Volt-e olyan időszak az életedben, kedves olvasóm, amikor úgy érezted, tökéletesen elégedett vagy, semmi problémád nincs? Bízom benne, hogy igen, bár azt is gyanítom, hogy ezek csak igen rövid időszakok voltak. Néha-néha megéljük a boldogság és elégedettség állapotát, ám ez nem tart sokáig, hamar ismét a hiányaink és a problémáink felé fordítjuk figyelmünket.
Az ember hajlamos arra, hogy lelki, szellemi és anyagi értékeit, javait természetesnek, magától értetődőnek vegye, és sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítson azoknak a dolgoknak, amelyek hiányoznak az életéből. Úgy is mondhatnám, hogy a félig üres poharat látja a félig teli helyett. A fogyasztói társadalom is erre a hajlamunkra épít, így lehet eladni az embereknek sok olyan dolgot, melyekre valójában nincs is szükségük. Van azonban ennek a belénk kódolt eredendő elégedetlenségnek egy mélyebb lelki vonatkozása is, amelyet érdemes tudatosítanunk magunkban, mert amíg nem ismerjük fel, védekezni sem tudunk ellene, és sok boldogtalanságot és szorongást okozhat nekünk.
Az aktuálisan legnagyobb probléma törvényének nevezem azt a jelenséget, amikor az ember megkeresi, kiválasztja az éppen legnagyobbnak ítélt gondját és azon rágódik. Ezt nem tudatosan teszi, és rendszerint a probléma fontosságát sem reálisan ítéli meg: a valóságosnál jóval nagyobb jelentőséget tulajdonít neki. Hogy ez mennyire így van, akkor válik igazán nyilvánvalóvá, amikor jelentkezik egy nagyobb nehézség, ami teljesen kiszorítja, elfeledteti az előzőt. Most már ez lesz az aktuálisan legnagyobb probléma, erre koncentrálunk, fókuszálunk, ezen rágódunk. Ilyenkor sokszor hálát adnánk a sorsnak, ha csak az előző gondunk maradt volna meg, holott amikor az volt az aktuálisan legnagyobb, nagyon szenvedtünk miatta. És tudnunk kell, hogy ezt a mostanit is csak addig éljük meg annyira aggasztónak, amíg nem jön egy újabb, egy még nagyobb(nak ítélt), amely ezt háttérbe szorítja.
Cikkemnek nyilvánvalóan nem az az üzenete, hogy egyre fenyegetőbb nehézségekre számíthatunk, sokkal inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy egy-egy gondunk súlyossága elsősorban a megítélésüktől függ. Az aktuálisan legnagyobb probléma törvénye arra mutat rá, hogy az ember mennyire irreálisan kezeli a nehézségeit, azt a sokszor tudattalan hajlamunkat leplezi le, hogy gyakran csinálunk a bolhából elefántot. Ugyanis ha az a nehézség, ami miatt egy bizonyos időszakban aggódunk, valóban olyan fenyegető lenne, mint amilyennek megéljük, akkor egy következő probléma nem szoríthatná ki olyan könnyen. Ha felismerjük azt a hajlamunkat, hogy komolyabb baj híján keresünk magunknak valamit, ami miatt elégedetlenkedhetünk és szoronghatunk, ha képesek vagyunk belátni, hogy gondjaink többségét mi magunk emeljük lelkünkben a borzalom szintjére, akkor sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb és derűsebb életet élhetünk a jövőben.
És hogy ne csak olvasmányélményed legyen erről, hanem személyesen is megtapasztalhasd a fenti törvény működését az életedben, javaslom, hogy végezd el a következő gyakorlatot. Vezess egy ideig problémanaplót, amelybe mindennap beleírhatod az éppen aktuális gondjaidat, szorongásaid okait. Kéthetente, havonta illetve kéthavonta olvasd vissza a bejegyzéseidet, és mindig húzd ki azokat a problémákat, amelyek már nem aktuálisak. Azt fogod látni, hogy a leírtak 80-90 százalékát kihúzhatod, mi több, egyes bejegyzések kapcsán meglepetten fogod tapasztalni, hogy már nem is emlékeztél rájuk. Nos, ennyire voltak súlyosak és lényegesek az életed szempontjából, pedig lehetséges, hogy annak idején az egész napodat, hetedet elrontották. Érdemes volt aggódni miattuk? Aligha. Ennek a felismerésnek a fényében tekints mindig az aktuálisan legnagyobb problémáidra is, és meglátod, sokkal kiegyensúlyozottabb lesz az életed.