Összeírtad-e valaha az életedben, hogy milyen értékeid és erősségeid vannak, minek örülhetsz, miért lehetsz hálás? A legtöbb embernek eszébe sem jutott még, hogy ezt is megtehetné. Folyton a hiányosságaink, problémáink körül forgunk, csoda-e, ha így ezek határozzák meg életünket?
A pozitív gondolkodás ott kezdődik, hogy észrevesszük a világ szép dolgait és a figyelmünket ezekre irányítjuk a nehézségek helyett. A második lépés pedig az, amikor már a negatív történésekben is fel tudjuk ismerni a fejlődésünk szempontjából fontos lehetőségeket. Ha odafigyelünk, kiderülhet, hogy egy-egy sorscsapásként megélt helyzet által többé váltunk, így megérthetjük annak fejlődésünkben betöltött szerepét.
Tudsz sakkozni? Csodás játék, az élet szimbolikus megfelelője. Egyetlen lépés további lépések sorozatát határozza meg, sőt a teljes játszma kimenetelét eldöntheti. A jó sakkjátékos tisztában van azzal, hogy egy-egy elveszített figura semmit sem jelent. Nem esik kétségbe, ha a bástyája vagy a csikója lekerül a tábláról, mert tudja, hogy olykor áldozatot kell hozni a végső siker érdekében. Így megtörténhet, hogy szándékosan áldozza fel valamely bábuját, hogy ezáltal kerüljön jobb pozícióba.
„Minden rosszban van valami jó” – szoktuk nagy bölcsen mondogatni. Szállóigévé vált, de a legtöbb ember nem érti a benne rejlő mélyebb igazságot, és megrémül, ha valami látszólag negatív dolog történik az életében. Miféle jó rejtőzhet egy betegségben vagy abban, ha az ember elveszíti az állását? – kérdezhetnék sokan. Nos, a súlyos betegség nagyszerű lehetőség, hogy átértékeljük életünket, addigi életstílusunkat. Lehetséges, hogy nem foglalkoztunk eleget testünk és lelkünk igényeivel? A biztosnak tartott állás elvesztése pedig kiváló alkalom lehet, hogy valami új dologba kezdjünk, amelyben talán jobban ki tudunk teljesedni, mint a korábbi munkahelyünkön.
Az ember már világra jöttével hoz magával bizonyos készségeket és hiányosságokat. Van, akire azt mondjuk, született tehetség, és olyan is, aki nagy hátrányokkal indul az életben. Ha például valaki betegen születik, abban valóban pokolian nehéz megtalálni a pozitívumot. Csakhogy a játszma vége mindig a lépések függvénye – és nemcsak a sakkban. Nick Vujicic ma olyan sikeres és teljes életet él, amit rengeteg ember megirigyelhet. Világszerte kedvelt író és előadó, boldog férj és családapa, elismert, köztiszteletben álló ember. Azért tartom őt jó példának, mert az ő esetében nem lehet azt a mindig ugrásra kész kifogást megfogalmazni, hogy „na igen, de neki szerencséje volt”. Végtagok nélkül született és így éli az életét a mai napig. Ez szerencse? Aligha az, de ő azt kovácsolt belőle. Ha karokkal és lábakkal jön a világra, mint bárki más, akkor lehet, hogy olyan ember lenne ma is, mint bárki más. Így azonban rákényszerült, hogy többé váljon, mint az átlagember. Mindenki képes erre, de a körülmények nyomása nélkül a legtöbben nem vállalják a fejlődéshez szükséges erőfeszítéseket.
Mindannyian egyediek vagyunk. Viszont mindannyiunkkal szemben hasonló elvárásokat támaszt a világ. Közülünk egyesek veleszületett adottságaiknak, természetüknek, vérmérsékletüknek köszönhetően jobban meg tudnak felelni ezeknek az általános követelményeknek, mások kevésbé. Előző emberek csoportja a „szerencséseké”, utóbbiak pedig a hátránnyal indulók. De a sakkjátszma sorsát olykor nem a vezér dönti el, hanem egy gyalog. Például melankolikus személyiségtípusnak lenni a mai világban nem előnyös pozíció. Aki hajlamos a mélabúra, a befelé fordulásra, nehezen boldogul a mai pörgő, karriert hajhászó világban. De vajon nem tudhat ő olyat, amivel kiemelkedhet a tömegből? A befelé fordulásra való hajlam sok esetben élénk fantáziával és kreativitással párosul. Gondolj bele, hány melankolikus festő vagy író adott páratlan értéket a világnak és vált megbecsült művésszé. Ők tudtak valami nagyon fontosat: érzékenységüket kreatív alkotómunkába fordították; vagyis meglelték magunkban azokat a lehetőségeket, képességeket, melyek sikerre segítették őket. Ez a folyamatos hibáinkra és hiányosságainkra való figyeléssel nem valósítható meg. Erősségeinket kell megtalálnunk, kifejeznünk és kamatoztatnunk!
Minden sakkjátékos előnyben részesít egyes figurákat, melyekkel ügyesebben játszik, mint a többivel. A parti sikerét az biztosítja számára, hogy ezeket a bábukat mozgatja legtöbbet. A játszmában akkor nyerhet, ha aktívan használja erősségeit, azaz kedvenc figuráit, és kevesebbet foglalkozik azokkal, melyekkel kevésbé játszik jól.