Előző bejegyzésemben a média szorongást növelő hatásáról írtam. Arról, hogy miként válhatunk manipuláció áldozatává, hogyan hitetik el velünk, hogy a világ félelmetes hely, melyben védtelenek és kiszolgáltatottak vagyunk, és életünket barátságtalan külső hatalmak irányítják.
Az igazság ezzel szemben az, hogy mindannyian magunk teremtjük saját valóságunkat nap mint nap gondolatainkkal, érzelmeinkkel, elvárásainkkal. Ezek minőségét azonban tudattalanunk tartalma határozza meg. Előző írásomban utaltam arra is, hogy a média ártó jellegű hangolása azért különösen veszélyes, mert ezt a lélekrészünket programozza be negatív információkkal.
Pszichológiai valóságunkat két fő szegmens képezi, az egyik a tudatos, a másik a tudattalan. Előbbihez tartozik minden olyan tartalom, amelyet ismerünk, melyet akaratlagosan előhívhatunk, melyet kontroll alatt tarthatunk. Utóbbinak a része minden olyan megélt élményünk, gondolatunk, érzelmünk, tapasztalatunk, amely meghatározza lelkiállapotunkat, tetteinket, de nem tudunk róla. Például hányszor előfordul a mindennapi életben, hogy valaki indulatot ébreszt bennünk, hirtelen rosszat kívánunk neki, miközben meg vagyunk győződve arról, hogy mi tökéletesen ártatlan és jó emberek vagyunk. Tipikus példa lehetne az a személy, aki az áldozat szerepében tetszeleg önmaga előtt akár egy életen át, úgy érzi, igazságtalanul sok bántást kap az élettől, holott ő a légynek sem árt. Arról nem tud, hogy valójában tele van a lelke negatív érzésekkel, megbántódással, nehezteléssel, sőt ki nem mondott bosszúvággyal az elszenvedett sérelmekért. Ő a tudattalan gondolataival, érzelmeivel bánt, nem a tetteivel. A lélektani hatás-ellenhatás törvénye azonban eközött nem tesz különbséget. Ha megszületik bennünk a negatív gondolat, akár tudunk róla, akár nem, illetve akár tettre váltjuk, akár nem, az mindenképpen visszahat ránk.
Lelki problémáink legfőbb okozója az a sok tudattalan ártó tartalom, amely észrevétlenül irányítja és megmérgezi életünket. Tipikus eset például, hogy a páciens, amikor pszichológushoz fordul, gyakran meg sem tudja fogalmazni, hogy mi a tényleges gondja. Esetleg egy ún. fedőproblémát hoz, amelyről a terápia során kiderül, hogy csupán tünet, a valódi problematika sokkal mélyebben húzódik. A jó pszichoterápia célja minden esetben az, hogy az életünket, sorsunkat, lelkiállapotunkat megmérgező ártó tudattalan tartalmakat felszínre hozza, tudatosítsa és lehetővé tegye ezek feldolgozását. Úgy is mondhatnám, a rossz lelki programokat kell azonosítania és lecserélnie jótékonyakra. Sok esetben már magával a tudatosulással is ki tudjuk húzni a probléma méregfogát. Ez azért lehetséges, mert a tudattalan tartalma sokkal meghatározóbb, energiától duzzadóbb és sugárzóbb, mint a tudatos elemek. Ezért már pusztán a negatív tartalmak felismerésével is lecsökken azok sorsrontó hatása.
A hozzám segítségért forduló emberekkel minden esetben ezt az utat járjuk végig. A kliens problémája nagyon sokféle lehet, nincs két egyforma eset, de a terápia logikája mindig ugyanaz.
A következő bejegyzésemben ezt a témát folytatom majd, és leírok néhány egyszerű, de hatékony és mindenki által könnyen alkalmazható módszert, amelyek elősegítik tudattalanunk pozitív irányba történő programozását, és ezáltal életminőségünk javulását.