Jelen cikkemben egy olyan témát igyekszem körüljárni, amihez meglátásom szerint sok félreértés tapad. Azt tapasztalom, hogy sokan félnek az egyedülléttől, azt valamiféle rossz, kerülendő vagy veszélyes állapotnak tartják. Mintha a csendes befelé fordulás és a mélabú közé egyenlőségjelet tennének. Pedig egyedül töltött időre olykor mindenkinek szüksége van, az a pszichés egészség egyik fontos feltételének és támogatójának tekinthető. Erősen egyénfüggő azonban, hogy kinek mennyi kell belőle, mint ahogy a választása mögött álló mélyebb motiváció is meghatározó lehet a lelki nyereségek és esetleges veszteségek szempontjából. Hogy pontosabb képet kapjunk róla, röviden vizsgáljuk meg, milyen előnyei és lehetséges buktatói vannak!
Mindenekelőtt fontos megkülönböztetni a magányosság érzésétől, amelyhez többnyire szenvedés és az elhagyatottság élménye társul. Az egyedüllét ezzel szemben sokszor kifejezetten vágyott és önként vállalt állapot. Remek lehetőséget teremt a mélyebb önvizsgálatra, az introspekcióra, az egyént ért behatások átgondolására, rendszerezésére és feldolgozására. Ennek megfelelően pihenésre és érzelmi munkára egyaránt alkalmas. E tekintetben hasonlóságot mutat a pszichés jólléthez szintén nélkülözhetetlen álommunkával, azzal a lényeges különbséggel, hogy éber és tudatos élményfeldolgozásra ad lehetőséget. Ehhez a folytonos információáramlással és alkalmazkodással járó társas helyzetek nem biztosítanak megfelelő terepet. Így az ezektől való időleges visszavonulás az egyénnek a saját mélyebb énjével való kapcsolatát segít megerősíteni, ami az ép személyiségműködés egyik alapfeltétele.
Az önmagunkhoz való kapcsolódás azonban nemcsak a belső rend kialakítása szempontjából lényeges, hanem az önazonosság-tudat elmélyítése révén az autonómiának is a talapzatát adja. Az autonómia biztosíthatja a külvilággal szembeni ellenálló képességet, az egészséges énhatárok felállítását, a káros befolyások kiszűrését lehetővé tevő pszichés önvédelmet. Másként fogalmazva, ez a lelki immunitás alapja. A tudatos ember viszonylag harmonikus kapcsolatot tart fenn a külvilággal, de mindeközben a szabadságát biztosító függetlenségét is megőrzi, ezért önálló véleményalkotásra és életvezetésre képes.
Az egyedülléttel összefüggő esetleges problémák hátterében többnyire éppen a belső autonómia hiányosságai állnak. Az önmagát gyengének, alkalmatlannak vagy kiszolgáltatottnak megélő ember sokszor a világtól való menekülés lehetőségét látja az egyedüllét nyújtotta biztonságban. Mások éppen ezért félnek egyedül maradni. A védekezésből történő bezárulás bizonyos fokig megkímélheti ugyan az egyént a feszültségkeltő külső hatásoktól, ám ugyanakkor felerősítheti a belső félelmeket. Gyakran tapasztalható jelenség ez például azoknál a magányosan élő idős embereknél, akiknek a fő kapcsolata a külvilággal a televízió. Életkortól függetlenül elmondható azonban, hogy az élő kapcsolattartás túlzott meglazulása vagy teljes hiánya nem teszi lehetővé a gondolatok és érzelmek valósággal való összevetését és ezáltal ellenőrzését, az egyén a saját belső világának jelzéseire van utalva, ezért ez az állapot akár enyhébb vagy súlyosabb depresszió, szorongás vagy paranoid eltévelyedés bázisává is válhat. Talán ebben mutatkozik meg a legszemléletesebben, hogy milyen nagyfokú védelmező és megtartó erővel bír a közösséghez való tartozás, az ember természetes társas szükségleteinek a kielégülése.
A pszichés jóllét és a hatékony személyiségműködés érdekében tehát szükség van mind az egyedül, mind pedig a másokkal töltött minőségi időre. A cél e tekintetben is az egyensúly beállítása és fenntartása. Hogy ez az egyes személy esetében pontosan hol van és mit jelent, az egyénfüggő, a választ a tudatos ember e kérdésekre csak saját bensőjében lelheti meg.
A legnehezebb dolog számomra . Tavaly elment édesanyám , apukám és nagyszüleim már korábban. A párom a fővárosban ,én az ország legvidékebb vidékén , és mivel én meg örököltem a szülői hàzat, így nem is volt kérdés, hogy feladom a drága albérletet és ide költözök .Aho Teljesen egyedül vagyok . Minden egyes nap egyedül kelek és egyedül fekszem. És mióta a költözés és az átalakítás elmúlt , egyre mélyebben vagyok. Szorongás depresszió , a legapróbb kis fejfájásnál pánik roham és rettegés a haláltól. Mindent egyedül kell megoldani , fenntartani , csinálni , kitalálni , elfogadni , bele törődni . Minden nap egy kis szenvedés. Ébredés után azonnal kezdődik a szorongás ami addig tart míg el nem alszok. A szakítást sem hevertem ki, képtelen vagyok váltani . A hazat hiába ujitottam fel, nem kapnék érte annyit amiért egy lakást a város központban kapnék. Nem tudom mit tegyek, borzalmasan vagyok, már nagyon unom az egészet. Ikrek vagyok , alapból is a magány az egyedüllét halálos számomra , és most ez erősen be is bizonyosodott . Senkim nincs már ,a családom kihalt ,egyedül maradtam . Senkire nem számíthatok , senki nincs itt velem , senki nem mondd néhány jó szót mint anyukám ,aki az életem és a mindenem volt .
Kedves Timi!
Köszönöm a hozzászólását. Nagyon sajnálom, hogy ennyire egyedül érzi magát. A weboldalamon elérhető blog és Örömcsomag célja, hogy lehetőségeikhez mérten támogatást nyújtsanak azoknak, akik másféle segítséget nem találnak. Kissé társak lehetnek a mindennapokban, plusz némi útmutatóul is szolgálnak. A valódi segítőt persze nem helyettesíthetik, de valamelyest talán enyhíthetik a szenvedést.
Hozzászólásából úgy érzem, az édesanyja elvesztése miatti gyász még feldolgozás alatt van, talán emiatt is érzi magát ennyire elhagyatottnak. Bízom benne, hogy mielőbb túljut ezen.
Drukkolok Önnek. A legjobbakat kívánom!
B. A.
Kedves Timi!
Mintha én írtam volna a hozzászólásodat, pontosan ugyanebben a cipőben járok! Édesanyám tavaly hunyt el, a barátaimon kívül senkim sincs. Ha van kedved, vegyük fel a kapcsolatot egymással!
Üdvözlettel,
Andi
Kedves Andi , Takács Tímea Bácsalmás , egy fekete profil képem van. Facebook . Ha van kedved , írj !
Kedves Adolf!
Nagyon-nagyon tetszik az írás, teljesen egyetértek a benne foglaltakkal, hiszen én is átéltem azt az időszakot, amit Timi is jelzett, hogy mennyire nehéz most az élete.
Már három évtizede elment imádott Anyukám, aztán Apukám, s 15 évvel ezelőtt férjem.
Teljesen egyedül maradtam én is itt a kicsi falumban lévő kis házamban. Eleinte pánik- és egyéb félelmek törtek rám naponta.
Ekkor addig keresgéltem míg ráakadtam Adolf Örömcsomagjára, s nekem ez volt a legjobb mentőövem!
Szépen lassan kerestem olyan elfoglaltságokat, melyek elterelik a negatív dolgokról a figyelmemet, amik örömmel, jó érzéssel töltenek el.
Nem mondom, hogy könnyű időszak volt, de kijöttem belőle! Persze a mai napig is folyamatosan tennem kell azért, hogy az időm jól teljen (félelmek nélkül).
Olyan kis csoportokhoz csatlakoztam, ahol a nekem való mozgás (70 éves vagyok) aktívvá tesz.
Most már elmondhatom, hogy boldogan töltök minden időt, mindig találok valami hasznos, kellemes elfoglaltságot!
És élvezem a saját társaságomat, ahogy Adolf írta az együttlétet magammal.
Úgyhogy csak bíztatni tudom Timit:éljen az Örömcsomag adta lehetőséggel!
Minden jót kívánok! Éva
Nagyon köszönöm mindenkinek a kedves hozzászólást!! Igyekszem kijönni belőle , itt a jó idő , próbálok jönni menni de ez a csomag is megfontolandó !ölelés mindenkinek !