A stresszről már sokat írtam. Tulajdonképpen nincs olyan ember, akit ne érintene. Az élet sohasem lesz stresszmentes senki számára, így nem is az elkerülésére kellene törekednünk, hanem inkább arra, hogy hajtóerővé tegyük és céljaink szolgálatába állítsuk. Joggal kérdezheted, hogy ez meg hogyan működhet. Miféle pozitív hozadéka lehet a szorongásnak? Hogyan állíthatnánk szolgálatunkba ezt a pusztítóként megélt lelkiállapotot? Ezekre a kérdésekre igyekszem válaszolni most, hogy lehetőségként tekinthess a stresszes helyzetekre ahelyett, hogy ellenséget látnál bennük.
A distressz megélése nem kellemes, így szeretni soha nem fogjuk azokat a szituációkat, melyekben erre kényszerülünk. És mégis profitálhatunk belőlük! Döntési szabadságunk ugyanis lehetővé teszi, hogy válasszunk: a fejlődésünkre használjuk fel ezeket a helyzeteket, vagy hagyjuk, hogy a szorongás eluralkodjon rajtunk és hosszú távon megbetegítsen minket. Például, ha valaki nagyon sok stressztől szenved a munkahelyén, akkor választhatja azt, hogy hosszú évekig tűri ezt az állapotot és a szorongás lassan teljesen maga alá gyűri, vagy aktívan keresheti a lehetőségeket, melyekben jobban ki tud teljesedni és ezáltal boldogabb lehet. Utóbbi esetben a stressz hajtóerőként hatott és ezáltal pozitív eredményekhez vezetett. Sok ember igazolhatja, hogy azt a tevékenységet, életformát, amely hosszú távon meghozta számára az elégedettséget és a sikert, annak köszönhette, hogy előzőleg olyan helyzetben kényszerült élni, amelytől szenvedett, és amit nem tudott elviselni. Belső kényszert érzett, hogy változtasson. Akkor ez nagyon kellemetlen volt számára, de visszatekintve már látja, hogy ennek köszönheti, hogy ki akart lépni abból az élethelyzetből. Ha nem szenved, akkor nagy valószínűséggel benne maradt volna, és sohasem érte volna el azokat az eredményeket, melyeket az új úton.
Az ember a kényelmet szerető lény. Ha úgy érezzük, nem szükséges, ritkán mozgósítunk magunkban olyan energiákat, melyek előreviszik az életünket. Erős stressz hiányában a legtöbbször “elvagyunk a langyos vízben”, ahol ugyan nem érezzük jól magunkat, de legalább nem is elviselhetetlenül rossz. Most vulgáris leszek, és elnézést ezért, de úgy gondolom, vannak olyan mondások, melyek igazságtartalmát fokozzuk le, ha megszépítjük őket. Tehát van egy mondat, amit nagyon találónak érzek: “Sok ember nyakig van a szarban, és annak örül, hogy nem hullámzik”. Vagyis ha tehetjük, szívesen megspóroljuk magunknak azt az erőfeszítést, amely ahhoz kellene, hogy minőségesebb életet élhessünk, hogy elégedettebbek lehessünk, hogy kiaknázhassuk a bennünk rejlő lehetőségeket.
A tartósan fennálló és erős stressz, ha szövetségesünkként és nem ellenségünkként tekintünk rá, akkor ebben segíthet nekünk. Figyelmeztet, hogy valami nincs rendben. Valami nem úgy működik az életünkben, ahogyan kellene. Eljött az ideje a változtatásnak. Megérett a helyzet a továbblépésre, arra, hogy tegyünk valamit, új úton induljunk el, új életlehetőségeket hódítsunk meg magunknak. És ezen a ponton az embernek döntési szabadsága van: vagy benne marad a régi állapotban és tovább szorong, vagy lassan, de kitartóan és következetesen elkezd a lehetőségeken gondolkodni. Keresni kezdi a megoldást, a helyzetből kivezető utat, amelynek kezdetben nyoma sincs, és úgy tűnik, az egész teljesen reménytelen vállalkozás. Ha azonban a stressz elég erős és tartós, akkor hosszan benne maradunk a megoldást kereső lelkiállapotban, egyre inkább kinyílik a szemünk és a fülünk a lehetőségekre, és egyszer csak, mintha éppen véletlenül pottyant volna le az égből, találkozunk a számunkra leginkább megfelelővel. Stresszes élethelyzetünk indította be, valamint kínos és hosszú érlelődési folyamat előzte meg, de végül kirajzolódik előttünk az az út, amely révén kijuthatunk a szorongató állapotból és teljesebb életet élhetünk.
Tekinthetünk tehát a stresszre akadályként és lehetőségként is. De fontos tudnunk, hogy amennyiben elviselhetetlen méreteket ölt, akkor komoly jelző funkciója van, hogy valamin változtatni kellene. Ilyenkor a legrosszabb, ha semmit sem teszünk, csak átadjuk magunkat a szorongásnak, a szenvedésnek és a negatív gondolatoknak. Ehelyett inkább tekintsünk rá szövetségesként, állítsuk szolgálatunkba, és igyekezzünk megérteni, hogy neki köszönhetően miként tudunk előrelépni és sikeresebb, kiegyensúlyozottabb életet élni!