Előző bejegyzésem végén azt ígértem, hogy bemutatok Nektek két olyan gyakorlatot, amelyek sokat segíthetnek abban, hogy megszelídítsétek félelmeiteket és megszabaduljatok szorongásaitoktól. Ezeket a skype tanácsadás során gyakran alkalmazom erősen szorongó klienseimnél, és különösen a fóbiák és a pánikbetegség kezelésében vannak nagyon jó tapasztalataim velük.
Ma egy olyan, a szimbolika eszközeit használó gyakorlatot mutatok be, amely sokat segíthet olyan esetekben, amikor a félelmek a racionális megközelítéssel nehezen ragadhatóak meg. A fóbiások és a pánikbetegek mellett a depressziósok is nagy sikerrel alkalmazhatják ezt a módszert.
A félelmek, a szorongások feloldását segíti, ha a „mumust” formához kötjük, megszemélyesítjük, arcot adunk neki. Ami látható és tapintható formában jelenik meg, különösen ha mi magunk hozzuk létre, sokkal kevésbé ijesztő és veszélyes, mint egy láthatatlan, megfoghatatlan lidérc. Alkosd hát meg szorongásaid kifejezőjét! Megformálhatod a figurát agyagból, papírból, textíliából vagy egyszerűen készíthetsz egy rajzot, amely számodra a félelmeidet testesíti meg. A rajz kifejezhet ember- vagy (mesebeli) állatalakot, de lehet egy diszharmonikus színkavalkád is, amely alkalmas arra, hogy a mumusodat megjelenítse számodra. A cél az, hogy adj neki formát, képet, megjelenést. Dolgozd ki részletesen! Minél jobban látod benne félelmeid megtestesítőjét, annál jobb eredményekre számíthatsz.
Amikor elkészült a műved, keress egy nyugodt helyet, ahol legalább egy órán keresztül egyedül lehetsz. Helyezd a mumusodat egy székre, te pedig ülj le egy másikra vele szemben. Képzeld azt, hogy lát, hall és ért téged és beszélj hozzá! Mondj el őszintén minden érzelmedet, minden szenvedést, amit ő okozott neked. Lelked legmélyéről jöjjenek a mondatok. Számolj le vele! Kezdd az elején és haladj sorban! Hogyan és mikor „találkoztatok”? Miként keserítette meg az elmúlt hónapjaidat, éveidet? Milyen szenvedést okozott számodra? Úgy beszélj hozzá, mintha egy ember lenne, egy értő, tudatos lény, akin most végre az összes sérelmedet számon kérheted. Ne siess, a monológod addig tartson, amíg el nem mondtál mindent, amit szeretnél, ami már régóta gyötör. Befejezésül mondd ki határozottan és meggyőződéssel, hogy véget vetsz eddigi szenvedéseidnek és végérvényesen megválsz tőle. Eddig megkeserítette az életed, de most már ezt nem hagyod. Végy tőle búcsút és semmisítsd meg! Ennek a legjobb módja, ha tűzbe dobod. Nézd végig, hogyan válik a lángok martalékává.
A gyakorlat hatását azonnal is érezheted. Elvégzése megkönnyebbülést okoz, de lehetséges, hogy kissé el is fáradsz majd. Minél többet dolgoztál a szorongás-figurádon, és minél őszintébben beszéltél hozzá, annál erősebb azonnali hatást vált ki belőled. Ami viszont ennél is fontosabb, az a gyakorlat hosszú távú hatása. Elvégzése olyan pozitív tudattalan folyamatokat indít be, melyek lassan, de biztosan beérnek majd benned. Ennek hatására javulni fog a közérzeted, és ha teljesen nem is szűnnek meg a szorongásaid, csökkenni fognak és jobban tudod majd kezelni is őket. Lehetséges, hogy nem is leszel majd tudatában, hogy ennek bármi köze van a gyakorlathoz, de állapotod javulása bekövetkezik.
A módszer további értéke, hogy alkalmas személyközi konfliktusok rendezésére is. Ilyenkor annak a személynek a fényképét vagy megrajzolt képét helyezzük magunk elé, akivel elszámolnivalónk van és hozzá beszélünk. Elmondhatjuk neki sérelmeinket, a fájdalmakat, amiket okozott nekünk, kiönthetjük a szívünket. A végén pedig lehetőleg kössünk békét vele, bocsássunk meg neki. Monológunk közben képzeljük el, hogy hall és ért bennünket, hogy figyel ránk. A gyakorlat befejeztével egyszerűen eltesszük a képet, nem semmisítjük meg. Ez a technika azáltal fogja jótékonyan befolyásolni kapcsolatunkat, hogy változtat a személyhez fűződő saját érzéseinken. Ez még inkább így van, ha olyan személlyel „számolunk le”, aki aktuálisan már nincs jelen az életünkben, de valamikor mély sebeket ejtett rajtunk, és az akkor elszenvedett traumákat így próbáljuk meg visszamenőleg feldolgozni.