Az elmúlt években nagyon sok magyar ember vállalt munkát külföldön a jobb élet reményében. A kivándorlás voltaképpen mindenkit érint valamilyen formában, hiszen az itthon maradóknak is vannak kiköltözött hozzátartozóik vagy barátaik, egyesek pedig éppen most szándékoznak útnak indulni. Ezért gondoltam úgy, hogy erről a jelenségről is írnom kell a blogomban. Annál is inkább, mert a külföldi lét okozta stressz hatására gyakran alakulnak ki vagy erősödnek fel bizonyos pszichés zavarok.
Az idegen országokban szerencsét próbáló emberek tapasztalatai nagyon eltérőek lehetnek. Vannak, akik megtalálják a számításukat, mások viszont komoly nehézségekkel néznek szembe. Az azonban közös tapasztalat, hogy mint minden nagy változás az életünkben, az idegenben való élet is sok stresszel jár együtt, amely többé-kevésbé mindenkit megvisel, különösen az első években. Nem véletlen, hogy számos külföldön élő és dolgozó ember keres pszichológiai segítséget. Szerencsére az internetnek köszönhetően már anyanyelvükön is elérhető ez számukra, hiszen a Skype lehetővé teszi, a „távkezelést”. Nekem is meglehetősen sok idegenben élő kliensem van.
A velük folytatott munkám alapján az a tapasztalatom, hogy a külföldi lét és az azzal járó stressz könnyen aktiválhatja a pszichés zavarokra amúgy is meglevő hajlamot, így az addig lappangó lelki potenciál manifesztálódhat. Nagyon sokan számolnak be arról, hogy váratlanul rájuk törő és ismeretlen eredetű heves szorongásos rohamoktól vagy letargiától szenvednek, valamint gyakori az állandósult fáradtság és feszült lelkiállapot is.
A külföldi élet nehézségeit több tényező együttes hatása okozza, melyek közül most néhányat ismertetek.
- Gyökeres változás. Minden életünkben bekövetkező nagyobb változás jelentős stresszforrásnak számít. A külföldre való költözés még akkor is sok feszültséggel jár, ha már régóta vágytunk rá, és reményekkel tele vágunk neki a nagy útnak. Kiszakadva az ismerős közegből és életstílusból azt tapasztaljuk, hogy minden más, minden idegen, minden szokatlan… Ez az idegenség érzés még akkor is nagyon meghatározó, ha úgy ítéljük meg, hogy az otthoninál jobb, élhetőbb közegbe kerültünk. A külföldön eltöltött idő jól elkülöníthető szakaszokra osztható fel: a kezdeti lelkesedést idővel elégedetlenség és az ország kritikus megítélése váltja fel, majd szerencsés esetben néhány év elteltével ez is átalakul, és a sikeres beilleszkedéssel egy higgadt, kiegyensúlyozott lelkiállapot veszi át a helyét. (Meg kell jegyeznem, hogy az utolsó szakaszig viszonylag kevesen jutnak el, sokan sohasem tudnak igazán beilleszkedni.)
- Esetleges kockázat. Különösen emberpróbáló lehet a külföldi lét azok számára, akik a kiköltözéssel otthoni egzisztenciájukat kockáztatták, például felmondtak a munkahelyükön vagy eladták ingatlanjaikat. Ebben az esetben a bizonytalantól való félelem csak tovább súlyosbítja az amúgy sem könnyű helyzetet.
- Magány. Nagyon sokan külföldön ébrednek rá arra, hogy mennyire kötődnek az otthon őket körülvevő emberekhez. Általános tapasztalat az is, hogy idegenben sokkal nehezebb mélyebb emberi kapcsolatokat és igazi barátságokat kialakítani, mint azt az ember otthonról gondolná. Ilyen szempontból a legnehezebb helyzetben azok vannak, akik egyedül vágnak neki a világnak, de a családostul kiköltöző emberek is arról számolnak be, hogy a külföldön kialakított emberi kapcsolataik többnyire a felszínes munkahelyi érintkezések szintjén maradnak.
Meglehetősen egyénfüggő, hogy ki mennyire boldogul külföldön, mint ahogy az is, hogy kinek mi okozza a legnagyobb nehézséget. Tapasztalataim alapján a fent ismertetett három tényező a legáltalánosabb stresszforrás. Súlyos esetekben (pánikbetegség, erős szociális fóbia, depresszió kialakulásakor) érdemes lenne komolyan fontolóra venni a hazaköltözés lehetőségét, mert a megszokott otthoni közegbe való visszatérés többnyire javít a beteg állapotán. Amennyiben ez nem lehetséges, akkor marad a stresszoldó technikák alkalmazása, a közérzetjavító táplálék-kiegészítők fogyasztása, valamint egy megfelelő szakember felkeresése. Magyar ajkú helyi pszichológus hiányában az online lelkisegély a legjobb választás, hiszen az érzelmi problémák idegen nyelven történő őszinte kibeszélése és sikeres feldolgozása még azoknak is nehézséget okozhat, akik jól beszélik az adott ország nyelvét.
A negyedik durva tènyező, amit sajnos magyon megtapasztaltam, hogy a saját honfitársaink, vagy a határon túliak is akár, ugyanúgy keresztbe tesznek kibeszèlnek ès áskálódva, pletykákat terjesztenek az emberről. Megbízol bennük ès a vègèn te leszel a majom….
Továbbá, ami kiakasztó: ha nincs munka, akkor is kell fizetni minden biztosítást. Tb, kocsi, motor, szemüveg etc. amid van èppen. Ha nem fizetsz, mi. 300€ a bünti, de inkább 500-1000.
Tèvèadó,amit akkor is fizetsz, ha nincs tv-d…
Nincs lakcím nincs munka-nincs munka, nincs lakcím…. Lakást nehezen találni munkakölcsönzős szerződèssel, de makler nèlkül, kicsi kaucióval meg csak Isten segedelmèvel…..
A munkaügyi központ ès a jobcenter semmilyen segítsèget nem ad.
Autó nèlkül brutál sok idő ès pènz elmegy munkába járásra… A munkaközvetítő lopja a pènzed, mèg a jutalèkán felül is,amit ha èszrevszel, akkor egy kifordított mlnitoron megmutatja, h a láthatatlanul elkönyvelt tètellel hol is nem hiányzik papíron semmi…. Pedig tudod, h szarul van a papíron, de a gèp az szent…
S ez mèg csak a jèghegy csúcsa…. De az tuti, hogy aki ezeket megèli ès kitart, nem lesz olyan helyzet, amiből ne tudna kijönni! Legalábbis ebben bízom nagyon….
Személy szerint nálam ez pont fordítva van(!),kint semmi bajom,ha hazajövök szabadságra,akkor törnek rám szorongásos rohamok.Vajon miért lehet ez?Most nem cinikusságból írom,tényleg így van.
Én csak megerősíteni tudom Csilla által leírtakat.
Zoltán, Neked óriási szerencséd van, szerintem minden este rebegj el egy imát, amiért neked bejött az idegenben való boldogulás.
Mindenkinek csak azt tudom javasolni, aki külföldre készül, hogy belátható időre tervezze az ittlétet, pl fél év, aztán ha szerencsésen alakul a sorsa, ittmarad, ha meg nem, akkor a hazatérés is éppoly szervezetten, és ne váratlanul, csalódottan történjen.
Én Németországban próbálok épp szerencsét, úgy indultam útnak, hogy nem szeretnék visszamenni Magyarországra. Mostanra kellően sok tapasztalat birtokában meg tudom ítélni, hogy nekem az itteni idefizess-odafizess, embertelen munkakörülmények, a munkáltatóm “ügyeskedése” – még mindig feketén dolgoztat, reggeltől estig, hétfőtől szombatig – stb. nekem ez így nem fog menni. Mostanra már csak arra törekszem, hogy összeszedjek annyi pénzt, amiből újra tudom kezdeni otthon az életemet. Ha megérem.
Nekem 30 eve minden pillanatban honvagyam van es a szocialis fobiamat az itt szuletett fiam is atvette. Az egyik nagy nehezseg ami megakadalyozta a beilleszkedest az az volt hogy vegig meg akartam felelni az otthoni normaknak is. A szuleim es barataim elvartak hogy NE illeszkedjek be mert az az o szemukben arulas volt, ugyanakkor elvartak es szukseguk volt az anyagi segitsegre is, mai napig. A leg nehezebb evekben nem is zerorol hanem valamilyen mely minusz pontrol kellett felepitsuk magunkat es az energiank nagy reszet az otthoniakkal valo erzelmi kapcsolat apolasara es anyagi segitsegere forditani,
En is megtapasztaltam amit Csilla mond az otthoniakkal kapcsolatban. Pletykalnak kibeszelnek ha nem gazdagodtal meg a szemedre hanyjak hogy “ezert nem volt erdemes elarulni a hazat” Elvarjak az ajandekozast es azt hogy meghivd oket ingyen szabadsagra kulfoldre.
Ha lehetett volna valahogy egy csapasra szakitani jobb lett volna. Azota sem tudtam senkivel megosztani ezen erzelmeimet. koszonom
Mi a párommal vagyunk kint lassacskán 5 éve Németországban.Eddig minden rendben is volt tervezgettük az életünket.Mivel mi nem szeretnénk kint maradni így csak egy bizonyos időre terveztük a kintlétünket.Idén kezdünk el otthon építkezni amiért eddig oda meg vissza voltam mivel 22 évesen nem sokan mondhatják el hitel és szülői segítség nélkül.Valahogy 1-2 hónapja mégsem tudok örülni semminek mondjuk azt is hozzá kell tennem hogy lassan 8 hónapja nem voltunk otthon és nagyon hiányzik a családom.Nem tudom mi a baj!? Úgy érzem magam mintha érzéktelen senki lennék. Nem vagyok boldog semmitől pedig én nekem kellene a leboldogabbnak lenne, hogy ilyen párom van és lehetőségem adódott. Lehet hogy tényleg depressziós vagyok?
Kedves Regina!
Amikor az ember olyan lelkiállapotba kerül, amit hozzászólásodban leírtál, az mindig arra utal, hogy nem az útján jár. Ennek okát egy terápiás jellegű kapcsolat keretében lehet megállapítani, mint ahogy a hangulat javítása is sokszor ezt követeli meg.
Mivel személyes problémáról írsz, e-mailt is küldök részedre.
Bakos Adolf Stresszdoki