Nagy fába vágja a fejszéjét az, aki a stressztől próbál megszabadulni, mint ahogy az is, aki másoknak igyekszik segíteni ebben. Ahhoz, hogy a stressztől teljesen megszabadulhassunk, egy lakatlan szigetre kellene költöznünk, ahol egy berendezett házikó fogadna bennünket, hogy ne kelljen építéssel bajlódnunk, és mindennap beleugrálnának a halak a csónakunkba, hogy ne kelljen azon idegeskednünk, hogy néhanapján éhen maradunk…
Könnyű belátni, hogy ez a kép teljesen illuzórikus, nem csak lehetetlen elérni ezt az állapotot, de komoly problémát is jelentene, hogy ilyen körülmények között teljesen elveszítenénk minden kezdeményezőkészségünket, hajtóerőnket és céltalanná válnánk.
Stressz nélkül nincs élet, és nagyon jó, hogy így van! Amikor belemélyedünk az élet dolgainak analizálásába, akkor lassan felismerjük, hogy a legjobban utált körülményeknek is komoly adaptív értékük van. Ez a felismerés teremti meg a pozitív gondolkodás alapjait. A pozitív gondolkodás nem azt jelenti, hogy bemagyarázzuk magunknak, hogy minden szép és jó körülöttünk, hanem az, hogy felfedezzük a mélyebben meghúzódó dolgokban, a mélyebb összefüggésekben a természet bölcsességét. Fel kell ismernünk azt, hogy:
- stressz nélkül nem élhetünk, ezért felesleges minden olyan igyekezet, hogy kiiktassuk életünkből,
- a stressz hajtóerőt ad, cselekvésre ösztönöz bennünket, így fejlődésünk egyik fontos motorja. Nélküle olyan mértékben elkényelmesednénk, hogy teljes léhaságba fulladna az életünk. A természet tudja, hogy mit hogyan rendez, és miért éppen úgy.
Nem arról kell beszélgetnünk tehát, hogy hogyan iktathatjuk ki életünkből a stresszt, hanem arról, hogy hogyan küzdhetünk meg vele és miként fordíthatjuk azt saját hasznunkra. A stressz adott mindannyiunk életében, de hogy pusztító szorongásként vagy célra irányuló hajtóerőként éljük-e meg, az rajtunk múlik.
Ennek a blognak a célja, hogy megtanítson arra, hogy hogyan oldhatod a negatív stresszt és csökkentheted a szorongást, illetve miként tudod kiaknázni a benne rejlő potenciált céljaid elérése érdekében.
Hamarosan újra jelentkezem, és bemutatom, hogy melyik két fő csoportba oszthatók azok a tényezők, melyekkel csökkenthetjük a negatív stresszt életünkben.
Sajnos saját magamon is tapasztalom ezt a léhaság érzést, csak én mivel legtöbbször depressziós vagyok, mindig inkább úgy fogalmaztam meg magamnak, hogy tehetetlen vagyok. Áltattam magam, pedig a megoldás csakis az, ha elkezdek cselekedni, tenni valami hasznosat, még ha olyan nehéz is belekezdenem. Azután jólesik a sikerélmény, ha be is tudom fejezni azt, amit elkezdtem. Én már próbálok ilyen sikerélményekre törekedni, hogy lelkesítsen továbbra is.
Sokszor nehéz a stressz, valóban sokkal rosszabb érzés ha sokáig fekszem és nem csinálok semmit, ráadásul egy idő után megunja az ember, és haragszik önmagára, mert nem tette a dolgát időben, mikor még megvolt az esély rá. Sok lehetőséget szalasztottam így el 30 év alatt, sajnos. De tanultam minden egyes kudarcból, és jobban vagyok, mint amikor beteg lettem. 