Az előző napokban viszonylag sokat írtam az énképről, a szerepeinkről, melyek meghatározzák jellemünket,viselkedésünket, gondolkodásunkat és érzelemvilágunkat. Láttuk azt is, hogy ezek az évek során szerzett tapasztalataink alapján felépülő konstruktumok, melyek nem annyira valóságosak, mint inkább általunk valóságosnak véltek. Tény azonban, hogy mi annak éljük meg őket, azonosulunk velük, és így tudják meghatározni egész életünket. Arról is írtam, hogy a pszichoterápia célja sok esetben a hamis és negatív énképnek és szerepeknek a megváltoztatása. Csak így tud a páciens tiszta lappal indulni, hogy új életlehetőségeket hódítson meg magának.
Az énkép és a szerepeink hordozója és egyben személyiségünk alapja az ego. A mindennapi életben egocentrikusnak nevezzük azt az embert, aki önző, csak önmagával törődik, figyelme saját énje felé fordul. Pszichológiai szaknyelvben ezt a szót ennél tágabb értelemben használjuk, és kijelenthetjük, hogy alapvetően mindannyian egocentrikusak vagyunk. Ki jobban, ki kevésbé, de az emberi természetből adódik, hogy önmagán keresztül szűr meg minden hatást, ingert, információt. Gondolj bele: nem tudsz mások szemével nézni, mások fülével hallani, mások elméjével gondolkodni, csak a sajátoddal. Be vagyunk zárva önmagunkba, és így énünk óhatatlanul rányomja bélyegét mindenre, amit tapasztalunk, átélünk. Ezért van az, hogy minden ember egy külön világ, és ugyanazt a dolgot egészen másképpen ítélhetjük meg.
A témának hatalmas irodalma van, már az ókori filozófusok is felismerték, hogy az ego minden problémánk alfája és omegája. Én most nem kezdek bele filozófiai fejtegetésekbe, viszont szólnom kell a témáról röviden, mert nagyon lényeges tudnunk arról, hogy egocentrikus emberi természetünk miként áll lelki problémáink hátterében.
Nézzük, mik az ego legjellemzőbb vonásai:
1. Az ego teremti meg a határainkat azáltal, hogy megkülönböztet bennünket másoktól. Az “én én vagyok, más pedig más” tudása neki köszönhető. Amikor a gyermek megszületik, még nincs éntudata, nem éli meg saját különálló voltát, határait, egy egységet alkot az anyával és tulajdonképpen az egész világgal. Aztán fokozatosan kikristályosodik az egója, és ezzel kialakulnak személyiségének határai is. Kiszakad a világ egységéből, és ettől kezdve annak darabjaként éli meg önmagát.
2. Az ego emel falakat közénk azáltal, hogy csak saját nézőpontunkból tudjuk szemlélni és megítélni a dolgokat. Kellő empátiás készséggel figyelembe vehetjük ugyan mások szempontjait is, de alapvetően mindig önmagunkból indulunk ki. Az egónak ez a tulajdonsága nagyon sok emberi egyet nem értésért, vitáért, veszekedésért, megbántásért felelős.
3. Esetünkben a harmadik jellemzője a legfontosabb: az ego tesz sebezhetővé bennünket. Mégpedig azáltal, hogy felületet ad a problémáknak, a kritikáknak, a megbántásnak. A sértődékeny emberre azt mondjuk, hogy “mindent könnyen magára vesz”. Nos, éppen ez a “magára vétel” az ego megnyilvánulása. Ebből pedig egyenesen következik, hogy minél erősebben uralkodik bennünk az egónk, annál érzékenyebbek, megbánthatóbbak, támadhatóbbak és sebezhetőbbek vagyunk.
Így jutunk el oda vissza, amit már említettem, hogy tulajdonképpen minden problémánk alfája és omegája az ego. Nagyon sok keleti bölcselet beszél erről, és arra tanít, hogy hogyan “győzzük le önmagunkat”, hogy visszatalálhassunk a teljességbe, az ősegységbe, ahol nincs “én és te”, nincs “külön”, nincsenek határok, így aztán problémák, konfliktusok, bajok sincsenek.
Ez az állapot azonban az átlagember számára nagyon távoli és megfoghatatlan. Itt nem is célunk, hogy ilyen magasságokba emelkedjünk. Az ego kialakulása, megléte, megélése természetes, és csak így tudunk megfelelően funkcionálni a világunk sokszor durva feltételei között. Ezért nincs is ezzel semmi probléma, egészen addig, amíg elviselhetetlen lelki szenvedést nem okoz. Ha az egónk uralma azonban túlságosan erős, akkor bizony szenvedhetünk tőle, és foglalkoznunk kell vele, mert más oldalról megközelítve a problémát nem érhetünk el komolyabb eredményeket. A túl erős ego esete a nárcisztikus személyiség is. A nárcizmus nagyon érdekes jelenség, és többünket érint, mint gondolnánk. Ezért a következő bejegyzésemben erről fogok bővebben írni.