Vess egy pillantást a bal oldali képre! Mit látsz rajta? A vázát vagy a két egymással szemben levő arcot? A képben mindkettő lehetősége benne van, a te nézőpontodtól függ, hogy melyiket látod meg a kettő közül.
Mindennel így van ez az életünkben. Semmi sincs, ami csak jó vagy rossz, csak fekete vagy fehér. Minden potenciálisan magában foglal sok más lehetőséget, gyakran még önmaga ellentétét is. Ezt a teljességet jelképezi a keleti Yin és Yang szimbólum.
Nagyon szeretem a tanmeséket, mert az élet igazságait roppant frappáns és mindenki által érthető módon közvetítik. Ismered az idős ember történetét, akivel sorozatosan történnek az egyszer szerencsésnek, máskor balszerencsésnek tűnő események? Ha még nem ismered, olvasd el most! Nagyon tanulságos.
Egy faluban élt egy szegény idős ember, akinek minden vagyona csodaszép fehér lova volt. Bár nagy összegeket kínáltak neki érte, senkinek sem akarta eladni.
Egy napon a lova eltűnt. Mindenhol hiába kereste, hűlt helye volt. A falu lakói némi kárörömmel kevert sajnálkozással mondogatták: „Micsoda balszerencse!”
„Majd meglátjuk” – mondta az öreg.
Néhány nap múlva csodálatos dolog történt: az eltűnt ló megkerült, sőt, a vadonból néhány vadló is követte, így az öreg lovainak száma megsokszorozódott.
A falu lakói elámultak és irigységgel vegyes csodálkozással mondogatták: „Micsoda szerencse!”
„Majd meglátjuk” – hangzott az öreg válasza.
Az idős embernek volt egy fia, aki elhatározta, hogy betöri a vadlovakat. Egy napon azonban az egyik ledobta a hátáról, és a fiú lába eltörött.
„Micsoda szerencsétlenség!” – szánakoztak ismét a falu lakói.
„Majd kiderül” – mondta az öreg.
Nem sokkal ezután kitört az országban a háború, és a falu fiatal férfiait is elvitték a harcmezőre. Mivel az öregember fia megsérült, ő otthon maradhatott.
Amikor ezt megtudták, a falu lakói ismét így kiáltottak fel: „Micsoda szerencséd van, te öreg!”
Az átlagember úgy éli az életét, hogy csak a történéseket látja, és azokból von le következtetést, tanulságot, azok alapján ítél. Nem látja át a nagy egészet, nincs tisztában azzal, hogy az életnek nevezett nagy társasjátékban az anyagi formát öltő és szemeink számára felfogható módon megjelenő dolgok és események csak egy piciny szeletét képezik a valóságnak. A mögöttes okokról, a háttérben meghúzódó teremtő energiákról a legtöbb ember semmit sem tud. Így aztán ahhoz a sakkjátékoshoz hasonlít, aki mindig csak egy-két lépést lát előre, nem képes áttekinteni a játszma egészét, és ezért óhatatlanul gyengén játszik és gyakran éri kudarcélmény.
Életünk sokkal összetettebb törvényszerűségek szövevényes hálózatából alakul ki, mintsem azt mi gondolnánk vagy agyunkkal fel tudnánk fogni. Az, hogy bizonyos dolgok tapasztalására képtelenek vagyunk, nem jelenti azt, hogy azok nem is léteznek. A nagymamám fiatal korában valószínűleg úgy gondolta, hogy lehetetlenség látni valakit, aki a világ másik végén él. Abban az időszakban ez elképzelhetetlen volt és minden bizonnyal félkegyelműnek tartották volna azt, aki ennek lehetőségét elfogadja. Ma már bármelyik pillanatban láthatjuk távol élő rokonainkat és beszélhetünk velük, mindössze internetkapcsolat és skype kell hozzá.
Saját életemben is tapasztalom, hogy azokból a látszólag negatív dolgokból, melyeket átélésük idején sorscsapásként könyveltem el, később nagyon sok hasznom és örömöm származott. Gondolj csak vissza, biztosan neked is voltak ilyen események az életedben. Az ember nem látja át, hogy mi miért történik, minek mi a célja. Ha azonban figyel, akkor idővel rájön, hogy minden szenvedésből tanult, profitált valamit, aminek köszönhetően a jövője sokkal jobban alakult. Hétköznapi kifejezéssel élve: minden rosszban van valami jó. Bár elcsépelt mondásnak tűnik, aki jól figyel, az meggyőződhet igazságtartalmáról. Nézz körül alaposan és tapasztald meg ezt saját életedben, hogy azután, ha bármi negatív dolog történik veled, képessé válj a nézőpontváltásra, arra, hogy meglásd az összképben az összes benne lévő lehetőséget.