Amikor az ember képessé válik arra, hogy megfigyelje és reálisan értékelje önmagát és az életét, akkor a problémamegoldó képessége is hatalmasat fejlődik. Nem az önmegfigyelésnek a túlzottan fürkésző és emiatt nyugtalanító formájára gondolok, amely pl. a hipochonderek esetében tapasztalható, hanem a befogadóra és valóságra épülőre. A szorongó emberek többségére az jellemző, hogy a középutat nem képesek eltalálni: vagy túlságosan beszűkül a figyelmük önmagukra és a problémáikra, vagy a szélsőséges kifelé figyelés miatt forgácsolódik szét az erejük és vész el a természetes belső nyugalom átélésére való képességük. Utóbbi típus a külvilág zavaros örvényének, a mindennapok kaotikus nyugtalanságának az áldozata, és nehezen képes arra, hogy befelé forduló helyzetértékeléssel megteremtse és megélje a belső harmóniát. A jóga, a meditáció, a különböző relaxációs és imaginációs gyakorlatok mind ezt teszik lehetővé, nem véletlen, hogy a mai, stresszel terhelt világban egyre népszerűbbek ezek a módszerek.
A lelki kiegyensúlyozottság eléréséhez fontos lenne megtalálni az arany középutat, vagyis hogy az ember képes legyen a mély és értő, de bizonyos fokig személytelen önmegfigyelésre. Biztosan te is tapasztaltad már, hogy nehézségeidre nem akkor találod meg a magyarázatot és a megoldást, amikor túlzottan bevonódsz és azonosulsz a problémával, hanem akkor, amikor megpróbálsz mintegy kívülről, a külső szemlélő szemével rálátni önmagadra és a helyzetre. Az ember, ha nehezen is, de bizonyos mértékig képes elvonatkoztatni és racionálisan elemezni az egyes szituációkat, ha megérti ennek fontosságát és fejleszti önismeretét.
Előző bejegyzésemben írtam arról, hogy tudatunk szűrőjén keresztül értelmezzük életünk helyzeteit. A világ jelenségeinek többsége önmagában véve semleges, a mi értékelésünk ad nekik pozitív vagy negatív jelentést. Értékelésünk minősége korábbi tapasztalatainktól, emlékeinktől és tudattalan lelki tartalmainktól függ. Ezért lehetséges az, hogy ugyanazt a dolgot, jelenséget az egyik ember teljesen másképpen élheti meg, mint a másik.
Problémáink (legyenek azok szorongásos vagy hangulati zavarok, illetve egyszerűen csak egy kilátástalannak tűnő élethelyzet) megoldásának első lépése annak tudatosítása, hogy az adott nehézség abból ered, hogy bizonyos dolgokat tévesen, önkényesen, a tudatunk torzító tükrén keresztül értelmezünk. Ilyen esetben káros, ha meggondolatlanul reagálunk, és még jobban belegabalyodunk a helyzetbe, sokkal jobb, ha megpróbálunk mentálisan kilépni belőle. Távolodj el tőle egy kicsit! Nézd meg kissé messzebbről, felülről! Ehhez a némileg személytelen látásmódhoz szükséged lesz arra, hogy a tudatodba tolakodó érzelmeket kissé háttérbe szorítsd. Próbálj meg racionálisan, érzelemmentesen rálátni a helyzetre, mintha nem is te lennél, mintha nem is veled történne. Kapcsold ki egy kis időre szubjektív tudatod állandóan értékelő működését, hogy be tudd fogadni a valóságnak teljesen megfelelő helyzetképet. A meditációnak nem véletlenül a gondolati-érzelmi kiüresedés áll a középpontjában, ilyenkor szabadul fel az ember ugyanis a mindent összezavaró, értékítéletekkel terhelt tudata rabságából, és válik képessé arra, hogy tisztán és világosan lássa a problémáját és az abból kivezető utat.
Mindannyian tudjuk, hogy ha gondjaink megoldásához tanácsra van szükségünk, akkor olyan személyhez kell fordulnunk, aki érzelmileg semleges a kritikus szituációt illetően. Egy kívülálló mindig sokkal tisztábban látja a helyzetet, mint az, aki éppen benne van. Az önismeret fejlesztésével és egy kis gyakorlással mindenki elérheti, hogy ehhez a segítséghez ne is legyen szüksége másik személyre, hanem önmaga is képessé váljon saját élethelyzeteinek külső, bizonyos mértékig személytelen, ám problémamegoldó értékelésére.