogy addig meglapuljanak, amíg nem költöztök össze, és lehetőleg már alá is írtatok egy szerződést, amivel életetek hátralevő részére elköteleztétek magatokat, hogy együtt fogtok élni. Házasságkötéskor nem csak az adott férfihoz vagy nőhöz mész hozzá, hanem feleséged, illetve férjed fájdalomtestéhez is, ő pedig a tiédhez. Meglehetősen megrázó élmény lehet, amikor – talán néhány nappal a nászút vagy a lakásba történő beköltözésetek után – partnerednél egyszer csak totális személyiségváltást tapasztalsz. A hangja durvává vagy rikácsolóvá válik, ahogy vádol, hibáztat vagy üvölt veled, valószínűleg valami viszonylag jelentéktelen ügy kapcsán. Vagy teljesen visszahúzódik. „Mi a baj?” – kérdezed. „Semmi baj” – feleli. Ám a belőle intenzíven sugárzó ellenséges energia azt mondja: „Minden baj.” A szemébe nézve már nem látsz benne fényt. Mintha vastag fátyol ereszkedett volna rá, és az a lény, akit ismersz és szeretsz, aki korábban képes volt átragyogni az egóján, most teljesen homályba került. Úgy tűnik, hogy egy totálisan idegen ember néz vissza rád, s tekintetében gyűlöletet, ellenségességet, keserűséget vagy haragot látsz. Amikor szól hozzád, nem a házastársad vagy a partnered beszél, hanem – rajta keresztül – a fájdalomteste. Bármit is mond, az a fájdalomtest valóságverziója. Olyan realitás, amit teljesen eltorzít a félelem, az ellenségesség, a harag; és a vágy, hogy több fájdalmat okozzon és kapjon.”
Mit tehetünk a fájdalomtestünk ellen, hogyan tudjuk legyőzni, illetve megszabadulni tőle – hangozhat ezek után a kérdés. A válasz az, hogy sehogy, de nem is ez a cél. Ahogy az egót is, őt is csak fel kell ismerni. Ebben az önmegfigyelés, az önismeret fejlesztése sokat segíthet. Figyeld meg, hogy benned milyen helyzetek aktiválják a fájdalomtestet, hol vannak az ún. nyomógombjaid! Tanuld meg kívülről és felülről, önvalód szemével látni magad, ahelyett, hogy beleazonosulnál az aktuális szituációba és a szerepedbe. Ezt a tudatos létállapotot nevezzük spirituális értelemben jelenlétnek. Miután megtapasztaltad, hogy mikor, milyen helyzetek aktiválják a fájdalomtested, könnyebben leleplezheted, amikor ismét meg akar nyilvánulni benned/általad. Ha érzed, hogy aktiválódni akar, ne tégy ellene semmit, csak tudatosítsd magadban. Tudd, hogy ismét a fájdalomtested játszadozik veled, de neked nem kell beszállnod a játékába! Csupán ismerd fel, leplezd le! A tudatosságod fényében csökken az energiája. De vigyázz, mert az ego részeként nagyon ravasz! Rávehet arra, hogy látszólag ellene dolgozz azzal, hogy hadakozol vele vagy ellenállsz neki. És ha ebbe a csapdába sikerül belecsalogatnia, akkor ismét őt erősíted, hiszen ezzel kiszakít a jelenlétből, az itt és most valóságából. A jelenlét ugyanis puszta létezés, tiszta tudatosság és ítéletmentes megfigyelés, ami a “van” elfogadását jelenti. Azt, hogy ha éppen rosszul érezzük magunkat, akkor azt tudatosítjuk, elfogadjuk, és nem kábítjuk magunkat tetszetősnek tűnő, ámde hamis “pozitív gondolkodással”. Bizony, a fájdalmat is érdemes megélnünk, ha valóságos és nem elménk szüleménye, mert az is a fejlődésünket szolgálja. Úgy tervezem, hogy majd erről a témáról is írok a jövőben, hiszen nagy félreértések vannak vele kapcsolatban.