Hogyan ismerhetjük fel életünk valódi célját?

“Tégy egy lépést sorsod felé, és észre fogod venni, hogy az is mozdul feléd.”    (Selvarajan Yesudian)

Ha egyetlen mondattal kellene meghatároznom, hogy mitől boldog az ember, hogy mi tesz valakit kiegyensúlyozottá, akkor azt mondanám, hogy az, ha a helyén van. Ha a saját útját járja. Ha képes felismerni a célt, amiért erre a világra jött és annak szenteli magát.

Minden ember egy egyéni, csak rá jellemző „sorscsomaggal” érkezik, amely tartalmazza alapvető személyiségvonásait, temperamentumát, irányultságát, érdeklődését. A szülők, akiknek több gyermekük van, pontosan tudják, hogy a testvérek a közös ősök és az egyforma nevelés ellenére is rendkívüli módon különbözhetnek egymástól. Az ember nem „tabula rasa”-ként jön a világra, hanem egy olyan tulajdonság- és képességkészlettel felszerelkezve, amely predesztinálja, hogy milyen utat fog bejárni földi léte során. Minden életnek van valamilyen nem túl szűk határok között mozgó, de határozott irányba mutató célja. Az ember boldogsága attól függ, hogy mennyire képes megtalálni és az életében megvalósítani ezt a célt.

Felmerülhet a kérdés, hogy miként ismerhetjük fel életünk célját, értelmét. Ez bizony nem is olyan egyszerű dolog. Nagyon sok ember él úgy, hogy teljesen más úton jár, mint amelyen járnia kellene. Erre mondjuk azt, hogy „kisiklott az élete”. Hogy melyik a helyes út, hogy mi az ember életének a valódi célja, annak tudása nagyon mélyen alámerülve él bennünk, és a felszínre hozásához szükséges némi önismeret és befelé fordulásra, belső elcsendesülésre való képesség. Úgy szoktuk ezt mondani, hogy az embernek meg kell hallania a belső hangot. Minden kérdésre megvan a válasz bennünk, csak ez a bolond világ, a rengeteg ránk zúduló információ akkora zajt okoz és annyira szétforgácsolja lelki energiáinkat, hogy a belső hang által közvetített üzenethez az emberek többsége sohasem fér hozzá.

Az életünk igazi értelmének megtalálásához vezető út tehát az önismeret fejlesztésén és lelki mélységeink jobb megismerésén át vezet. Ehhez segítséget adnak bizonyos könyvek, gyakorlatok, tréningek. Emellett az életük valódi célját kereső embereknek javaslom, hogy gondolatban térjenek vissza egy kicsit gyermekkorukba. A kisgyermek ugyanis már rendelkezik azzal a lelki eszköztárral, amely a megvalósítandó életfeladatához szükséges, de a külvilág zaja még nem tudta elnyomni belső hangját. A gyermek érdeklődési köre, képességeinek megnyilvánulása, jövőjéről szőtt álmai utalnak arra, hogy milyen utat kellene bejárnia felnőttként. Felnőve azonban az ember „megkomolyodik” és lemond egykori álmairól gyerekes butaságoknak minősítve azokat. Pedig a korai jelek megmutatják az irányt, és az embernek később fogódzót adhatnak ahhoz, hogy felismerje, milyen területen érdemes keresnie élete igazi értelmét.

Honnan tudhatjuk, hogy azon az úton járunk-e, amelyet a sorsunk kijelöl számunkra? Bizonyosságot a nyugodt, jó közérzetünk adhat. Az az ember, aki valódi életprogramja szerint él, jól érzi magát és elégedett. Problémái és nehézségei dacára is kiegyensúlyozott, és a környezete is harmonikus. Aki nem a megfelelő úton jár, az érzi, hogy nincs rendben az élete, valami hiányzik, valami egész másra lenne szüksége. Ilyenkor érdemes átértékelni az életünket és megvizsgálni, hogy milyen alternatívák állnak rendelkezésünkre, hogyan tudunk változtatni. Ezt az emberek többsége sohasem teszi meg, inkább örökre megmarad egy olyan úton, amely egyre messzebbre viszi sorsfeladataitól.

Mivel a tapasztalatok szerint nagyon sokan tévúton járnak és boldogtalanok, egy olyan kétnapos tréning megtartását tervezem, amelyen a jelenlevők felismerhetik, hogy milyen negatív tudattalan tartalmak hatására jutottak az aktuális élethelyzetbe, és hogyan tudnak kilépni abból egy harmonikusabb élet irányába. A tréningről hamarosan további tudnivalókat is megosztok majd a honlapomon és a Facebook oldalamon.