Az erős ego által okozott pszichés problémák, zavarok – 3. rész A depresszió

DepresszióA depresszió, az állandósult nyomott hangulat hátterében számos tényező állhat. Kialakulása nagyon gyakori jelenség például olyan esetekben, amikor letérünk a sorsprogramunk szerinti útról, irányt tévesztünk. De a depresszió melegágyának tekintem a tétlenséget, illetve a célok és tervek hiányát is, amikor a személy nem tudatosan vezeti az életét, csak sodródik az árral. Mint látható, a hangulatzavarnak nem egyértelműen és mindig az erős ego áll a hátterében, de vannak kapcsolódási pontok, ezeket mutatom be ebben az írásomban.

Ha olvastad az előző két cikkemet, akkor tudod, hogy az erős egónak két alapvető jellemzője van: egyik az, hogy túlzott jelentőséget tulajdonít saját magának, a másik pedig, hogy egy fiktív világot teremt az ember számára azáltal, hogy kiemeli az itt és most valóságából. A szorongó ember többnyire az általa elképzelt jövőben él, előrevetített félelmektől szenved, a depressziós viszont inkább a múltba tekint. A két fenti jellemző a legtöbb hangulatzavarban szenvedő embernél kimutatható, tehát ha nem is az erős ego a depresszió közvetlen oka, mindenképpen kapcsolatban áll vele.

Sok depressziós ember az önsajnálat csapdájában vergődik, szerencsétlennek éli meg önmagát, olyannak, akivel jól elbánt a sors. Sokszor úgy érzi, igazságtalanságok áldozata. Mások nem értékelik annyira, amennyire megérdemelné. Nem kapja meg azt az elismerést, amire rászolgált. A mártír szerep gyakori velejárója a depressziónak; léteznek olyanok, akik csak belül élik át ezt, de olyanok is, akik el is játsszák. Előbbi típus kevesebb terhet ró a környezetére, de az ego szempontjából nincs lényeges különbség. Ha kicsit mélyebbre tekintünk, azt láthatjuk, hogy az önsajnálat hátterében mindig a saját édes, érzékeny énre irányuló intenzív figyelem áll, a sebezhetőség megélése, ami az ego egyik alapérzése. A depresszióra hajlamos emberek többsége igen sérülékeny, mindent a szívére vesz. És mivel kizárólag az ego sérthető bennünk, egyértelmű, hogy az ilyen személy saját erős egójától (is) szenved.

A depressziós ember másik gyakori jellemzője a múltba való beleragadás, a továbblépési képtelenség. Sokan régi sérelmek, veszteségek, elhibázott vagy annak gondolt lépések miatt keseregnek. Túl sok időt töltenek gondolatban a múltban, így nem tudják megélni a jelen pillanatot. Rossz érzéseik sötét fátyolán keresztül szemlélik a világot, így nem a valóságot látják. Legutóbbi cikkemben részletesen kifejtettem, hogy az ego által vezérelt ember nem a realitásban él, azt lehet mondani, hogy bizonyos értelemben módosult tudatállapotban van. Ez a depressziósokra is nagymértékben jellemző. Persze nem szükséges kialakult hangulatzavar ahhoz, hogy ezt átéljük; mindannyian ismerjük azt a helyzetet, amikor az aktuális lelkiállapotunk határozza meg, hogy milyennek látjuk a világot. És ahogy az állapotunk változik, úgy módosul a kép. „Ha egyik nap gyönyörű a világ, a másik nap barátságtalan, a különbség én vagyok” – írja Rudolf Steiner.

Mivel a depresszió kialakulása több tényezőtől függ(het), képtelenség általános tanácsokat adni az ilyen zavarban szenvedő embereknek. Az aktivitás szintjének fokozatos megemelésével, célok kitűzésével, testmozgással, jó minőségű táplálék-kiegészítők (pl. Rhodiolin) alkalmazásával a legtöbb esetben szép eredményeket érhetünk el. Súlyosabb esetekben a pszichoterápia javasolt. Azt azonban mindig tartsuk szem előtt, hogy a lélek sohasem lehet beteg, csak a psziché. Az én értelmezésemben előbbi az önvalóhoz, utóbbi pedig az egóhoz köthető. Végső soron valamennyi problémánk és betegségünk abból fakad, hogy elveszítettük a kapcsolatot önvalónkkal. A megoldás mindig egy és ugyanaz: újra megtalálni azt. A mély önmagunkhoz való közeledés révén közeledünk másokhoz is. Az Univerzum egységében ugyanis közel sem különülünk el egymástól annyira, ahogy azt az ego láttatja velünk. Azáltal, hogy szorosabbra fűzzük kapcsolatunkat az önvalónkkal, az egóból fakadó ön- és mások szeretetére való esetleges képtelenségünk is oldódik, aminek a depresszió esetében azért van nagy jelentősége, mert egyes szerzők erre vezetik vissza a hangulatzavar kialakulását és tartós fennmaradását.

Kategória: Gondolatok | A közvetlen link.

Van véleményed? Mondd el gyorsan!

Az Email címed nem tesszük közzé. A * karakterrel jelölt mezőket kötelező kitöltened!